+ Zene

Bryn Terfel basszbariton rögbifelsővel és mézzel érkezik a budapesti koncertre

2006-ban énekelt a királynő 80. születésnapja alkalmából rendezett koncerten, és másodikként kapta meg az uralkodó által alapított, zenei munkásságot elismerő kitüntetést (Queen’s Medal for Music).

Széles vászonra kell festenünk, ha szeretnénk megalkotni Sir Bryn Terfel walesi basszbariton operaénekes portréját. Korunk operacsillaga bejárta a világ jelentős színpadait, de bárhová is vigye az útja, az ő szíve mindig Wales-ért dobog. Szűkebb hazája iránti elkötelezettségét nem csak művészetében, de konkrét társadalmi szerepvállalással is kifejezi. Erőteljes, kissé érces hangja nem csak a klasszikus opera alakításokhoz, de az egyéb zenei műfajokban megmutatkozó helytállásához is hozzásegíti. Láthatóan – vagyis inkább hallhatóan – kedveli is ezeket a műfaji kitérőket, amelyekkel közönségét ugyanúgy lenyűgözi, mint az operákban nyújtott alakításaival. Sokszínűségét a MÜPA-ban rendezendő áriaestjén is bizonyítja majd, 2019. december 18-án.

A kezdetek

Bryn Terfel 1965-ben látta meg a napvilágot, egy Pant Glas nevű falucskában, ahol szülei farmerként éltek. Nem volt kérdés számára, hogy az énekesi pályát választja, mivel rendkívüli tehetsége már négyéves korában megmutatkozott. Egy közeli, családi ismerős tanította őt elsőként – leginkább népdalokat – énekelni. A Bryn Terfel Jones-ként született énekes fellépéseihez végül a Bryn Terfel nevet választotta, hogy ne tévesszék össze a szintén wales-i származású baritonnal, Delme Bryn-Jones-szal. Miután több neves énekversenyt is megnyert, Londonba költözött, hogy a Guildhall School of Music falai között folytassa tanulmányait. A neves intézményben, melyet a világ tíz legjobb művészeti képzést biztosító helyeként tartanak számon, Rudolf Piernay berlini születésű, német vokalista tanár volt a mestere. Mire befejezte tanulmányait, már két jelentős díjat is elnyert (Kathleen Ferrier Memorial, Gold Medal), és egy évvel később második helyezést ért el a BBC Singer of the World versenyén, ahol csak Dmitry Hvorostovsky tudta őt megelőzni.

Operaénekesi karrier

1990-es évek – a debütálások

Terfel a számára hazai pályának számító színpadon, a Welsh National Opera-ban lépett először a világot jelentő deszkákra, ahol Gugliemo szerepét énekelte a Cosí fan tutte-ban. Később a Figaro házassága címszerepét énekelte, amellyel az English National Opera színpadára is eljutott. Mozart és kifejezetten Figaro alakja fontos szerepet tölt be a pályáján, több helyen is ezzel a szereppel mutathatta meg először énekesi tehetségét. Nemzetközi karrierjét a Varázsfuvola Beszélője indította el Brüsszelben, míg első tengerentúli fellépésén a Santa Fe Operaházban ismét Figarót énekelt. Kezdeti időszakára jellemző, hogy ugyanazon darabokban, amelyekben később címszerepet kapott, a kisebb szerepeket énekelte először. Így láthatta-hallhatta őt a közönség Masettóként és Leporellóként még mielőtt Don Giovannit énekelt volna – és először Ford szerepe volt az övé a Falstaffban. A londoni Covent Gardenben 1992-ben debütált, a Don Giovanni Masetto-jaként, Thomas Allen volt a partnere, aki a címszerepet énekelte. Ugyanebben az évben kötötte meg kizárólagos szerződését a Deutsche Grammophon-nal, lemezei kiadójával. Az első operafelvétele az Adriana Lecouvreur egy részlete volt, a lemezen Luciano Pavarotti és Joan Sutherland voltak a partnerei. Később beszámolt róla, hogy soha nem fogja elfelejteni, ahogyan a közös munka során Pavarotti felkészült az éneklésre. Sutherland a felvétel kapcsán már ekkor igazi nagy előadóként aposztrofálta Terfelt.

A Metropolitanben 1994-ben lépett először színpadra, Figaro szerepében. Már ebben az évben le kellett mondania jónéhány előadást sebészeti beavatkozások miatt, és ez később, 2000-ben megismétlődött. Az 1996-os év fontos mérföldkő a pályáján, ekkor kezdett Wagnert énekelni, Wolframként hallhatta a közönség a Tannhäuserben. Fellépett továbbá a milánói Scala-ban, a Carnegie Hall-ban, és a párizsi Operaházban is. Egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy a híresen kritikus milánói közönség előtti fellépése során érzett rendkívüli izgatottságán, sőt inkább idegességén az sem segített, hogy több ezer fős közönségnek is énekelt már.

2000-es évek – kísérletezések

2000-ben Terfel megalapította Walesben a Faenol Fesztivált. A tíz éven keresztül működő eseménysorozat nemzetközi operacsillagok és neves walesi művészek közreműködésével zajlott. Az alapítás évében Terfel tízezer ember előtt lépett fel José Carreras-szal és a szoprán Hayley Westenrával. Az opera műfajától kissé eltérve, főszerepet énekelt a Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya koncertváltozatában a londoni Királyi Fesztivál Csarnokban. Az ötlet magától Terfeltől és ír nemzetiségű, szintén basszbariton barátjától, Dermot Malone-tól származott. A lazább zenei stílusok sem állnak távol tőle, így CD-t készített az amerikai szerzőpáros, Alan Jay Lerner és Frederick Loewe dalaiból, illetve Richard Rodgers és Oscar Hammerstein szerzeményeiből.

2008-ban úgy határozott, hogy alkotószabadságra megy, és szünetelteti az operaéneklést, de szabadságát megszakította, hogy énekeljen a Walesi Nemzeti Operaház felújított Falstaff előadásában, amelynek 1993-as változatában Fordot alakította. Verdit egyébként nem igazán találjuk a repertoárjában, amikor utoljára Budapesten járt, Ókovács Szilveszternek úgy nyilatkozott, hogy sajnos nagyon kevés olyan darabja van, ami illene az ő hangjához. Macbeth éneklésének lehetőségére úgy reagált, hogy ez a szerep hangilag túl magas a számára. Ebben az időszakban Scarpiát is énekelt a Toscában.

2010 után – a kiteljesedés

Több alkalommal fellépett az 1895 óta Londonban megrendezett komolyzenei fesztiválon, a BBC Proms (Henry Wood Promenade Concerts) eseményein. Koncerteket adott a Royal Albert Hall-ban, az egyikkel a nyolcvan éves Stephen Sondheim amerikai zeneszerző, dalszövegíró munkássága előtt tisztelgett. 2013-ban Homeward Bound címmel, a Mormon Templomi Kórussal rögzített lemeze 58. helyet ért el az Egyesült Királyság hivatalos slágerlistáján. 2016-ban a Királyi Operaházban a Boris Godunov címszerepét énekelte, Antonio Pappano rendezésében. A jelentős Wagner szerepek is ebben az időszakban találták meg.

Mozarttól Wagnerig

Molnár András operaénekes egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy a Wagner darabok szerepeinek elénekléséhez Tamino a belépő Mozart Varázsfuvolájából. Ha végignézzük Terfel repertoárját, ezt a tenorszerepet természetesen nem fogjuk megtalálni benne, de az bizonyos, hogy pályáján a hangsúly Mozartról fokozatosan a Wagner operákra helyeződött át, és ezek talán jobban is illenek a hangjához. Minden feltétel adott hozzá, hogy olyan kiváló Wagner-énekest köszöntsünk a személyében, akinek nemcsak kiemelkedő énekesi tudása, de jó állóképessége is adott a rendkívül nehéz wagneri szerepek megformálásához. A 2000-es évek elején már énekelte A hollandit A bolygó hollandi című Wagner operában. 2007-ben sok kritika érte, amikor egyik gyermekének ujjműtétei miatt lemondta a Covent Gardenbe tervezett, A Niebelung gyűrűje előadásait. Figaróként tért vissza a Metropolitanben, és bár ez újabb sikereket hozott számára, de már ekkor bejelentette, hogy szeretné levenni a repertoárjáról a szerepet. 2010-ben debütált A nürnbergi mesterdalnokok Hans Sachs szerepében, 2012-ben pedig már Wotan-ként hallgathatta őt a közönség a Covent Garden és a Metropolitan Robert Lepage által színpadra állított Ring előadásaiban is. Egy rajongója érdeklődésére, miszerint elképzelhető lenne-e az, hogy Gurnemanz szerepét énekelje Wagner Parsifaljában, azt válaszolta, hogy az túl mély az ő hangfekvéséhez képest. 2018 júliusában már úgy nyilatkozott, hogy nem szeretne új Wagner-operát felvenni a repertoárjára.

Néhány találkozás a királyi családdal

2006-ban énekelt a királynő 80. születésnapja alkalmából rendezett koncerten, és másodikként kapta meg az uralkodó által alapított, zenei munkásságot elismerő kitüntetést (Queen’s Medal for Music). 2017-ben lovaggá ütötték, Terfel egy operaelőadás próbáját szakította félbe, hogy megjelenjen a királynő előtt. A ceremónia után a BBC-nek úgy nyilatkozott, hogy az élmény eléggé szürreális volt számára, de abban bizakodik, hogy ez az elismerés a jövőben segítséget jelent majd Wales promotálásában, és mindenképpen fontos visszajelzés számára mindarról, amit mindennapjai során tesz. 1991-ben még a tragikus sorsú Diana hercegnővel is találkozott.

Sokszínűség egyetlen torokban

Népdal, mise, kórusmű, musical mind-mind megtalálható a Terfel által énekelt művek között. Szereti változatos műfajokban kipróbálni magát, és kifejezetten keresi is ezeket a lehetőségeket. 2010-ben a FIFA Világkupán a cardiffi Millenium Stadionban ő énekelte a walesi himnuszt a Wales és Liechtenstein közötti meccs kezdetén. A rock vagy blues területére azonban nem kíván merészkedni, ezekről a műfajokról úgy gondolkodik, hogy kívül esnek a határain. Egyébként kedveli hallgatni a Pink Floyd, a Dire Straits, a Queen és Elvis Presley slágereit is.

Terfel, amikor nem énekel     

Terfel a wales-i nyelv és kultúra büszke képviselője. Vezető kezdeményezője és részben finanszírozója is volt Bontnewydd vasútállomása felépítésének. Kedveli a finom borokat és gyűjti is őket. Sosem utazik külföldre a Welsh Rugby Union felsője nélkül, és a hang-vészhelyzetek esetére mindig hord magánál a táskájában mézet. Terfel négy gyermek édesapja, második házasságában él, a felesége zenész.

Bryn Terfel basszbariton rögbifelsővel és mézzel érkezik a budapesti koncertre
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top