Séra András*:
A téli tó
Megfagyott a levegő, ahogy a nagyragadozó megjelent a tónál. Minden állat megérezte a félelmet. Itt ma valamelyikük áldozat lesz. A tápláléklánc csúcsa azért jött le ide a téli tóhoz a hegyekből, mert éhes. Napok óta nem evett. Csendes volt a táj, most azonban különös némaság szállt rá. Lélegzetvisszafojtva figyelték az állatok. A madarak is csendben maradtak. Lassú, puha léptekkel haladt, és magabiztosan nézett körül. Hatalmas fogai közt már érezte a vér, és a friss hús még meleg ízét. Lassan lépdelt, figyelt, hallgatott.
Kacsák tolláról
pergő jeges víz halkan
koppan, megfagyott.
*Séra András:
Tőzsdei árfolyamokat szemlél, gazdasági jelentéseket olvas, cégeket látogat, befektet, blogot és haikut ír.
Építgeti, farigcsálja, csiszolgatja, megéli. A haibun a barátja.
Harmincötéves korában ejtette bűvöletbe a haiku és a haibun csodálatos világa, és az azóta eltelt öt év terméséből tár most az olvasó elé egy kis gyűjteményt.
Két haibun közt Lao-ce, Konfuciusz, és a Ji-king üzenetén tűnődik. Közben bonsai fákat metszeget, erdei sétákon időzik, és szaunákban izzad, hogy aztán friss szellemmel ülhessen vissza gazdasági jelentéseket olvasni.
Így forognak a napok és a világ kerekei egészen addig, amíg egy Ji-king vonal szét nem pattan. Addig is álljon itt néhány haibun**.
**Haibun: „Haiku és prózai kommentárja. Külön műfaj.”
