+ Irodalom

Egy haibungyűjteményből: Az utolsó nap a birodalom tetején

Újságos fiúként kezdte, amikor a városba jött, és ma az ő cége tudósítja a környéket az eseményekről. A hírek ura lett ő. – Séra András írása.

Séra András*

A falka

Az év utolsó napján a felhőkarcoló tetején egyedül, és egy pohár pezsgővel búcsúztatta a naplementét. Egy gazdasági birodalom csúcsán állt, és a város a lábai előtt hevert. Övé volt a legmagasabb felhőkarcoló a városban, az ő cége volt a legnagyobb adófizető. Sokan köszöntek előre, ha meglátták. A szerződést azonban aláírta, és az újév első napjától másé lesz már mindez.

Nagyot kortyolt a pezsgőből, búcsúzott a látványtól, és a tetőre nyíló ajtón át visszament az épületbe. Néhány lépcsőforduló után megnyomta a lifthívó gombját. Pár perc, és kívül lesz az épületen. Egyedül lépett a liftbe, majd elindult lefelé. Csendben suhant, alig hallhatóan. Több tucat emelet, sok-sok év, rengeteg emlék. Újságos fiúként kezdte, amikor a városba jött, és ma az ő cége tudósítja a környéket az eseményekről. A hírek ura lett ő. A lift a földszintre ért. Kezet szorított még a recepciósokkal és az őrökkel. Néhány búcsúzó mondat és jókívánságok. Mindig értett az emberek nyelvén.

Elegáns sáljával a nyakában indult a kijárat felé. Már csak néhány lépés. Hatalmas forgóajtóba be, majd ki, és már meg is csapta arcát a hideg téli szél. Nyílik a limuzinajtó, hátul vár rá a bőrülés, még egyszer visszanéz, és a kocsi halkan elindul.

Várjon! – szól a sofőrnek, miközben még mindig visszafelé tekint. Az ablakot lehúzza és magához inti a sarkon álldogáló újságárus srácot. Egy lapot kér, a szilveszteri különkiadást. Jókora borravalóval fizet, mélyen a fiú szemébe néz, boldog új évet kíván, és sok szerencsét.

Vén oroszlánra
támadt a dühös falka,
havazás, magány

*Séra András:
Tőzsdei árfolyamokat szemlél, gazdasági jelentéseket olvas, cégeket látogat, befektet, blogot és haikut ír.
Építgeti, farigcsálja, csiszolgatja, megéli. A haibun a barátja.
Harmincötéves korában ejtette bűvöletbe a haiku és a haibun csodálatos világa, és az azóta eltelt öt év terméséből tár most az olvasó elé egy kis gyűjteményt.
Két haibun közt Lao-ce, Konfuciusz, és a Ji-king üzenetén tűnődik. Közben bonsai fákat metszeget, erdei sétákon időzik, és szaunákban izzad, hogy aztán friss szellemmel ülhessen vissza gazdasági jelentéseket olvasni.
Így forognak a napok és a világ kerekei egészen addig, amíg egy Ji-king vonal szét nem pattan. Addig is álljon itt néhány haibun**.

**Haibun: „Haiku és prózai kommentárja. Külön műfaj.”

Egy haibungyűjteményből: Az utolsó nap a birodalom tetején
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top