Thomas Harris: Cari Mora [Cari Mora] – General Press Kiadó, 2019 – fordította Kiss Ádám – 320 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4522-81-2
Thomas Harris 1940-ben született, s mert az évek múlásával ő sem lesz fiatalabb, ezért sokan aggódva-érdeklődve figyelték az évtizedesnél is hosszabb csendet. Hannibal Lecter figurája annyira erős volt, és annyira beépült az elmúlt évtizedek populáris kultúrájába, hogy sokan azt gondolták, nem lehet kilépni a zseniális kannibál árnyékából.
- Mit kértek utolsó vacsorára a halálraítéltek?
- Ki és miért változtatta mészárszékké a katolikus templomot?
- A nyomozó önmagát üldözi, és nem is tud róla!
- Sose pletykálj egy gyerekgyilkosról!
- Családfakutatás csonttöréssel és lövésekkel
Thomas Harris mégis megpróbálta,
s most már az olvasóknak kell eldönteniük, hogy elfogadják az idős mester új és korábbiaktól független történetét. A Cari Mora ugyanúgy bűnregény, mint a korábbiak, s bár ebben is feltűnik a rendőrség – s konkrétan kirajzolódik egy nyomozó alakja –, mégis, a történet szálai a kisebb nagyobb bűnözők körül szövődnek Miami Beach-en és Kolumbiában.
Két rivális csapat egymással versengve próbálja megszerezni az elhunyt Pablo Escobar egykori villájában elrejtett – és robbanóanyagokkal biztosított – aranyát.
„Tizenegy éves korában fegyvert szegeztek Carira, és elvitték a falujából, hogy besorozzák a FARC-ba, vagyis Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erőihez.
A FARC kiképezte gerillának, és Új-Kolumbia gyerekkatonájaként le is fényképezték. Benyomták a kötelező fogamzásgátlót adagoló eszközt a bőre alá, a felkarjába, és arra használták, amire a gyorsasága, az ügyessége és az ereje miatt a leginkább alkalmas volt. Cari egy volt a sok gyermek közül a Caqueta erdő mélyén fekvő gerillabázison.”
A történet főszereplője Cari Mora, az egykori Escobar-villa gondnoka. Egy huszonöt éves kolumbiai lány, aki azok után, hogy szülőhazájában megszökött a gyermekkatonák közül, Miami-ban próbál új, tisztességes életet kezdeni. Gondnoki feladatainak ellátása mellett egy állatmenhelyen dolgozik, s arról álmodozik, hogy egyszer még állatorvos is lehet belőle. Cseppet sem hiányzik neki a zűr.
„Hans-Peternek volt két saját szobája az élő szexshow-kat streamelő stúdiója mellett a kikötőben lévő raktárakban. Az egyikben virágmintás, puha tapéta volt, meg egy csomó velúr; az egész burgundi vörösben pompázott, és csincsillatakarók hevertek szerteszét.
A másik egy hangszigetelt, csempével burkolt helyiség volt, a padló közepén egy lefolyóval. Itt alakította ki a nagy zuhanyzót és a szaunát, amelynek falából fúvókák álltak ki, de itt kapott helyet a hűtő, a hamvasztógép, és itt tartotta a maszkokat és az obszidiánkéseket is, amelyek hat és tizenkét milliméteresek voltak, darabonként nyolcvannégy dollárba kerültek, és az acélnál is jobban vágtak.”
Hans-Peter Schneider, a főgonosz,
akinek feltűnését az olvasók elvárják Harristől. Már a regény első lapján feltűnik, ő vezeti az elsőként a villába érkező kutatócsapatot. Ő is Dél-Amerikában nevelkedett, s – mint a regény lapjairól kiderül – az ő gyermekkora sem volt felhőtlen. De, míg a címszereplő a korai traumák hatására egy „jobb élet” felé törekszik, addig Schneider, mint egy igazi pszichopata, a bűn legmélyebb, legkegyetlenebb, leggusztustalanabb bugyraiban dagonyázik. Nem csak a pénz, de az élvezet miatt is. Az ő perverz vágyainak célpontja lesz Cari Mora…
Thomas Harris mesterien építi fel a regényt, mely elsősorban az arany utáni hajszát mutatja be, s közben mellékszálként bontja ki a két – végül nyilván összecsapó – főszereplő gyerekkorát. Közben pedig lassan adagolva és feszültséget teremtve építi fel Hans-Peter Schneider mélységesen gonosz, de intelligens és perverz figuráját. Egészen lassan derül ki, hogy tulajdonképpen mit is akar csinálni a lánnyal…
A feszültségekkel teli, rövid fejezetekből álló és filmszerű vágásokkal szerkesztett regény tényleg olvastatja magát, s aki végzett vele, az óhatatlanul is elkezd morfondírozni azon, hogy esetleg a Cari Mora egy újabb regénysorozat nyitókötete. Sok jel mutat arra, hogy igen.
