+ Irodalom

Bereményi Géza Magyar Copperfieldjéről – Az Élet és Irodalom 2020/12. számából.

élet és irodalom

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Radics Viktória Cicavízió című esszéje a cicák víziójáról szól.

„Látom, hogy végigsétál a tetőgerincen, aztán leereszkedik a faágon, alatta a karom várja. Beviszem az ágyamba, becézgetem, dédelgetem, büszke vagyok rá, hogy mégis föltalálta magát. Vele töltöm az egész éjszakát, bújik, dorombol, boldog vagyok, hogy ilyen simán ment az áttelepítés. Másnap reggel gyanú fészkel belém. Ez nem is a Mimi, hanem az itteni udvari cica, a Sárika? Hasonlítanak ugyan egymásra, de nem ikrek; másképpen cirmosak, a Mimi testesebb, a szeme nagyobb, másmilyenek a cifrák a szőrén, a szürke különböző árnyalatait viselik. Szó mi szó, egész este és éjszaka, lámpafénynél, érzékcsalódásban volt részem: annyira szerettem volna, ha a Mimi megmarad, hogy összecseréltem őket. Vágyam fölülkerekedett figyelmemen. Sárika meg nem szólt semmit, nem sokkalta a becézgetést, simogatást, készségesen vállalta a szerepet, belakott és velem aludt.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csehy Zoltán Lombikban a homunculus című kritikája Lázáry René Sándor: Néhány egykori költemény című kötetéről, válogatta és közzéteszi Kovács András Ferenc.

„Kovács András Ferenc költészetét hagyományosan a szerepekre bomló én-ek (egók) bonyolult hálózataként szokás elképzelni: ebben a fantasztikus szövedékben arany delejjel ragyognak ki például Calvus elveszett lírájának antik szakaszai, Kavafisz sorainak retorikai indái, egy japán haikuköltő koncentrált figyelmének kidekázott szótagjai, Jack Cole jazz-szigetkéi, Alekszej Pavlovics Asztrov lélektérkép-cafatai, egy nagy magyar szonettköltő remek Shakespeare-hímzései. És az ugyancsak sikeres én-nek egyik legsikeresebbje: Lázáry René Sándor is méltán kér helyet a költő alakuló larariumában, textuális háziszentélyében, ahol megannyi önarcképet sorakoztat fel a humanista műveltségeszménybe vetett szinte vallásos hit.”

AZ ÉS KÖNYVE MÁRCIUSBAN

Bárány Tibor Hát akkor itt fogunk élni címmel írt elemzést Bereményi Géza Magyar Copperfieldjéről.

„A Bereményi-univerzumban – akár a korai novellákról, akár a későbbi dalszövegekről, filmekről vagy drámákról beszélünk – nincsenek lekerekített történetek, amelyekben megmutatkozhatna egy-egy önmagával azonos személyiség, vagy egy történelmi korszak tételesen kifejezhető lényege. A Magyar Copperfield elbeszélője ki is jelenti: ami „valódi”, ami igaz, az „sosem olyan vékony, mint egy légből kapott igazság”, mivel „egy egész korszak világa vastagítja meg, kényszerek összevisszasága a benne szereplők következetlenségeit”. A megértés lehetősége ebben a világban a külső és belső kényszerek felismerésére korlátozódik: notórius kívülállóként ironikus pillantással felmérni, hogy a figurák hogyan értik félre saját magukat és a „helyzetüket”, milyen örökölt szerepekbe bújnak bele, milyen üres (mert nem belőlük következő) gondolati konstrukciókkal magyarázzák a saját szándékaikat és tetteiket.”

VERS

A versrovatban Boda Edit, Molnár Illés és Turi Timea versei olvashatók.

Mutatványként Boda Edit egyik háromsorosát közöljük:

Kolozsvári nyár

Mindenhol, még a Szamosban is tombol
a fű, a nád, a virág.
Néma földnyelveket épít az idő.

PRÓZA

Elmúlás-prózák.  Szilágyi Aladár, Tóth Vivien, Péter János és Szív Ernő írása is a halál, a véges lét magányával foglalkozik.

Részlet Szilágyi Aladár Észak Lánya Ticinóban című írásából:

„Karl, miközben elégedetten mustrálgatod Natasa körüli szorgoskodásod eredményét, árnyék vetül a sírhalomra. Fekete apácavelum alól szikkadt madárfej bukkan elő, élénken rajongó szemekkel. „Mi, klarissza nővérek gondoztuk szegénykémet az utolsó heteiben. Halálgyötrelmei közepette a keresztapjával, Sándor cárral pörölt, és a dajkáját szólongatta. Elárulom magának, uram, hogy mielőtt fölvettek volna a rendünkbe, előkelő volgai német kereskedőcsalád lányaként magam is megfordultam Carszkoje Szelóban, Talán az Úristen megbocsátja a vétkemet: Natasenykát oroszul dédelgettem, elhitettem vele, hogy a dadus öléből szólítja magához a Teremtő…”

TÉVÉ

Grecsó Krisztián az iskolai távoktatás lehetőségeiről és a Cool Story Bro YouTube-csatornáról írt.

“Vajon mennyi idő múlva látszik majd az Élet és Irodalom egészén, ha otthonról kell szerkesztenünk, és sohasem találkozunk a redakcióban mi, szerkesztők. Technikailag persze meg tudtuk, meg tudjuk csinálni, elkészülnek a rovatok és az oldalak, és ha önök, kedves olvasók, figyelnek ránk, valamilyen formában vesznek minket – mert még egy járvány miatt sem akarnak a lap szellemi közössége nélkül maradni –, akkor együtt átvészelhetjük ezt a borzalmat. A „szellemi közösséget” nem a rémület vagy az abból táplálkozó önsajnálat és/vagy pátosz mondatja velem. Egy hetilap csak akkor működőképes, ha az olvasó úgy gondolja, lemarad valamiről, ha nem olvassa. Ha a lapnak, mint kulturális egységnek, egészében is van narratívája, és az közösségteremtő erejű. Az ÉS-t olvasni, és nézni valahonnan a világot, érteni, mi történik velünk. Ehhez – és ebben biztos vagyok – elemi erővel hozzájárul, hogy a lap „hagyományosan” készül, és a lapindító értekezletek gyakran „élénk” vitái esszékké, kritikákká, prózákká kristályosodnak, vitafolyamok, cikksorozatok, nagy publikációk ezrei születtek már abból, hogy a szerkesztő addig nógatta kedves szerzőjét, amíg az dühből vagy örömből beszakította egy dolgozattal az asztalt. A szerkesztés tehát nem (csak) technikai kérdés, a módszer lényege nem a metódus, hanem a struktúra, a folytonos kíváncsiság mozgatja és a hagyomány, hatvan év vitakultúrája, tapasztalata, persze együtt az emlékezetes, nagy bakikkal, sőt, hibákkal, melyek akár új utakat is adtak rovatoknak, átszabtak öröknek hitt szokásrendeket. Mindez sokszorosan igaz az alma materekre.”

ZENE

Fáy Miklós  A bolygó hollandi   Metropolitan-beli előadásáról írt, amelyet rendhagyó módon a Bartók Rádió közvetített.

“Persze, ilyenkor jön a kérdés, hogy ha nem tudom, hogy Gergijev és Metropolitan, csak bekapcsolom a rádiót, és ez szól belőle, akkor is ilyen alázatos szívvel keresem a magyarázatot, hogy ez miért ilyen, és ha ilyen, akkor az miért jó?  Nem, hát persze hogy nem. Úgyhogy ne is fárasszuk egymást és magunkat: nem jó.”

 Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top