Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
INTERJÚ
„Irodalommal foglalkozni jó”
Margócsy Istvánnal beszélget Károlyi Csaba.
„Margócsy – legalább Esterházy Függője óta fogalom. De most vicc nélkül: 70 éves lesz július 23-án Margócsy István irodalomtörténész, a felvilágosodás és a romantika korának kutatója, az ELTE nagyhírű, nemzedékeket nevelő tanára, a kortárs magyar irodalom egyik legkiválóbb kritikusa, a 2000 irodalmi és társadalmi folyóirat alapító szerkesztője, akinek köszönhetően még ma is él a rendszerváltás egyik legfontosabb folyóirata. Isten éltesse!”
FEUILLETON
Gyenge Zoltán Kierkegaard és a „Golden Age” címmel írt esszét.
„1813. Søren Aabye Kierkegaard születésének éve. Meg Wagneré, de az most közömbös. Kierkegaard neve jól ismert, talán még azok körében is, akik nem olvasták. Ám az a környezet, amelyben a filozófiája megszületett, valószínűleg kevésbé. Pedig a háttér nélkül gondolatainak többsége nehezebben értelmezhető. Ez a háttér pedig a híres dán „Golden Age”.
Születésének időszaka egyben az a korszak, amikor Dániában válság válságot követ. Az egykor jelentős birodalom Norvégia elvesztésével összezsugorodik. Ehhez jönnek a tűzvészek, amelyek a fővárost szinte teljesen elpusztítják. Aztán a napóleoni háborúk során az angol flotta 1807-ben szétbombázza a város, majd a dánok két csatában is jelentős veszteségeket szenvednek, később Schleswig-Holsteint elveszítve az ország még kisebb lesz, s mindez oda vezet, hogy Dánia az államcsőd állapotába kerül. Kis ország, sok gonddal, de fővárosa ekkoriban kezd olyan szellemi értelemben vett metropolisszá válni, amely az egész ország kulturális életét befolyásolja, és amelyre a külföldről is oda kell figyelnie, még akkor is, ha Európa – miként a kis nemzetek esetén – általában kevésbé vesz róla tudomást.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Selyem Zsuzsa Mi az, hogy természet? címmel írt recenziót az Extrodæsia – Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz című kötetről.
„Losoncz Márk az előszóban fölvázolja, mit vállalt a kötet: az integratívabb valóságképre törekvést, az alá-fölérendeléseket megszüntető lapos ontológia gyakorlatát, ember és világ korrelacionista viszonya helyett az esetlegesség belátását és kibírását, valamint OOO-t (objektumorietált ontológiát). Vagyis nem kerekíteni le a világ komplexitását, még ha „a komplex rendszerek pontosan az instabilitásukból élnek [is], erejük sérülékenységből, kontrollálhatatlan gazdagságukból fakad”. Az enciklopédia mint választott forma lehetővé teszi a teremtő kapcsolódásokat, kiszabadítva az olvasót/nézőt mind a szaggatott monotonitás, mind az akciósított dualitás bágyasztóan önelégült konstrukcióiból.”
AZ ÉS KÖNYVE JÚLIUSBAN
Visy Beatrix Égjetek, mint a nyulak címmel írt elemzést Schein Gábor Megleszünk itt című regényéről.
„A regény az emberi kapcsolatok válságát, a társas magányt, az egymáshoz közelálló emberek közti kommunikáció képtelenségét is bemutatja. A nővérével élő, majd őt ápoló, temető Kiefer csak a nő halála után tud változtatni életén, ekkor ismer rá, óvatosan, bizonytalanul saját vágyaira, igényeire. Ágnes és Zoltán házassága és kapcsolata pedig rendkívül ismerős: az egymástól elhidegülő, sőt iszonyodó, egymást folyamatosan, „szándékosan” félreértő házastársak egyre nagyobb boldogtalansággal menekülnek saját belső világukba, vágyaikba, álmaikba vagy téveszméikbe.
A Megleszünk itt, ahogy rezignált címe is jelzi, azért összességében mégsem csak az emberi élet teljes reménytelenségét és értelmetlenségét sugallja. A Kiefer vágyait, érzéseit és érzékeit felkeltő Ágnes cipőinek kopogása végighallik a műben: érzéki szépsége a női princípium ősi alakját (lásd buja szeméremszőrzet), a femme fatale és a hűséges feleség képzeteit egyesíti. Teste nemcsak férjét „őrjíti meg” az eltávolodás ellenére is, hanem Kiefer férfivágyait, érzékeit és társra való igényét is felkelti. S bár Ágnessel való viszonya szintén elbizonytalanított jelzéseket kap a képzelődés-valóság kettősségében, a harmadik zárlat – Életváltozat: fekete pillantásaiddal – mégis az élet, a társ igenlése mellett szól, finoman visszavéve a romantikus szerelmi fellobbanás és esetleg a giccses végkifejlet lehetőségét.”
VERS
A versrovatban Lövétei Lázár László hosszabb verse és Mesterházy Balázs három rövidebb darabja kapott helyet. Ez utóbbiak közül idézzük az egyiket:
Már könnyedén siklasz
Az undor csak utóbb jön. Előbb a vágy. Záróra.
Már csak mi vagyunk, a pult mellett egy plakát
keserűt hirdet. „Utolsó kör?”, fújod ki a füstöt,
én semmit, te kérsz azért egyet elvitelre.
„Csalódás a mihez képest?”, kérdezed,
zavaromban elnézek oldalra, fel a Szabadság-
hegyre (már a Dunánál járunk, jobbomra
esik, balra a Margitsziget), akarok
valami igazit válaszolni, de mire rád néznék,
látom, hogy már könnyedén siklasz.
Talpad nem is érinti a vizet.
PRÓZA
Csabai László, Nagy Gerzson és Wirth Imre prózája.
Tárcatár: Németh Gábor.
Részlet Csabai László Listák című írásából:
„Igor Sevcsuk egy fél üveg snapsz benyakalása után szünetet tart. A partizánvezér miután felszabadította a falut, kijelölte főhadiszállásának a volt kolhozirodát. Második dolga volt behívatni három éve nem látott menyasszonyát, Mása Szokolovát, akit az asztalon rögtön magáévá tett. Aztán ital után kezdett kutatni. A snapsz a helyiek nyelvén köménymaggal ízesített denaturált szeszt jelent. Undorító. De meg lehet szokni. Sevcsuk viszont a hosszú erdei évek alatt elszokott tőle. Öklendezik. Könnye, nyála egybefolyik. Ezért nem hallja meg, hogy kopognak. Az ajtó kinyílik és belép Szerhij Pitra.
– Mit akarsz!?
– Egy listát hoztam.
– Mutasd! – és a partizán tanulmányozni kezdi a neveket. Néhányat ismer, hisz ő maga is a környékről származik. A szüleivel gyakran jött a jurovói templomba, aztán meg komszomolistaként itt volt az ideológia szeminárium. Azon ismerte meg Mását is. Sevcsuk még csak huszonnyolc éves, és már partizán ezredparancsnok. Igaz, hogy sok, fölötte álló parancsnokot likvidáltak a megszálló németek és magyarok, meg a velük szövetséges Ukrán Milícia. Néhányan meg átszöktek az utóbbihoz. Ilyenkor új rejtekhelyet kellett keresni a partizáncsoportnak.”
TÁRLAT
György Péter írt Látványos, de nem kulcsrakész címmel Király Tamás Out of the box című kiállításáról.
„Amikor Tímár Katalin kurátor úgy döntött, hogy a kiállításon a döntő szerepet nem a magyarázatok, az egykori kontextusok – így például a Fiatal Művészek Klubjának rekonstrukciói – játsszák, hanem Király munkái, azaz jelmeznek, szobornak, díszletnek egyként látható ruhái, akkor megteremtette annak a lehetőségét, hogy az egykori szubkultúráról keveset, vagy semmit sem tudók is valóban álmélkodva, szobrászati munkákként láthassák a ’90-es évekre a divatbemutatók exkluzív pillanatait ígérő ‘ruhákat.’ Király a testet látható és átalakító, nem pusztán felöltöztető műveket hozott létre, melyeket elég könnyű – némiképp tévesen – a kizárólag szexualitás megjelenítésével, reprezentációjával összefüggésbe hozni.” (Látható a Ludwig Múzeumban szeptember 15-ig.)
SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia Vidnyánszky Attila Csárdáskirálynőjéről írt kritikát.
„A mű megszületése óta eltelt több mint száz évben Békeffi Istvánon és Kellér Dezsőn, illetve Mohácsi Jánoson (és 1993-as kaposvári rendezésének két dramaturgján, akiknek nevét tüntetőleg említsük itt meg: Julián Ria és Eörsi István) innen és túl többen több menetben, többféle megfontolással dolgoztak azon, hogy ez a letűnt idők mára avíttá vált társadalmi értékrendjét megjelenítő mese, ha nem is aktuálisabb, de legalább mélyebb legyen, kicsit többről szóljon, mint szerelem és rang konfliktusáról, idejétmúlt kifejezéssel a mésalliance-ról. Mert hát egy operett (is) akkor igazán jó, ha él és lüktet, ha valahogyan rá tud kapcsolódni a mára. Ezzel szemben Vidnyánszky Attila rendezését valóban inkább a nosztalgia hatja át – ahogy a herceg lemondóan legyint a Monarchia kávézó neve olvastán –, eleganciával, ugyanakkor nem minden ellentmondástól mentesen.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
