A nimfa és a madár 2020. 01. 17-18. Óvóhely (Budapest)
Természetesen, legalábbis ALISA (Ruskó Eszter) nemrég megjelent Underwater Tales című lemezének egyik számában, a The Nymph And The Bird-ben. Ráadásul ez a címe ALISA Gesamtkunstwerk-jelleggel operáló, költészetet, zenét és képzőművészetet is felvonultató koncerteseményének is, amelyet az amerikai flwrs. projekttel, és számos, főleg a Félonline-hoz kapcsolható vendégművésszel együtt adott elő.
Ruskó Esztert, a dalok többségének szerzőjét már korábbról ismertem. A nagykanizsai származású angol-orosz-litván fordító és kommunikációs szakértő zenéiben különös, álombéli popvilágot teremt, ahol boszorkányok elől menekülő kiscsibéktől Arany-balladákig minden varázslat előfordul. Új, Underwater Tales című albumának lemezbemutató koncertjén most a vízi nimfákon volt a sor, de ebbe a különös elegybe most szakításokról, megfőzött vágyakról, gyermekkori emlékekről szóló dalok és szövegek is belevegyültek. Ruskó eredeti dalszerző és egyedi előadó – szinte rezzenéstelen arccal gitározza és énekel végig, introvertált atmoszférába burkolva a koncertet. Érdemes odafigyelni rá.
John Whitebull (flwrs.) különös világa témaválasztásában is megjelenik – az elektronikus számok néha egy kismacskáról (Lovebite), néha egy kiskutyáról (Neighborhood Puppy) szólnak. Az amerikai rozsdaövezet közepéről származó, native american (közelebbről lakota) zenész számai oldott derűje az egyik, bár – a szerző hibáján kívül – kevésbé hangsúlyos kicsúcsosodását alkotják az érzelmi hullámvasútnak.
A versek többsége a jelenleg Párizs mellett élő, de az ELTÉ-n és a brit Roehampton Egyetemen is diplomázó Sütő Fanni alkotása. Sütő meglehetősen termékeny költő és író, versei magas fokú szuggesztióval dolgoznak. Egy-egy mondat, szószerkezet, hangulat mintha Kátai Tamás korai dalszövegeinek távoli unokatestvére lenne. Talán az utolsóként megszólalt Virul a leány… kezdetű versét – mondatpárhuzamokkal operáló verse az első versszakához képest kevés újat tud mutatni.
Krausz Emma [bekezdés]-díjas író alanyi rövidprózáiban a magány, az emlékek, és fájó hiátusok alkotnak melankolikus harmóniát. Trepess Beatrix vokálja kedves, derűs jelenléttel nyújtott aláfestést a zenének, talán lehetett volna hangsúlyosabb.
A tenger inuit istennőjéről, Sednáról szóló, Sütő Fanni versére épített dalban (és még máshol is) csellózó Nagy Dia játéka volt kiemelhető. Endrész Aliz shakerjátékával egészítette ki Eszter és John közös számát, egészen úgy, mintha a dal szólistája lett volna. Érzékeny vokálja a Sedna mellett az It’s You című számban kapott nagyobb szerepet.
Kemény Gabriellát már néhányszor láthatta a közönség az Óvóhely falai között – többek között rendezőként a Crossover Kék fény, és a Színes, kis kozmoszok projektben, utóbbiban szintén Ruskó Eszterrel – aki gitáron kísérte az estet. Kemény előadói jelenléte hatásos közreműködője a beinduló érzelmi hullámvasútnak. Magabiztos, és egyfajta erotikával telt feldolgozásai fájdalmas gitárszámok, szikárak és húsba hatolóak.
A koncert után kisorsoltak egy képet az urban fantasy és mágikus realizmus stílusokban alkotó író, Tallódi Julianna Óvóhely falain lévő festményeiből, amelyeket az Underwater Tales ihletett. Tallódi autodidakta művész – de sikerrel kikerüli a műkedvelő festők buktatóit. A vízi világról szóló képei eredetiek, nem akarnak semmit helyettünk elmondani, érzékenyen és sallangmentesen nyúlnak a témákhoz.
Benesóczky László
