A megszámlálhatatlan kulturális hatásból merítő Sidi Larbi Cherkaoui a világ meghatározó balettegyütteseinek készít előadásokat, ő koreografálta Benedict Cumberbatch Hamletjének mozdulatait, rendszeresen dolgozik a Basement Jaxx zenészével, de ő felel Beyoncé és JAY-Z Louvre-ban forgatott klipjének karakteres mozgásvilágáért is. A CAFe Budapest közönsége október 18-án és 19-én a Trafóban láthatja egyik legújabb előadását Nomad címmel.
Sidi Larbi Cherkaoui 1976-ban született Antwerpenben, flamand anya és marokkói apa gyermekeként. Ez máris egy tételmondat ahhoz, hogy megértsük a belga koreográfus komplex művészeti világát.
„Mindig is azt gondoltam: szerencsés vagyok, hogy ilyen háttérrel rendelkezem. Sosem kellett azt éreznem, hogy egyetlen kultúra, egyetlen vízió, egyetlen igazság útján járok”
– mondja. Attól a pillanattól, hogy megkezdte tanulmányait, számtalan stílusban igyekezett tökéletesíteni tudását: balett, sztepptánc, hiphop, jazz és flamenco is szerepelt a palettán. Cherkaoui 19 évesen kapta első táncos díját: a nyertes szólókoreográfiában zseniálisan vegyítette a vogue, az afrikai tánc és a hiphop elemeit. Ha bárki azzal az istenkísértéssel próbálkozna, hogy egyetlen jelzőre korlátozza Cherkaoui művészetét, az eklektikus legyen az!
1997-ben, 21 évesen csatlakozott a belga Les Ballet C de la B társulatához, ahol koreográfusként létrehozta a Rien de Rien, a Foi és a Tempus Fugit című előadásokat. Luke Jennings szakíró már az első produkció kapcsán kijelentette, a darab annyira különbözik a megszokottól, hogy képes lehet átrendezni a 21. századi táncszínház koordinátáit. Az évek során igencsak foglalkoztatott koreográfus lett, készített előadást a Dán Király Balett, a svéd Cullberg, a New York-i Cedar Lake Contemporary Ballet és a Holland Nemzeti Balett számára, majd a Flamand Királyi Balett művészeti vezetője lett. 2010-ben alapította meg saját társulatát, az antwerpeni székhelyű Eastmant. Cherkaoui jelenleg a londoni Sadler’s Wells és a rennes-i Théâtre National de Bretagne kiemelt művésze.
Karrierje során két Laurence Olivier-díjjal lett gazdagabb, tavaly novemberben pedig az európai előadó-művészeti Oscar-díjnak is nevezett European Theatre Prize-zal tüntették ki. Koreográfusként dolgozott a Keira Knightley főszereplésével készült Anna Karenina mozifilmen és a Barbican Centre Hamletjén, ahol a címszerepet Benedict Cumberbatch alakította. Végtelen nyitottsággal engedi, hogy különböző kulturális hatások befolyásolják vízióit. Dolgozott már a szintén világhírű Akram Khannal, a flamencotáncos María Pagésszel és az indiai kuchipuditáncossal, Shantala Shivalingappával is, sőt inspirációt merített a japán manga műfajából is. Sosem akarja azonban homogén masszává gyúrni az eltérő adottságokat – célja sokkal inkább az, hogy mozgósítsa a különbözőségekből származó energiákat.
„Nem vegyítem a kultúrákat, hanem lefordítom őket egy közös nyelvre, a kortárs tánc nyelvére.”
Egy interjúban azt nyilatkozta: azért táncol, mert nem szeretné, ha definiálnák őt.
Gyakori témái a személyes és kulturális különbségek, a vallás és a spiritualitás. Legtöbbször az érdekli, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az emberek a világban. 2007-ben találkozott először a Shaolin-templom szerzeteseivel, ebből született egyik leghíresebb munkája, a Sutra. A különleges előadást Antony Gormley díszlettervezővel álmodták meg, Kína történetéről építés és rombolás metaforáin keresztül beszélnek, játékosan, egyszerű fadobozok segítségével falat, hidat, templomot megidézve. Az idegen ember – az előadásban maga Cherkaoui – elszigeteltsége és magánya egy ismeretlen vidéken máig aktuális mondanivalóval bír.
A gondolat manapság sem hagyja nyugodni: 2018-as, Stoic című előadása hasonló témában született.
„Olyan korban élünk, amelyben a nyitottság érzése zsugorodik, a határok pedig bezárulnak. Én viszont arról álmodozom, hogy az emberek mernek újra kapcsolatba lépni egymással. Lehet, hogy az ehhez vezető úton megégetjük magunkat, de ez nem jelenti azt, hogy rossz az irány. A helyes irány az, ha nem múlik a kíváncsiságunk, hitünk, bizalmunk a másik emberben.”
Alkotótársai sem restek hangsúlyozni Sidi Larbi legfontosabb üzenetét. A Stoicban például a Basement Jaxx zeneszerzője, Felix Buxton volt segítségére, amikor arab vokálok, kongói zene és japán ütőhangszerek által teremtette meg ezt az egyedi, univerzális hatást.
Egyértelmű, hogy Cherkaoui nem a táncművészeti Parnasszus legtetejéről osztja az igét. Ha arról kérdezik, milyen erő vonzotta a táncospálya felé, szívesen említi például azt a gyerekkori pillanatot, amikor egy barátja Kate Bush angol énekesnő Wuthering Heights című klipjének performatív mozdulatait imitálta. Vagy éppen Michael Jackson, Madonna, George Michael, Janet Jackson, Prince videoklipjeit és a kultikus film, az 1980-as Fame táncos jeleneteit hozza fel inspirációként.
Évtizedekkel később ő maga is megmártózott a popkultúra csillagporában. 2012-ben a Sigur Rós videoklipjéhez álmodott éteri mozdulatsort, 2017-ben a francia sztárral, Woodkiddel dolgozott együtt, majd megkoreografálta Beyoncé Grammy-fellépését, melyben az énekesnő ikreivel várandósan levitál egy székben. Innen pedig egyenes út vezetett ahhoz, hogy ő feleljen a popdíva és férje, JAY-Z Louvre-ban forgatott klipje, az Apes**t táncmozdulataiért.
A CAFe Budapest közönségének október 18-án és 19-én a Trafóban lesz lehetősége bepillantani a Cherkaoui-univerzumba, hiszen Nomad című előadását hozza Budapestre az Eastman társulata, kiegészülve a prágai 420PEOPLE csapatával. A darab – melynek zenéjén ismét a Basement Jaxx zenésze dolgozott – lázálomszerű, szürreális képekkel mutatja be egy elszigetelt, távoli világ népének küzdelmét a túlélésért. Az előadás monumentális háttere egy eleven és élettelen darabokból összeálló „sivatagmozaik”. Ez az elhagyatott, sivár, lakatlan táj a metaforája a szabadságnak, ugyanakkor a túlélés lehetetlenségének is. A tánctéren pillanatképeket kapunk a mozgékonyságra és alkalmazkodásra képes teremtményekről, akik a legkilátástalanabb körülmények között is képesek a virágzásra. Az előadás tele van erős képekkel, melyek az összetartozást, a barátság és a szimbiózis fontosságát közvetítik, és azt az üzenetet, hogy egy ilyen világban a túlélés kulcsa az összetartás. Pontosan úgy, ahogy Sidi Larbi Cherkaoui ars poeticája is szól…
Szerző: Fábián Barbara
