Barabás Lőrinc az Eklektric nevű zenekarával vált ismertté, 2010-ben azonban feloszlatta a zenekart, azóta pedig szólóban, 2015 óta pedig a Barabás Lőrinc Quartettel is sokat koncertezik. Év végén Kézdy Lucával játszanak Szentendrén, erről és az idei év történeseiről beszélgettünk Barabás Lőrinccel.
Most ősszel a Cafe Budapesten mutatták be Metamorfózis című első szimfonikus zenekarra írt darabodat. Az egyik interjúdban említetted, várod, hogy zenehallgatóként hallhasd a darabot. Milyen volt?
Hatalmas élmény, hogy egy 34 fős zenekar az én zenémet játszotta. Új kihívást jelentett: kottázás, ilyesmik. Nagyon élveztem és külön érdekesség volt számomra, hogy a saját zenémet külső hallgatóként figyelhettem.
Milyen volt „átkirándulni” erre a zenei terepre? Elképzelhető a folytatás?
Abszolút. Elég sok minden van most párhuzamosan és igyekszem úgy beosztani az időt és az energiákat, hogy teljes odafigyeléssel csináljam, amit csinálok. Ez az első lépés volt egy új irányba, biztos vagyok benne, hogy írok még nagyzenekarra zenét.
Lassan 10 éve lesz, hogy feloszlattad az Eklektric nevű zenekarodat és 2015-ig nem volt állandó együttesed, ekkor alakult meg a Barabás Lőrinc Quartet, amely most sem játszik kizárólagos szerepet a zenei életedben. Hogyan emlékszel vissza a zenekarmentes évekre?
Azokban az években is játszottam zenekarokban, a Quartet végső felállása előtt több formáció is működött. Kicsit kereső időszak volt ez: akkoriban kezdtem a szólóban zenélést, de mellette formálódott az új zenekari hangzás is.
Egy interjúban mondtad, hogy a 2015-ös Elevator Dance Music című lemezed sokaknál kicsapta a biztosítékot. Mennyire zavar téged, ha ilyen jellegű visszajelzésekkel találkozol?
Meg kellett tanulni kezelni ezeket a dolgokat és rá kellett jönnöm, hogy nem a hallgatóságnak, a nagyközönségnek való megfelelés az, ami fontos számomra, hanem, hogy azt csináljam, ami jön. Szabadon.
Idei lemezed Algorhythms címmel jelent meg és ez az első kiadványod, amely Barabás Lőrinc Live Act néven jött ki. Volt, amiben eltért a mostani munkametódusod a korábbiakhoz képest?
Zeneszerzés közben sokat improvizálok, és ezekből a felvételekből dolgozom ki később a számokat, szerzeményeket, ugyanakkor a hangszerpark, a pedálok és zenei programok változtak az elmúlt években.
A zenédben eddig sem volt ismeretlen a monotonitás és sok helyen kiemelted, hogy nagy hatással volt rád a repetitív zene. Milyen egyéb hatásokat engedtél még be erre a lemezre?
A népzene, a népdalok, még ha nem is annyira szembeszökően, de mindenképp nagy hatással voltak erre a lemezre, és az elektronikus zene különböző válfajai is természetesen.
A lemez borítóján egy fekete kartonlapba vágott pendrive látható. Miért éppen erre esett a választásod?
Mert CD-n még nem jelent meg. Limitált példányban egy kartonba helyezett pendrive-on jelent meg maga a lemez, az online felületekre ennek a fotóját tettem ki.
Az utóbbi években a trombita mellett sokat használtál különböző looper-pedálokat, szintetizátorokat a lemezeiden és a koncertjeiden egyaránt. Van esetleg mostanság valami olyan új, ezekhez hasonló technikai eszköz, amivel elkezdtél kísérletezni?
A digitális zongora helyett igyekszem minél többet akusztikus zongorán vagy pianínón játszani. Teljesen más élményt ad, más ötletek születnek így.
Nem első alkalommal fogtok duóban játszani Kézdy Lucával. Honnan jött ez a kapcsolat?
Lucát régóta ismerem. Sokszor játszottunk együtt több formációban, de duóban még csak egyszer. Ő is használ loop pedált, effekteket, de mellette a hegedű hangja akusztikusan is nagy szerephez jut nála. Sok szempontból hasonló a zenei világunk.
Mire számíthatnak azok, akik ellátogatnak a koncertetekre a Ferenczy Múzeumba?
Két akusztikus hangszer, sok pedál és billentyű között lavírozva fogunk mindkettőnk számaiból játszani átdolgozásokat. Népzene, elektronikus zene, világzene és jazz-hatásokkal átitatott kalandozás, utazás lesz ez a koncert.
