Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Halász László írt esszét Csodagyerektől csodafelnőttig címmel.
„Jöjjön hát Wolfgang Amadeus Mozart. Elég felidéznem, hogy ötéves korában már kisebb darabokat komponál. Első szimfóniáját nyolcévesen írja. Tízes évei közepén a híres bolognai Accademia Filarmonica tagja. Egy-két év, és öt hegedűversenyét, több zongoraversenyét komponálja. Húszas, illetve harmincas éveibe lépő felnőttként produktivitása önmagában is csodaszámba megy: több mint hatszáz zeneművel. Közülük hosszú sort alkotnak azok, amelyek a szimfonikus, koncert-, kamara-, egyházi és operazene – ma is a világ minden részén játszott – csúcsteljesítményei. Utókora száz éven belül ilyen tehetséget nem lát, vélte Haydn. Akár két és félszáz évet is mondhatott volna.
Neumann János hatévesen nyolcjegyű számokat oszt fejben és az ókori görögök nyelvén társalog. Nyolcévesen már ismeri a differenciál- és integrálszámítást. A tizenötéves fiú felsőfokú tanítására felkért matematikai analízis szakembere könnyezni kezd, amikor Neumann tehetségének tudatára ébred. Huszonnégy évesen havonta egy alapvető matematikai munkát közöl – de ez már jócskán a felnőtt teljesítménye. Tudósként ugyanolyan csoda, mint gyerekként. Az önreplikáció struktúrájának analízisétől a játékelmélet megalkotásáig. „Olykor elcsodálkozom – így a Nobel-díjas Hans Bethe –, vajon a Neumannéhoz hasonló agy az emberi agynak nem felsőbbrendű fajtája-e? ”
Pablo Picasso kisgyerekkorától kivételes szenvedélyt tanúsít a rajzolás iránt. „Sohasem rajzoltam gyerekes rajzokat.” Nyolcévesen egy arénában lovas bikaviadort fest. Egy erőteljes és drámai portréja a spanyol festészet történetének kétségtelenül egyik legjelentősebb műve. Tizennégy évesen alkotja. Negyvenéves kora előtt már jócskán rányomja bélyegét a huszadik század művészetére. Rendkívüli stiláris sokszínűsége, megújulóképessége elképesztő változatosságot teremt, nem szólva arról, amit a festészeten és szobrászaton kívül rajzolóként, keramikusként produkál. Biológiai csoda is. Eltérően Mozarttól, de Neumanntól is, hosszú életű, és túl a kilencvenedik évén még dolgozik.
Vázlatos példáimat azért válogattam a zene, a matematika és a képzőművészet területéről, mert a sakkot leszámítva, effajta csodák leginkább itt fordulnak elő. Fellépésükhöz nem elengedhetetlenek hosszabb élettapasztalattal járó ismeretek. A rendkívülin belül is rendkívüliként, mint irodalmi csodagyerek idekívánkozik Sylvia Plath, aki nyolcéves korában már megkezdi költeményeinek publikálását, először az egyik bostoni újság gyerekrovatában, majd folyamatosan számos más fórumon. Naplója (egyik alapműve) vezetéséhez pedig tizenegy évesen lát neki.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csehy Zoltán Vaktérképek Firenzéje című recenziója Gergely Ágnes Még egyszer Firenzébe
című kötetéről szól.
„Harminchárom vers: mágikus szám, egyes számítások szerint Dávid ennyi évig uralkodott Jeruzsálemben, a Genezisben állítólag harmincháromszor említik az Urat, ez Krisztus megfeszítésének éve, a dantei háromosztatú kozmoszleírás költői mértékegysége. Gergely Ágnes dantei száma az infernális földi világ költői térképészetére látszik utalni. Első versem című szövege egy tizenkét éves kori, kegyetlen strófával indul, mely a traumaköltészet tartományait nyitja meg: a puskatussal fejbe vágott férfi képe meghatározó allegóriává növi ki magát („minden férfit hozzá mérek / minden folyót a vérhez”): a legkisebb jel is ehhez az ősélményhez viszonyítva telítődik jelentéssel. Nincs mesevilág vagy gyermeki idill, csak a létkörnyezet „kiütései”, ahogy az agresszió puskatusa le-lesújt, s ahogy a „kifosztásban” megmaradt én, a túlélő emlékezni képes, illetve ahogy kénytelen gondoskodni mások emlékeiről is.”
AZ ÉS KÖNYVE JANUÁRBAN
Károlyi Csaba Az 1441-es kisbolygó címmel Láng Zsolt Bolyai című regényéről írt.
„A regénynek tárgya, de nem témája Bolyai János élettörténete. A Bolyai leginkább arról szól, hogyan volna lehetséges (ha lehetséges volna) a Világtan, azaz inkább: hogyan volna elképzelhető a Világtan elveinek átfordítása a Regényesztétikába. Mégpedig úgy, hogy a privát élettől a csillagokig befogjuk az egészet. („Csillagporból vagyunk” – így szól az utolsó mondat a 457. oldalon.)
„A valóságon túli térből látszik igazán, hogy a nemlét is lét. És akkor kit érdekel a halál?” (238.) Ezzel foglalkoznak ennek a hihetetlenül gazdag, sűrű szövésű regénynek a legborzongatóbb mondatai. Az utolsó oldalak fantasztikus beszéde! És János nagy dilemmái. („Ha pusztán azt tekintjük igaznak, ami létezik, mit kezdjünk a nullával? (…) Ha édesapám nem létezik, hogyan van itt mégis?” – 300.) Hát, ennyi.
János persze meghal, Éva ellenben azt kéri a végén: „Ne legyen halál”. Minden attól függ, milyen térben gondolkodunk. A paprikás krumpli (189., 450.) ugyanúgy fontos, mint a csillagpor.
Nagyon világos és mégis nagyon titokzatos regény a Bolyai. Jó benne ellakni, nézelődni.”
VERS
A versrovatban Élő Csenge Enikő versei és Szilágyi Ákos Szelfikék című ciklusa olvasható. Ez utóbbiból idézzük a nyitó darabot, annak a Caravaggio Önarckép tükörben című elveszett műve alapján készült kortárs metszetnek a kíséretében, mely a ciklust a szerzői magyarázat szerint inspirálta.
1.
te szelfizel én szelfizek
s ikes igét találok
rím koppan rímre − szegre szeg
én-verset kalapálok
neszmémből újra eszme lesz
egóm gubója feslik
szövődik versként esz-em-esz
közepén Én üreslik
fekete lyukából dalok
az űrbe tekeregnek
építek neki templomot
megdicsőült eretnek
szelfi tekereg – képtekercs:
fájjumi múmiaképlet
csókra száj! édes, csücsöríts!
csókold meg önnön képed!
PRÓZA
A héten Balázs Attila, Kovács Bálint és Márton-Ady Edina prózája olvasható.
Tárcatár: Szív Ernő.
Részlet Szív Ernő Árvaság című írásából:
„A gyermekkor még nem múlt el.
Emi, azt hiszem tizenkét éves volt. Apai nagyapámat elnyelte a második világháború. Nem jött haza, a gyerekek reszketve, imádkozva várták, sütötte arcukat a petróleumlámpa fénye. Maradt nagyapám után, kit csak fényképen láttam, és aki mindig a középpontban volt, két gyerek, apám és a nővére. Nagyanyám férjhez ment újra, érkezett új ember a házhoz, egy erős gazda, a családi legendárium szerint, visszafogott és lefojtott elszólások szerint nem nagyon állhatta a gyerekeket. Óvatos elszólások szerint történt más is. Emi. Elképzelek egy tizenéves kislányt. Talán már nő. Talán még nem az. Szőke, mint a búza, vastag szálú haj. Kerek parasztarc, a vászonszoknya alá kap a forró füzesgyarmati szél, ahol ők éltek Át tud szaladni a torzsákon mezítláb, zúg a darázs utána, tehénszarba lépni, átnyomódik a lábujjak között a puha. Füzesgyarmat fölött éppúgy habzik az ég, mint a Törökszentmiklós határában. Elképzelem ezt a tizenkét éves kislányt, aki kiválasztja a kötelet, néz valami szék után, ne billegjen, keres gerendába vert kampót maga fölött, addig keresi, míg meg nem fájdul a nyaka.”
FILM
Báron György a Nino bárkája című magyar filmről írt kritikát.
„A színészek láthatóan lubickolnak a szerepükben, a film pehelysúlya nem kis mértékben az ő vállukon nyugszik. Kellemes meglepetés a Tourette-szindrómás szépség szerepében Gera Marina, aki meggyőzőbb, hitelesebb, mint volt az Örök tél magyarított Zsivágó-históriájában. A Nino bárkája igazi ásza mellette az érző szívű marha vendéglőst megformáló Znamenák István: nagy alakítás egy kicsi, szerény filmben.”
SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia Térey János Lót – Szodomában kövérebb a fű című darabjáról írt, amelyet az Örkény Színházban mutattak be.
„Menni vagy maradni? Megvendégelni az idegent, vagy kiszolgáltatni? Belesimulni a rendszerbe vagy sem? Elfogadni a helyzetet, vagy lázadni ellene? Hűség, hit, remény, szeretet? Minden szájból kemény mondatok hangzanak el többek közt ezekről – Térey alaposan átgondolta és kihegyezte a témát, amellyel Kovalik évekkel ezelőtt megkínálta (Ari-Nagy Barbara dramaturg és Nádasdy Ádám irodalmi konzultáns pedig finom kézzel, tisztelettel dolgozott posztumusz az írott anyagon).”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
