Rója a köröket a medencében. Nem is annyira unalmas és monoton, mint amennyire a versenyzők állítják. Igaz, ő nem halad semerre, hiszen rögzítve van abban a kengyelben, ahol a mozgássérülteknek meg a műtétekből, balesetekből felépülőknek tartják a rehabilitációs fizikoterápiát. Ott nem az úszás a lényeg, hanem a vízben elvégzett gyakorlatok. A víz könnyűvé varázsol minden testet és ellazítja az izmokat.
Valahogy nála ez a varázslat nem működik, minduntalan lemerült, mint a fejsze nyél nélkül, röhögött rajta az edző. Pedig szándékosan nőt választott, az asszonyok türelmesebbek és empatikusabbak. Az ő oktatója véletlenül sem megértő, az ötödik alkalom után elszállt az agya, hogy semmit sem fejlődik, csak lemerül a víz alá, a gyerekek már egy hónap után átússzák a medencét keresztbe. Nem árulta el neki, hogy már harmadszor próbálkozik. A szülei óvodásként beíratták úszótanfolyamra, mint mindenkit a csoportból. Szeptembertől karácsonyig nem jutott semmire, még a faltól falig siklás sem ment, ezért a középfültő gyulladás után kivették. A második próbálkozás egy nyári tábor volt hatodikban, leégett és vörös puklik tarkították a bőrét mindenütt a rengeteg szúnyogcsípéstől, de úszni még mindig nem tanult meg. Egyetemistaként naivan ismét lement az uszodába, mert a testnevelés órákat ki lehetett váltani úszóedzéssel. Az úszás felmérő után visszaküldték a rendes tornaórára.
Az oktató tehát kitalálta, rögzíti a kengyelben, így nem tud majd lemerülni, viszont kiválóan gyakorolhatja a láb és kartempót. A kicsiknél első a lebegés, aztán a tempók, de hátha az idősebb korosztálynál a fordított sorrend válik be. Az edző amazon típusú nő, semmit sem ad fel, a borítóképén a facen egy olló vágja szét a nem tudom feliratot, és az a mottója, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Roppant büszke rá, hogy eddig az összes felnőtt tanítványával sikerült elsajátíttatni az úszást. Most ő sem ronthatja a statisztikát.
Szóval itt kapálózik már vagy fél órája, olyan lehet felülről, mint a büdös bogár, mikor a hátára esik, és nem tud megfordulni, végkimerülésig kepeszt csupán. Szerencsére senki sem láthatja felülről. A medencét lefedték egy ponyvával, és a végkimerülésig sem juthat el, pont rálát a sátor falára rögzített, hatalmas órára, már csak kilenc perc van hátra.
Nem mondhatja el az igazat az oktatónak, hogy ő nem szeretne úszni, csupán merülnie kellene, igaz, fel is jönne a mélyből. Az egész úgy kezdődött, hogy a vécén ülve véletlenül kihallgatta a szerelme és a barátnője beszélgetését. Így utólag elég hangosak voltak, szinte kiabáltak, szóval talán mégsem véletlenül hallgatózott. Arról áradoztak, milyen romantikusan kérte meg Luca kezét Dani, kivitte piknikezni egy virágos rétre, és éppen arra repült egy kis gép, maga után húzva a hozzám jössz feliratot. Mondjuk, Luca képe vörös az összes fotón, mert éppen monokinizett, Dani hiába óvta, hogy le fog égni. Dórikának meg az étteremben a szülinapi brownieba sütötték bele a gyűrűt, aki dühében, hogy most sem kérik meg, mohón beleharapott az sütibe és letört a koronája. A szerelme elpanaszkodta, hogy náluk sem történik semmi, hiába leste karácsonykor az ajándékokat a fa alatt, csak egy gyanúsan nagy doboz várta, az új Gucci parfümmel. Aztán Valentinkor reménykedett újból, de ő éppen egy tréningen volt a világ végén. A barátnő megnyugtatta, hogy biztosan a tanzániai telelésükre tartogatja az akciót.
Rendben, megvette a gyűrűt, ez nem okozott gondot, minden női magazinban gyűrűs képeket mutogatott a drága. Azonban mivel a sütis variációt lelőtték, és a hőlégballon meg a repülés egyik fajtája, mást kellett kitalálnia, ami igazán romantikus és felülmúlja ezeket. Már éppen írni akart a szállodai rendezvényszervezésnek, amikor észrevette a honlapjukon, van egy víz alatti éttermük. Körben üveg fala van, olyan, mintha egy akváriumban ülnél, és a halak bámulnák a különböző emberállatokat. Gyorsan küldött a hotelnek egy emailt, lefoglalt egy asztalt, mert összesen öt pár tud egyszerre ott vacsorázni. Ugyan a klausztrofóbiájától szenvedni fog, de majd bevesz egy Xanaxot. Majd szépen leülteti a szerelmét az asztalhoz, és kikéredzkedik a mosdóba. Pisilés helyett felszalad a partra, beugrik a tengerbe, lemerül és egy papíron odanyomja az üveghez, hozzám jössz? Azt még kitalálja, hogy ruhában vagy boxeralsóban ugrik-e.
Addig még pontosan ötvenhét napja van, megbeszéli az edzővel, hadd jöjjön heti két reggel, biztos, ami biztos.
Víz alatt akarta megkérni a barátnője kezét, megfulladt.
W.S. egy tanzániai nyaraláson kérte meg barátnője kezét. Leúszott a tengerszint alatti étterem ablakához, az üveghez tartott egy papírt, amin ez állt: Nem tudom addig visszatartani a lélegzetem, hogy mindent megmutassak, amit szeretek benned. Hozzám jössz? Előhúzott egy gyűrűt a zsebéből, de a nő válaszát már nem láthatta, mert elindult felfelé. De sosem érkezett meg. (Szalagcímek a neten két hónap múlva.)
Isten a tenyerén hordoz, csak néha tapsol.
