Nagyjátékfilm készült az olasz maffia hírhedt alakjáról, Tommaso Buscettáról (álnevén Don Masino). Az 1928-ban született szicíliai gengszter gyerekként csatlakozott a Cosa Nostrához, melynek aztán magas rangú vezetőjévé vált. Brazíliában tartóztatták le kábítószer-kereskedelem vádjával, majd miután kiadták Olaszországnak, együttműködött a hatóságokkal. Buscetta volt az első, aki megtörte az akkor szentnek számító Omertát, azaz némasági fogadalmat: 3000 oldalas vallomást tett az olasz és amerikai szervezett bűnözésről, melynek nyomán 1986 és 1992 között óriási médiaérdeklődés mellett számos maffiatag került bíróság elé.
A II. világháború óta ez volt a legjelentősebb maffiaellenes művelet több száz vádlottal, eredményeként pedig jelentősen meggyengült a szervezett bűnözés Olaszországban és az Egyesült Államokban is. A Cosa Nostra bosszúja nem maradt el, a férfi 33 rokonát és ismerősét végezték ki, valamint az ügyön dolgozó bíró ellen is merényletet követtek el.
Tommaso Buscetta valós történetéből az olasz rendező, Marco Bellocchio készített filmet Az első áruló (Il traditore) címmel, mely a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál hivatalos versenyprogramjában is szerepelt, nálunk pedig március 12-től látható a mozikban.
A két és fél órás, körülbelül 20 éves időszakot felölelő alkotás elmeséli, mit is jelentett a társadalom számára a Cosa Nostra, és hogyan jutott odáig Buscetta, hogy szembeszálljon a világ egyik legveszélyesebb bűnszervezetével. A film feleleveníti a maxiper (maxiprocesso) bírósági tárgyalássorozatot is, mely egy börtönön belüli bírósági teremben zajlott, ahol a vádlottak a rácsokon keresztül nézhettek szembe „az első árulóval”.
Bellocchio a forgatókönyv megírásához számos feljegyzést és tanúvallomást felhasznált. A film igyekszik a megtörtént eseményekre támaszkodni, ugyanakkor átélhetőbbé, katartikusabbá teszi a történetet, mint A mi keresztapánk című, ugyancsak Buscettáról szóló 2019-es dokumentumfilm, mely inkább a gengszter hozzátartozóinak – akik a mai napig sem érezhetik biztonságban magukat – visszaemlékezéseiből építkezik.
Az első áruló nem romantizálja a bűnözők életét, a sötét tónusú, realista hangvételű játékfilmben nem a gondtalanul whiskey-t kortyolgató és szivart pöfékelő maffiózók világa jelenik meg.
Bellocchio mozijában az erőszaknak súlya van: rendkívül nyersen és hatásosan ábrázolja a leszámolásokat, melyek sokszor ártatlan emberek életét is követelték, például a főszereplő családtagjaiét, akiknek semmi közük nem volt a Cosa Nostrához. Az első áruló kapcsán eszünkbe juthat a Gomorra című olasz film és sorozat, mindkettő a Nápolyban működő Camorra maffiát mutatja be hasonlóan realista szemszögből.
Az 50 éves Pierfrancesco Favino érzékenyen és hitelesen alakítja a „Két világ főnöke” néven is ismert Buscettát. A főszereplő szikár, vívódó emberként jelenik meg az alkotásban, aki egész korábbi életével leszámol.
Az első áruló erős képi világgal és atmoszférával dolgozik. A filmben láthatunk félelmetes álomképet drámai zenekísérettel, az áldozat szemszögéből figyelhetjük, ahogy egy autót felrobbantanak, és átélhetjük a maxiper egyszerre feszült és sokszor abszurd tárgyalásait.
Marco Bellocchio alkotásának nem célja, hogy megszerettesse velünk a „bűnbánó maffiózót”, de nem is ítélkezik felette, azt meghagyja a nézőknek. Annál inkább megpróbálja bemutatni motivációit, hogy megismerjük az embert a név mögött. A film olcsó hatásvadászat és hollywoodi sallangok nélkül mutatja be a maffiatörténet egyik legmegosztóbb kulcsfigurájának történetét. Az első áruló hiteles, végig feszült gengszterfilm erős hangulatelemekkel és színészi játékokkal. A zsáner szerelmesei számára kötelező mű.
A filmet a Mozinet forgalmazza, ezekben a mozikban láthatod.
