Írta: Séra András
Sém csendben figyelte az apját, ahogy a sűrű és folyékony szurkot felviszi a fára. Vastagon kente vele a hajó oldalát.
Bőven kent kívülre, de belülre is. Alapos volt és minden mozdulata megfontolt. Sém látta az apja arcán az elszántságot, és egyre biztosabb volt benne, hogy hosszú útra mennek.
Nagy volt a készülődés, de az apja mégsem kapkodta el a szurok felvitelét. Ráérősen és alaposan haladt, mintha az életük függne majd tőle.
Az esőcseppek
eleredtek. Ki tudja
meddig tart? Ki az?
