+ Irodalom

Egy haibungyűjteményből: A szerelmes szerenád éjszakája

Séra András*

Gitár

Feszítenie kellett még a gitár alsó húrján, hogy tökéletesen szóljon a tavaszi éjszakában. Pengette, hallgatta, finomította. A gitár kész, és mámoros szívvel indult el, hogy szerenádot adjon a tökéletes lánynak. A föld felett lebegve haladt utcáról utcára a kisvárosban, közben izgatottan dúdolta a dalt. Három hete erre készült. Közeledett az utcához és szíve egyre hevesebben vert. Csak nehogy sok járókelő legyen. Csak hallatsszon fel az a gitár az emeletre is. Csók lesz? Ki tudja. Már a lába is remegett, amit izgalmában egyre gyorsabban szedett. A sarkon befordult, megállt, és felnézett az emeletre. Járókelők nem voltak. Itt az idő.

Szíve majd kiugrott a helyéről, szédült, és a föld is megnyílni készült alatta. Semmi sem számít, gyerünk! Lefogta a gitár húrjait, megpendítette őket, és az első hangok megjelenésével minden izgalma elmúlt. A szemét becsukta, és csak pengette és pengette a begyakorolt dallamot. Nemcsak az emeletig ért fel, hanem az egész utcát beterítette a zene. Mint a levegőben úszó virágillat. Teljes lényét átjárta a gitár hangja, és tudta, hogy két-három ritmus után indulnia kell a szövegnek. A szeme még mindig csukva, de torkában már ott volt a szerelmi vallomás dala. Három, kettő, egy, és már kezdte is az éneket. A gitár tökéletesen szólt az éjszakában a hangjával együtt, mintegy táncolva perdültek fel az emeleti ablakig, és körbe az utcákon a fák körül, a házak udvarára is beköszönve, a világot simogatva. A csöndes tavaszi éjszaka megtelt szerelemmel.

Lámpa gyulladt, függöny félre, ablak nyílik. A gitárhúrok bátran pengenek, az ének szerelmesen száll, a fiatal szív nagyot dobban. Ablakot jól kitárják, és egy álmos krákogás kíséretében, mélyen dörgő hang szól le az utcára: Elutaztak!

A tavaszi hold
visszhangozza a gitár
szerelmes dalát

*Séra András:
Tőzsdei árfolyamokat szemlél, gazdasági jelentéseket olvas, cégeket látogat, befektet, blogot és haikut ír.
Építgeti, farigcsálja, csiszolgatja, megéli. A haibun a barátja.
Harmincötéves korában ejtette bűvöletbe a haiku és a haibun csodálatos világa, és az azóta eltelt öt év terméséből tár most az olvasó elé egy kis gyűjteményt.
Két haibun közt Lao-ce, Konfuciusz, és a Ji-king üzenetén tűnődik. Közben bonsai fákat metszeget, erdei sétákon időzik, és szaunákban izzad, hogy aztán friss szellemmel ülhessen vissza gazdasági jelentéseket olvasni.
Így forognak a napok és a világ kerekei egészen addig, amíg egy Ji-king vonal szét nem pattan. Addig is álljon itt néhány haibun**.

**Haibun: „Haiku és prózai kommentárja. Külön műfaj.”

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top