Ana-Maria Negrilă: Jégcsászár [Împăratul Ghețurilor]– Metropolis Media Group / Galaktika Fantasztikus Könyvek, 2019 – fordította Joó Attila – 380 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-5859-72-4
Ana-Maria Negrilă eddig gyakorlatilag ismeretlen volt a magyar olvasók szerint, pedig a román írónő – mint az a Jégcsászárból kiderül – megérdemli a figyelmet. A most magyarul megjelent regény egészen egyedülálló, hiszen nem csak a történet elképesztően összetett és sokszínű, de a regény szerkezete is figyelemre méltó.
- A legsötétebb jövő… InterZóna
- A tudományos párválasztás rémálom!
- Intelligens életformára bukkantak Európa mélyén
- Lenyűgöző a trilógiává terebélyesedett magyar sci-fi!
- Kitől tanulták a prágai örömlányok az orális örömszerzést?
- Látták a jövőt a Sztrugackij-fiúk? Vagy csak ábrándoztak?
A Jégcsászár egy bátor regény!
Ana-Maria Negrilă próbára teszi olvasóit, s rafinált módon olyasfajta figyelmet követel, ami vagy ámulatra készteti vagy elrettenti a befogadót. A regény első ötven-hatvan oldala nehezen adja magát, mert – miközben az események pörögnek – tele van olyan nevekkel, személyekkel és hivatkozásokkal, amelyeknek értelméről eleinte fogalmunk sem lehet. Az egyes szám első személyben elmesélt történet központi figurája a narrátor: Sich egy fiatal lány, aki egy régiségboltot vezet, valamikor a jövőben, egy egyre durvább jégkorszak kezdetén, valahol egy külvilágtól elzárt ultramodern nagyvárosban. Nagyjából ennyit tudhatunk eleinte, mikor egy cseppet sem természetes forgószél lerombolja a boltot…. s ezzel elindul az események – beláthatatlan végű – láncolata.
„A valóban tehetséges látnokokat igencsak keresték, mert képesek voltak feltárni a jövőt, és kiválasztani a sikerhez vezető legjobb utat. Annak a gyereknek, akiről kiderült, hogy látnok, felnőtt korában jó esélye volt arra, hogy fontos állást töltsön be.”
A fentebb említett rafináltság akkor nyilvánul meg igazán, amikor rájövünk, hogy a történetben felbukkanó személyekről és eseményekről semmit nem tudunk, eltévedtként bóklászunk, s kapkodjuk a fejünket. Persze, aggódni nem kell, előbb-utóbb mindenre fény derül. A látszólag széttartó elemek összekapcsolódnak, s kiderül az is, hogy a felbukkanó utalásokat mi köti össze. S hogy ebben a világban milyen szoros a kapcsolat ember és technológia között
„…és akkor jöttem rá, hogy az a lény egy ember, aki mellkasáig egy fémhengerben áll, amelyről eleinte azt hittem, egy furcsa szék. Teste felső részéből csövek lógtak ki, amitől úgy nézett ki, mint egy hálója közepén ülő hatalmas pók. Nagy kopasz fejét a műszerfalhoz csatlakoztatták három vezetékkel, melyek a homlokába fúródtak.”
A Jégcsászár világa összetett,
melyben a technológiai fejlettség ugyanolyan fontos szerepet kap, mint a ezoteria/spiritualitás. A regényben egymásba fonódva tűnnek fel az aktuális események és a – jelent tágabb összefüggésbe helyező – visszaemlékezések. Ráadásként pedig egészen váratlanul látomások ékelődnek a szövegbe. S akkor még nem is szóltunk a legendákról, melyek a város őstörténetéről és kialakulásáról szólnak.
A korlátlan hatalmú szövetségek által uralt és irányított város
lakói totális alávetettségben élnek, azokat, akik útban vannak a városvezetőknek, egy űrben keringő „átnevelő-táborba”deportálják, ahol nem csak pszichésen, de testileg is megváltoztatják őket. Erről az Ikrek nevű űrbázisról kerül elő Sich halottnak hitt bátyja, s ez az a kapcsolat, melynek segítségével újra ráveszik a lányt, hogy működjön együtt a várost vezető hatalommal.
A nagy sebességgel pörgő események közé ékelt múltbeli momentumok – az első olvasói kétségeken túllépve – egy hihetetlenül összetett, minden részletében jól megformált, aprólékosan felépített világot rajzolnak meg. Az így összeálló lenyűgöző és visszataszító rendszerből következően a kétségek és félelmek között kutat kereső hősnőnek a regény minden pontján egzisztenciális kérdésekkel kell szembenéznie. Miközben az életét – és egy ponton túl – testvére életét is próbálja megmenteni, önmagával is polemizálva az ember és a hatalom viszonyára is reflektál.
A kalapács egyszerűségét kedvelők talán vissza fognak riadni,
de azok, akik nem csak kikapcsolódásként olvasnak, meghökkentően friss szellemi kalandban merülhetnek el. A Jégcsászár oldalról-oldalra kínál megoldásokat a korábbi rejtélyekre, miközben újabb és újabb titkok felfejtésével rohan előre az beláthatatlannak tűnő és megjósolhatatlan vég felé.
