A Pannon Filharmonikusok rendkívül lendületes felütéssel kezdik az új évadot. Az impresszionista szerzők darabjait felvonultató koncertjük olyan művekből válogat, amelyek hol táncos dallamokkal, hol a világtörténelem eseményeit megidéző motívumokkal adnak ízelítőt a korszak zeneművészetéből. Az eseményen közreműködik többek között Ránki Fülöp többszörösen kitüntetett zongoraművész, aki maga is nagyon kedveli hallgatni Ravel, Debussy és Frank Martin szerzeményeit. A szeptember 12-én a pécsi Kodály Központban megrendezésre kerülő hangverseny kapcsán beszélgettünk.
Gilbert Varga vezető karmester úgy nyilatkozott egy alkalommal, hogy a kamarazene műfaja áll a legközelebb a szívéhez. Tükrözi-e ezt a felfogást a koncert repertoárja?
A műsorban szereplő Debussy- és Ravel-művek nagyzenekari kompozíciók, de mindenfajta együttjáték esetében elmondható, hogy szükséges a kamarazenészi hozzáállás, így ez a jó szimfonikus zenéléshez is elengedhetetlen. Az a Frank Martin-darab, amelyben a koncerten játszani fogok, a Petite symphonie concertante, viszont kifejezetten kamarazenei jellegű mű. A három szólista (hárfa, csembaló, zongora) egyúttal trióként is funkcionál a műben.
Ebből a darabból két verziót is készített a szerző. Melyiket hallhatja a közönség?
Igen, létezik egy nagyobb zenekarra készített változat is (ez Symphonie concertante címen ismert), de mi az eredetit fogjuk játszani, ahol az említett szólóhangszerek egy kettős vonószenekarral egészülnek ki.
Egy helyen Ön úgy nyilatkozott, hogy amikor egy-egy darab előadására készül, akkor egy bizonyos fázisban a kottával a kezében még csak fejben hallgatja a műveket. Frank Martin darabjával kapcsolatosan milyen érzések, hangulatok fogalmazódnak meg?
Bár általában tartózkodom attól, hogy program nélküli zenék „tartalmáról” szavakkal beszéljek, ebben a darabban nehéz eltekintenem attól a ténytől, hogy a mű a második világháború végén született. Az első tételben sok helyen felbukkanó komorság és a második gyászos hangvétele újra és újra felfrissíti bennem ezt a gondolatot. A középső tétel anyagából formált harmadik pedig egy induló, ami feloldja az előző, egyébként megszakítás nélkül játszandó tételek feszültségét.
Mivel ajánlaná a közönségnek a koncertet?
Személy szerint Debussyt és Ravelt is a legkedvesebb szerzőim közé sorolom, akiket bármikor nagyon szívesen hallgatok. Frank Martinre szintén jellemző egy teljesen egyéni zenei nyelv és hangzásvilág, ami az igazán jelentős szerzők sajátja. A franciás színek ugyanakkor összekötik a művét a program másik két komponistájával, így koherenssé téve a műsort.
Zongorista is volt mindhárom szerző, például Ravel zongorázási stílusáról azt tartják, hogy a keze inkább a billentyűk alatt volt, mint fölötte, ezért a darabokban sokszor nincsenek oktávmenetek. Ezeket figyelembe véve, milyen kihívások elé állítja a zongoraművészt az ő darabjainak az előadása?
Ravel valóban alacsonyan ült a zongoránál, ez pedig azt eredményezi, hogy a könyök a billentyűk alá kerül. Más módon használja az ember a testét, a súlyát attól függően, hogy milyen magasan ül a zongorához képest. Én az utóbbi időben szívesebben ülök alacsonyabban, de korstílus, szerző, darab függvénye, hogy mi esik jól, nem is beszélve a zongora billentésének nehézségétől, ami szintén változó.
Mióta működik együtt a Pannon Filharmonikusokkal és lesz-e még egyéb, közös koncertjük az évadban?
Ezen a koncerten fogok első alkalommal együtt játszani a zenekarral. Édesapám többször is dolgozott velük szólistaként az elmúlt években, ezért vannak már közelebbi emlékeim róluk, de ez most természetesen egészen más lesz, nagyon várom. A Kodály Központban már volt lehetőségem zongorázni, de akkor egyedül játszottam.
Gilbert Varga karmester szerint a Kodály Központ koncertterme nagyon érzékeny, a legkisebb hang is hallható benne. Ön is érzékeli-e ezt az adottságot?
Igen, amikor nyolc éve ott játszottam, feltűnt, hogy kivételesen jó az akusztikája. Azóta kétszer jártam Japánban, ahol csodálatos koncerttermekkel találkoztam, és ha utólag visszagondolok a Kodály Központra, érzek benne némi rokonságot azokkal. Egy olyan egyensúlyt kell elképzelni, ami abból tevődik össze, hogy tényleg minden hang hallatszik a teremben, ugyanakkor megvan az a hosszúságú utózengés is, ami az embert jólesően körülöleli. Ritka, hogy megvalósuljon ez az egyensúly egy terem megépítésekor.
Hol zajlanak a próbák a koncertre és milyen gyakran van alkalmuk találkozni?
Jelenleg a szólisták és a zenekar külön készülnek, a koncert előtti napokban találkozunk majd a karmesterrel, és két közös próbánk lesz a zenekarral.
Remek zenésztársai lesznek a koncerten, Razvaljajeva Anasztázia hárfaművész, Dobozy Borbála csembalóművész és Arno Bornkamp szaxofonművész személyében. Kérem, meséljen a velük való együttműködésről.
Ezt a Frank Martin-darabot egyszer játszhattam eddig, és akkor is Razvaljajeva Anasztáziával és Dobozy Borbálával adtuk elő, így velük másodszor léphetek egy pódiumra. Gilbert Varga karmester úrral pedig már két alkalommal is dolgoztunk együtt, Bartók I., illetve III. zongoraversenyét játszhattam a vezényletével.
Mit tudhatunk a most következő évadbeli terveiről, feladatairól?
Ezután a koncert után a Zeneakadémián a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával lesz a következő fellépésem, ekkor Vásáry Tamás vezényletével két Beethoven-zongoraversenyt adunk elő. Boldogan várom Liszt születésnapját, amikor a Gödöllői Liszt Fesztiválon játszhatom egy szólóműsort. Ezek a legközelebbi örömteli elfoglaltságaim, mert szívesebben nevezem őket így, mint feladatnak vagy kötelezettségnek.
