Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
KÁNTOR PÉTER 70 ÉVES
Részlet Kálmán C. György köszöntőjéből:
„A minap ütköztem a következő történetbe a világhálón. Valaki megosztotta Kántor egyik remek – de nem is különösebben híres – versét, mire valaki más (nem szakember, még csak nem is értelmiségi, egy olvasni szerető háziasszony) lelkesen csapott le rá; annyira megörült a pár sornak, hogy újabb és újabb Kántor-verseket követelt, és hírt adott arról, hogy elkezdte felfedezni és imádni Kántor műveit. Beleszeretett. Ezzel a gyakorlatban is igazolódott, amit régóta sejtek: Kántor költészetébe bele lehet szeretni, éspedig nagyon gyorsan; azonnal meg lehet érezni azt a sajátos (és szeretetreméltó) hangot, ami megragadja az olvasót, ami invitálást jelent a Kántor-versek világába, ami egy hosszú, szeretetteli kapcsolat alapja lehet. Mi ez? Mi lehet ez a sajátosság?
Csak tapogatózni, találgatni tudok.
Először is, Kántor soha nem szónoklatot tart, de még csak nem is magánbeszédbe feledkezik – bevonja, megszólítja, kérdezi az olvasót. Ha nem is mindig azonnal érzékelhetően, nem a felszínen – de a párbeszéd az igazán fontos számára (még ha ez csakis képzetes lehet csupán). Szóba akar elegyedni, meg akar szólítani, társas tevékenységnek tekinti a lírát. A legfontosabbnak az látszik a számára, hogy – veled, olvasó – megértesse magát, valamilyen választ váltson ki (még ha némát is), párbeszédbe von be. Nem fölöttünk áll, hanem velünk társalog; nem tud többet, mint az olvasója, és végképp nem akar kioktatni. Partnerünk.”
INTERJÚ
„Minden vasárnap tüntetni mentem.” Jón Kalman Stefánssonnal beszélget Köves Gábor.
„Izland elég távol esik Magyarországtól, a demokrácia is jobb formában van, mint minálunk, de azért az ő szigetükön is akadt olyan politikus, aki szíve szerint megregulázta volna az irodalmat. Igaz, olyan is, akit a korrupció miatt a népharag lemondásra késztetett. E nálunk hallatlan, a sarki fénynél is egzotikusabb jelenségről is beszélgettünk a Margó Irodalmi Fesztiválra érkezett Jón Kalman Stefánssonnal, akinek főműve, a Menny és pokol trilógia nemrég jelent meg magyarul Egyed Veronika fordításában. JKS feltűnő ismertetőjegye, hogy mindig található nála verseskötet – Budapestre Hölderlin és Tranströmer kísérte el –, mert ha tagadná is (nem teszi), akkor is teljesen világos, üssük fel bárhol a több mint ezer oldalas regénytrilógiát, hogy prózaíróként is költővel van dolgunk.”
FEUILLETON
Bernáth L. László, Réz Anna és Tőzsér János Nem a szex a baj címmel írtak esszét a szexrobotok erkölcsi megítéléséről
„Ez az unásig hangoztatott érv csak látszólag erős, valójában nagyon gyenge. Méghozzá azért, mert arra a feltételezésre támaszkodik, hogy a képmás-szexrobotok elterjedése csökkenteni fogja a szexuális abúzus és a nemi erőszak mennyiségét. Csakhogy e feltételezésnek semmivel nincs több alapja, mint az ellenkezőjének – tudniillik hogy növeli majd. Vajon mi zárja ki, hogy a képmás-szexrobotok használata afféle „kapudrogként” inkább motiválni fogja a nemi erőszak elkövetésére azokat is, akik e szexrobotok híján soha nem tennének ilyet?
De bármi is legyen a képmás-szexrobotok használatának következménye, úgy gondoljuk: még akkor is komoly erkölcsi áldozat az élethű szexrobotok engedélyezése, ha ezzel egyetlen célunk a szexuális visszaélések visszaszorítása volna. Hiszen az eddig elmondottak alapján ezzel azt szentesítenénk társadalmi szinten, hogy az emberi méltóság megsértésének egyik módja helyébe egy másik módja lépjen. Ha olyan megoldást szeretnénk találni a szexuális bűncselekmények visszaszorítására, amelyik valóban tiszteletben tartja minden ember méltóságát, akkor ennél valami okosabbat kellene kitalálnunk.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba Nem lehet „nem-nő! címmel írt kritikát Babarczy Eszter A mérgezett nő című novelláskötetéről.
„Sose felejtem el azt az írását, amely a Nappali ház 1998. 2. számában jelent meg Szülök címmel. Újszerű szöveg volt ez akkor, több hasonló megnyilatkozással együtt abban a folyóiratszámban, Hübner Teodóra gondosan szerkesztett képanyagával (többek közt Eperjesi Ágnes Újszülött fotogramok sorozatával). Most ez az írás is itt van ebben a kötetben, kicsit javítva. Kimaradt például a kisfiú neve, meg a végéről az apuka neve is. Talán azért, hogy általánosabb érvényű legyen, nem személyes napló ez immár, hanem fikció. (A Nappali házban egyébként követte egy másik írás: Szijj Ferenc (függelék) című szösszenete.) Azért is jó példa ez a szöveg, mert mutatja, hogyan lesz a magánközlésből közügy. Bár a kötet novelláiban a narráció hol egyes szám első személyű, hol harmadik személyű, sejthető, hogy a témák alapvetően az író életéből valók, a szövegek egyfajta autofikcióként működnek. Ugyanakkor a nagymama valakinek a nagymamája, de közben mindnyájunk nagymamája, az anya, a fiú az én anyám is, az én fiam is, mikor a novellát olvasom.”
KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Kis János: Alkotmányos demokrácia – Régebbi és újabb közelítések című könyvéről ketten írtak recenziót:
Kovács Kriszta: A liberális demokrácia és ami azon túl van
„Kis János olvasatában egy politikai rendszer alkotmányos demokrácia, ha a parlament szabad és tisztességes választások útján jött létre, és ha a parlamentet szabályozó rendelkezések csak különleges —általában az alkotmányban rögzített — eljárásban fogadhatók el. Az alkotmányos demokrácia hívei között vannak konzervatívok, liberálisok, technokraták. A liberálisok azért állnak az alkotmányos demokrácia mellett, mert ez a berendezkedés többet képes eltávolítani a liberális elvek, mindenekelőtt az egyéni jogok és a politikai egyenlőség útjában álló akadályok közül, mint riválisai. Ebben a megközelítésben a liberális és alkotmányos demokrácia azonos: a liberális jelző a demokrácia elvi alapjaira utal, az alkotmányos minősítés pedig annak intézményeire.”
Tóth Gábor Attila: Szemben az árral
„Kis János elsősorban a kapitalizmus diszfunkcióit okolja a liberális demokrácia válságáért. Megemlíti, hogy ahhoz fogható átalakulásnak kell végbemennie, amit anno a jóléti állam bevezetése hozott, de nem tárgyalja az okokat és a kiút lehetőségeit. Az intézményes megújulás is homályban van még. A szerző a képviseleti hatalomgyakorlás elsődlegessége és a törvények alkotmányossági kontrollja mellett érvel, de viszonylag tág teret hagy a közvetlen néprészvétel kiegészítő formáinak, és arra is céloz, hogy az alkotmányossági kontrollt nem feltétlenül kell bíróságnak végeznie.
A kötet nagy összegző mű. A valóság horizontján azonban egyelőre nem a liberális demokrácia újabb virágzása tűnik fel, hanem annak az ellentéte, amit Kis János képvisel.”
VERS
A versrovatban ezen a héten Bozsik Péter és Gyukics Gábor versei olvashatók. Gyukics Gábor két verse közül mutatjuk meg az egyiket:
túl korán
a száz méterre lefúrt
üreges fémcső körül
már délelőtt
minden szükséges anyagot
előkészítettek
a délutánra tervezett
robbantáshoz
körültekintően
rutinosan dolgoztak
a robbanás mégis időelőtt történt
az idegen szellővert
cigarettacsikkének parazsa
felízította
az egymásnak feszülő anyagokat
a furat körüli
utolsó simításokat végzők
mind meghaltak
testrészeiket szétszórta a nem várt
detonáció
a véres húscafatokat,
szilánkos csontdarabokat
madarak
és dögevők tüntették el
nem vesztek össze
jutott
minden állatnak elég
PRÓZA
Ferdinánd Zoltán, Kompolthy Zsigmond, Háy János és Nomád Földi László prózája.
Tárcatár: Mán-Várhegyi Réka.
Részlet Háy János Médea című írásából:
„Épp a Médeát játszó színésznő érkezett. Örült a szerepnek, az az a szerep, amit még idősebb színésznőre is ráosztanak, mert beletesznek egy olyan értelmezést a darabba, ez a rendező mániája, hogy mindig beletegyen egy értelmezést a darabba, olyat is, ami persze nem abban van, csak a saját fejében, de olyan nagyra becsüli a saját fejét, hogy azzal még a görög klasszikusok sem tudnak versenyre kelni. Az a lényeg, mondta a színésznőnek, hogy Médea öregebb, mint Iasszón, és ez egy szirmait vesztett nő utolsó kapaszkodása a szerelembe, érted. Most te rólam azt mondod, mondta a színésznő és a szokásos hisztérikus kitörés helyett, ami nagyon bejött egy bizonyos életkorban, most tényleg majdnem elsírta magát. Nem, nem, mondta a rendező, tudod, Andrea, én ilyet neked soha nem mondanék, meg nekem ma is az vagy, aki régen voltál, szóval nem csak a tehetséget látom benned, ami mindig is napnál világosabb, vagyis fényesebb volt benned, utálom ezeket a mondásokat, mert mindig összekeverem, hogy most mi olyan, mint amilyen. Most ezzel mit akartál mondani, kérdezte a színésznő.”
SZÍNHÁZ
Herczog Noémi a Radnóti Színház Molière – the passion című darabjáról írt kritikát.
„Az előadásban egy ponton elhangzik a szólelemény, hogy „szélsőközép”. Ilyennek látom a Molière-t is: a csomagolás radikalitást ígér a nagy lélegzetű szövegfordítástól kezdve Keresztes Tamás sejtelmes zenéjén át egy híres előadás kiindulópontul választásáig. A hatások mögött viszont egy truvájt látunk: klasszikusokat, tömören.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
