A napokban közreadtuk a Térey-ösztöndíjasok 45-ös listáját. A listáról elsőként Bartók Imre adta vissza az ösztöndíjat, indoklását itt olvashatjátok.
A második visszavonuló, Csehy Zoltán költő, műfordító az Új Szó honlapján adott interjúban így nyilatkozott:
A Térey-ösztöndíjat nem pályázati úton ítélik oda, hanem számomra ismeretlen és kifürkészhetetlen okokból, állítólag jelölések alapján. Ha a kritériumok irodalomesztétikaiak lennének, akkor nem világos, hogy miként szerepelhet egyazon listán például egy élő klasszikus és egy olyan dilettáns szerző, akinek „költői” munkái tájainkon pályakezdése óta közröhej számba mennek. Vagy az volt az elgondolás, hogy az irodalmi élet parazitáit és aljpopulációját csak mások legitimáló erejével lehet jutalmazni? Miután elolvastam az ösztöndíjszerződés-tervezetet, az egyébként nemes célok visszaigazolódásának esélyeit nem láttam világosan, ráadásul a következő két évre más alkotói, tudományos terveim voltak, ezért a szerződést nem írtam alá. Térey János (akivel ha nem is túl közeli, de kölcsönös megbecsülésen alapuló barátságot ápoltam) emlékét tisztelem, és kívánom, hogy a nevével fémjelzett ösztöndíjrendszer egyszer tényleg kikristályosodjon. Jelenleg számomra maga a káosz.
