Már vagy húsz perce gyalogolt. Vagyis inkább csak bukdácsolt a mezőn, az alkonyatban. Kétszer is megbotlott egy-egy kemény göröngyön, másodszorra el is esett, csupa por lett a nadrágja. Ilyen koszosan biztosan nem veszi fel senki, mondjuk, nem mintha okos dolog lenne az autópályán stoppolni, félhomályban. A sofőrök meg sem állnának, észre sem vennék, rossz esetben csupán elcsapnák, mint egy reflektorfénytől bódult, kóbor macskát. Amikor az a szédült tyúk, a felesége, kilökte a kocsiból, mindjárt eszébe jutott a fiatal lány balesete, amivel tele voltak a lapok tavaly. Veszekedés után kiugrott a kocsiból és a leállósávban rohangászott, halálra gázolták.
Ő inkább gyorsan átugrott a szalagkorláton, és a mezőn gyalogolt. Megpróbálta hívni a nejét, harmincnégy nem fogadott hívás. Képes volt itt hagyni a prérin, a városi bevezetőn, csupán azért, mert nem tetszett neki a fekete magában mintás selyemtapéta, amit az áruházban választott. És meg merte mondani, hogy a bézs-arany csíkos sokkal kevésbé drámai egy hálóba. A nő magából kikelve üvöltött, hogy ő, a férje, semmire sem jó már, nem elég, hogy képtelen rendesen megdugni, hogy kiereszthesse végre a gőzt, még ilyen szarságokon is vitatkozik, hogy növelje a feszültséget. Pedig háromszor annyit keres, mint a férfi, tulajdonképpen ő finanszírozza a felújítást, a férje fizetése a rezsire meg a bevásárlásra sem elég. Szóval meg sem kellett volna kérdeznie a véleményét, úgyis ő fizeti, csak egyszerűen megrendelni a tapétát, nyolc hét a szállítási idő, talán ide sem ér, mikorra a festők bejelentkeztek. Takarodjon a kocsiból, a kocsijából, ezt is ő vette, és ő utalja a részleteket. Satufékkel megállt a leállósávban, felrántotta az ajtót, (persze a férfi szokás szerint nem volt bekötve), és kilökte az útra. A düh félelmetesen megsokszorozta a neje erejét, meg ezek szerint a súlyzós edzések is.
Most még hátra van kábé két kilométer a felhajtóig, ott a benzinkútnál felszállhat egy buszra, jócskán van ideje gondolkodni. Már az is idegesítő, hogy a hatalmas franciaágyban neki csak a szélén jut hely, és a közös takarót a neje mindig lerángatja róla, ráadásul őrjítően horkol. Amikor éjszaka vacogva felébred, képtelen visszaaludni a hangzavartól. Az asszony folyton hisztizik, ha felveszi a telefonját, pedig ha ő hívja, akkor állandóan a titkárnője válaszol helyette, neki szabad a mobiljához nyúlnia. Ha a neje hazaér, elveszi a távirányítót az asztalról, nem törődik vele, hogy éppen a meccs legizgalmasabb, utolsó harmada következne, átkapcsolja valamelyik kedvenc sorozatára, és nem ereszti el a távirányítót egész este. Ha ő morog, vagy megpróbálja megkaparintani a műanyag vackot, összekarmolássza a kezét a sztilettóra reszelt körmeivel. Vagy mikor a nő elment vacsorát venni, szerinte csak leugrott a sarokra, és két óra múlva a Dior új sminkkollekciójával érkezett haza, kaja nélkül. És mivel a kártyáját elfelejtette feltölteni, viszont az összes készpénzét elköltötte a pomádékra, korgó gyomorral feküdhetett le.
Eszébe jutott, milyen nyugodtan és békésen élt, mikor a felesége eldöntötte, hogy pihenésre van szüksége, és elutazott egy hónapra Tibetbe meditálni. A telefont sem használhatta, se facebook, se insta, a szerzetesek nem engedték be a világot a templomukba. Utoljára akkor beszélhetett a nejével, mikor kivitte a reptérre és feltuszkolta a bőröndjeit a futószalagra. Fogalma sem volt, megérkezett-e épségben, milyen a szállása vagy rendben van-e a szobája. Kerek harminc napig nem tudott róla semmit, úgy élt a lakásban egyedül, mintha a nő nem is létezne. Ez az! Meg kell szabadulnia tőle, hogy mindig egyedül lehessen, nyugalomban, a nő ne zaklathassa többé. Csak ki kell vennie a pisztolyt a komód fiókjából.
Rendkívüli híreink: Rablás az OTP Bank belvárosi fiókjában! Ma délelőtt tizenegykor egy fején fekete neccharisnyát viselő férfi, kezében pisztolyt tartva besétált a Szabadság téri pénzintézetbe. Huszonhatmillió Forintot követelt a pénztárostól, aki kivételes lélekjelenlétről tett tanúságot, mivel megtagadta az összeg átadását, részint a késleltetett zárrendszerre, másrészt a pénztárban levő, nem elegendő mennyiségű Forintra hivatkozva. A rendőrség szinte azonnal kiérkezett a helyszínre, és őrizetbe vették az ellenállást nem tanúsító rablót. Az elkövető lemondott a tárgyalásról, így a bíró gyorsított eljárásban öt év házi őrizetre ítélte, figyelembe véve a rabló büntetlen előéletét, kiváló családi körülményeit, és azt, hogy a pisztoly nem volt valódi, csupán egy annak látszó tárgy, egy öngyújtó.
Minden nőben van egy kis Marilyn, Monroe vagy Manson.
