Az olasz és magyar előadókból álló Modern Musici Aquincum kortárs zenei formáció koncertjén olyan zeneszerzők darabjai csendülnek fel, mint Eötvös Péter, Frank Zappa és Luciano Di Giandomenico. A frissen alakult zenekar – mely már Olaszországban is koncertezett – október 17-én a Budapest Music Center színpadán lép fel az I Pensieri elnevezésű koncerten. Szász Andrea, az együttes producere mesélt a Modern Musici Aquincum hátteréről, az olasz és a magyar zenészek közötti kapcsolatról és arról, milyen darabokat hallhat majd a közönség a BMC-ben.
– A Modern Musici Aquincum zenekart olasz és magyar zenészek alkotják. Hogyan alakult ki a formáció?
A zenekart Pierluigi Ruggiero olasz csellista hívta életre, aki a Liszt Ferenc Zeneakadémián végzett, és Perényi Miklós növendéke volt. Sokáig élt Magyarországon, jelenleg világszerte koncertezik, de amikor csak teheti, vissza-visszatér Budapestre. Nagyon kötődik a magyar zenészekhez. Pierluigi gyakorlatilag a barátaiból állította össze a Modern Musici Aquincum formációt, ami nem egy szokványos kamaraegyüttes: Luciano Di Giandomenico (zongora), Pierluigi Ruggiero (cselló), Bánfalvi Zoltán (hegedű), Szűcs Péter (klarinét) és Patrizia Cigna (ének) alkotják a kvintettet. Mindannyian dolgoztak már együtt különböző projektekben, évtizedes barátság köti össze őket.
– Milyen koncepció alapján állt össze a koncert programja?
A Modern Musici Aquincum koncertjén felcsendülő darabok olyan gondolatokból, élményekből építkeznek, melyek nagyon jellemzőek a jelenünkre. Ezen az estén lesz az ősbemutatója a La cathédrale blessée című darabnak, melyet a Notre-Dame leégése ihletett. Bár tévén keresztül néztük, ahogy lángol a székesegyház, mégis olyan távolinak tűnt, lassan már-már érzéketlenné válunk a minket körülvevő ingerekre. Luciano Di Giandomenico darabja azt a gondolatkört járja körbe, hogy miként üresedik ki a modern ember és hogyan találja meg a válaszokat ebben a személytelenné vált világban. Szintén először hallhatja itthon a nagyközönség Rossella Spinosa: Not Far című darabját, egy nagyon érdekes, hegedűszólóra írt művet, amely hirtelen regiszterváltásaival és ugrásaival a lélekbeli távolságokat járja be, a bennünk lévő szélsőségeket jeleníti meg a zenében. Eötvös Péter több műve is felcsendül a Budapest Music Centerben: a Natasha, a Die Lange Reise illetve a Joyce mind olyan művek, amelyek több átdolgozásban léteznek. Ezen a koncerten a kamaratermi verziók szólalnak meg. Emellett fiatal, és ma már klasszikusnak számító zeneszerzők művei szerepelnek kapnak a repertoárban.
– Milyen adottságokkal rendelkezik a Budapest Music Center színpada?
Amikor egyeztettünk a lehetséges helyszínekről, teljes volt az egyetértés. A Budapest Music Center az a szentély, amely az ilyen típusú zenék otthona hangulatos koncerttermével, kiváló akusztikájával és világszínvonalú felszerelésével. Az egyik darabban nem csak az akusztikát használjuk ki, hanem loop technika is szerepet kap.
– Úgy tudom, a Modern Musici Aquincum járt már Olaszországban is.
A zenekar tavasszal a Római Magyar Intézetben és L’Aquilában, a Renzo Piano Auditoriumban is előadta majdnem ugyanazt a repertoárt, amit majd a BMC-ben is hallhat a közönség. A Verdihez szokott, viszonylag konzervatívnak mondható olasz közönség óriási ovációval fogadta a zenekar kortárs produkcióját.
– Eötvös Pétertől három darab is felcsendül a koncerten. Az ő munkásságát jellemzően mennyire ismerik az olasz kortárs zenei előadók?
Én azt érzékeltem, hogy nemcsak a zenészek, de a szélesebb közönség is ismeri Eötvös Péter műveit, elismert szerzőnek számít Olaszországban is, akinek a darabjait kíváncsian várják.
– A koncert egyik támogatója az Olasz Kultúrintézet. A producer szemszögéből nézve milyenek a magyar-olasz kulturális kapcsolatok?
Csak zenei oldalról tudok nyilatkozni, ezen a téren sok együttműködést látok a két nemzet között. Rengeteg olasz tanul a Liszt Ferenc Zeneakadémián és hazánkból is sokan mennek ki Olaszországba különböző ösztöndíjakkal. Azt látom, hogy ezek a korai zenei barátságok a későbbiekben is megmaradnak, ennek egyik példája maga a Modern Musici Aquincum együttes is.
– A fiatalabb korosztály vajon mennyire fogadja be ezt a fajta zenét?
Abszolút ajánlanám nekik is. Azt tapasztalom, hogy a fiatalok nyitottabbak, kevesebb prekoncepciójuk van a kortárs zenével szemben. Valljuk be, sokan általában idegenkedni szoktunk a nem megszokott dolgoktól, pedig érdemes kilépni időnként a komfortzónánkból, mert meglepően érdekes gondolatokat indíthatnak el ezek az élmények.
– Milyen tapasztalatai vannak a magyar közönség befogadókészségéről?
Nagyon erős hagyományai vannak itthon a zenének, Liszt, Bartók, Kodály és a többi remek szerzőnk mély gyökerei a közönséget is áthatják. A magyar zeneszerető közönség rendkívül értő füllel hallgatja a darabokat, a külföldi zenészek mindig elismerően nyilatkoznak az itthoni publikumról. Van egyfajta nyitottság, és fontos, hogy minél több olyan esemény legyen, ahol találkozhatunk is a kortárs darabokkal. A koncertszezonban sok programban szerepelnek kortárs művek, de kiemelkedő jelentőségű a CAFe Budapest fesztivál, ahol kifejezetten a kortárs művészet áll a fókuszban. Azt gondolom, hogy a megismerés lehetőségét kell megadni, és arra kell ösztönözni a hallgatókat, hogy legyenek kíváncsiak azokra a reflektálásokra, amelyekkel velünk élő művészeink adnak ilyen-olyan válaszokat az aktuális kérdéseinkre, hiszen ezek nyújtanak tükröt vagy jelentenek lenyomatot korunkról. Hogy mi marad meg az utókornak, azt a mai közönség saját személyes élménye kristályosítja ki.
- A koncertre itt tudsz jegyet vásárolni.
