Vagyim Panov: Titkos város / A prófécia [Вади́м Ю́рьевич Пано́в: Войны начинают неудачники]- Metropolis Media Group / Galaktika Fantasztikus Könyvek – fordította Egri Zsuzsanna – oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-9866-50-8
Lesz mit bepótolnia a magyar könyvkiadásnak, ha utol akarja érni a szerzőt a Titkos város-sorozat kiadásában. Oroszul most jelent meg a sorozat harminchetedik kötete, de az angol és francia nyelvű fordítások száma is túljutott már a tizedik könyvön. (S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Vagyim Panov nem csak ezt az egyetlen sorozatot írja.)
Az 1972-ben született Vagyim Jurijevics Panov klasszikus katonacsaládban nevelkedett, s így gyerekként, eleinte sokat költözködött. 1983-ban telepedett a Panov-család Moszkvába. Vagyim maga is a katonai pálya felé orientálódott: a Moszkvai Aviatikai Intézetben tanult repülőgép-rádióelektronikát, s 1995-ben diplomázott rádiómérnökként. (Feleségét – legszigorúbb kritikusát – ebben az intézményben ismerte meg.)
- Sírva-röhögős bonyodalmak a történelem teljes hosszában…
- Kitől tanulták a prágai örömlányok az orális örömszerzést?
- Ne bízz senkiben, aki elmúlt 25!
- Az Istent játszó Ember minden korban elbukik
- Egy hajszőnyeg gyönyörű. De több ezer?
- Mi készül a vergődő Európa helyén?
Első regénye, a magyarul most megjelent kötet, a Titkos város-sorozat be- és felvezető darabja 2011-ben jött ki a nyomdából, s a hazai sikerek után a nemzetközi sci-fi/fantasy színtér is felfigyelt erre a szokatlanul színes és élvezetesen összetett urban fantasy történetre.
„– Az általam ismert tények alapján határozottan állíthatom, hogy a Titkos Város létezik! És ott rejtőzik minden, a Földön valaha élt faj maradványa.
– De miért nem szóródnak szét a nem-emberek az egész bolygón?
– Egyenként ők meglehetősen sebezhetők. Az egység volt az, ami segített nekik megmenekülni.
– Hol lehet ez a város? – a vénlány nem állta meg kérdés nélkül.
– Vagy legalább a romjai? – kiabált közbe Ljusza.
– Miért pont romjai? – Lev Mojszejevics jóindulatúan elmosolyodott. – Tudjuk, hol található.
– Hol?
– Napjaink Moszkvája területén!
A közönség megrendülten hallgatott.”
Az oroszok az elmúlt időben bizonyították,
hogy az urban fantsy testhez álló műfaj, így, ha ismeretlenül is „adunk egy esélyt” a szerzőnek, akkor nem fogunk csalódni: Panov tudja, mit csinál! Regényében – bár helyismeretem csekély, mégis úgy érzem – meglehetős pontossággal ábrázolja az általunk ismerhető Moszkvát, s ebben a keretben nagy ügyességgel helyezi el a „Titkos Várost”, mely egyszerre látható és láthatatlan.
Az avatatlanok generációi élnek úgy, hogy észre sem veszik, hogy a város nyüzsgésébe ismeretlen lények vegyülnek az emberek közé – vannak közöttük olyanok, akik úgy néznek ki, mint az emberek, s vannak olyanok, akik csak álcázzák magukat. A két város gyakorlatilag átjárja egymást, s bár az emberek zöme nem tud a varázslókról, mágusokról és papnőkről, a titkos város lakói – a szabályokat betartva – gond nélkül intézik ügyeiket a valódi városban. Ez a kényes egyensúly látszik eltűnni, amikor a mágikus világban felborul az addigi rend, s megszületik egy olyan mágus, akit a próféciák már nyolcszáz évvel korábban megjövendöltek. A varázslények közötti háború – melyben beavatott emberek is részt vesznek – nem maradhat rejtve a hétköznapi emberek előtt sem.
Az utcai összecsapásokból, a robbanásokból
és mágikus erejű tárgya körül zajló csetepatékból Panov egy komplex világot épít fel, melyet éppen az összetettsége tesz lenyűgözővé. Ráadásul a hosszas leírások és magyarázatok helyett mindig éppen csak annyit mutat meg az Olvasónak, amennyit szükséges. Így miközben megismerjük az orosz rendőrség különleges nyomozócsoportjának vezetőjét, meg egy furcsa kicsit esetlen srácot, aki véletlenül kerül kapcsolatba ezzel a „másik világgal”, azonközben feltárul a varázslatos lények összetett és bonyolult társadalma is. (Eleinte persze, igényel némi „extra figyelmet”, hogy ki-kivel van és ki ellen, de ha ez megvan, akkor egy sodró lendületű halálosan izgalmas történet közepén találjuk magunkat, s gyaníthatjuk, hogy a következő kötetek már ennél is könnyebben fognak „csúszni”.)
Oroszul nem tudó olvasóként kicsit sajnálom, hogy a szerző három tucat könyvnyi előnnyel „vágtat” előttünk, s csak remélni tudom, hogy a mostani figyelemfelkeltést gyors egymásutánban követik a további kötetek…
