Szekszárdi napló, 2019. július 9., kedd, 2. nap
Forgács Péter
Tegnap Komjáthi Tamás birtokán éjszakába nyúlt a vacsora és a borozgatás, várható volt hát, hogy a mai 10 órás kezdés hajnali időpontnak bizonyul majd. Nehezen verődik össze a társaság a Mészöly-ház udvarán, Szilasi Laci tesz egy utolsó próbát, hogy betereljen bennünket az épületbe. Valahogy sikerül is neki, kezdődhet a délelőtti műhely a hangulatos szobácskában.
10:00 Aradi Gizi novellájával kezdünk, nehéz beleélni magunkat egy kórház nyomasztó légkörébe ilyen szikrázó nyári délelőttön, főleg a szöveg közepén kiemelt felirat hat ránk ijesztően:
Tetszik önnek az élete?
Hát, hogy a fenében ne tetszene! Azért vagyunk itt.
Ezután Czifra Gyuri írása következik – ő a Magasiskola csúcstartója, az indulástól eltelt hét év során csak tavaly hiányzott -, története falusi környezetben játszódik, ügyesen teremti meg a hangulatot, és most is felsejlik a sajátos „gyuris” humor.
Esztó Bernát „új fiú”, kíváncsian várjuk a bemutatkozását. „A kezdő prózaíró útjába költőket kell fektetni” – jegyzi meg Szilasi a szöveg líraiságára utalva. „Engedjük már el, hogy a versek úgy általában szépek. A vers nem cukrászsütemény” – teszi hozzá Szolláth Dávid. Bernát szövegét kissé nehézkessé teszi a szimbolika. „Meg kell tudnunk magyarázni, mit miért használunk valami más helyett – vagy akkor, bazdmeg, azt kell odaírni, ami” (Szilasi)
Gara Tícia novellája, a Símaszk, intelligensen ecseteli egy kislány belső gyötrődéseit, a finom iróniával megírt történet többször is derültséget vált ki az írótársakból, Szilasi külön meg is dicséri őt.
12:30 Ebéd az Ízlelőben, megérkezik Zalán Tibor és Fazakas István, a Fekete Sas kiadó igazgatója, a délutáni könyvbemutató után is velünk maradnak. Ebéd után könnyed beszélgetés a Sédben kevéske sör mellett.
14:00 Darvasi műhelyében folyik tovább a munka, Zsebő Béla írása az első szövegtest a kritikai műtőasztalon. Bélát Darvasi viccesen a tábor legszerényebb, legvisszahúzódóbb lakójaként aposztrofálja, utalva az előző napi harsányságára. Az Elsősegély című novella kapcsán Darvasi a szöveg a tét hiányát teszi szóvá. Közben megérkeznek a tévések, felvétel indul, minden átmenet nélkül.
Tóth Lajos, az Oscar-közeli Susotázs című rövidjátékfilm producere is első alkalommal jött el a Magasiskolába. A koncert c. novellája kerül most terítékre. Darvasi felhívja a figyelmet „a hemzsegő jelzőkre, a gyakran körülményes kifejezésmódra”, például: „Az utolsó falatig kimeregetett tálakat, az elfogyasztott csodás ebédet hálásan köszönve szertartásosan távoztak.” Ehelyett Darvasi megoldása: „Miután megették, elmentek.”
A mai utolsó szöveg Tompa Imréé: Ejrópa cirkusza. Egy kisfiú szemével láttatja a vidéki cirkusz siralmas belső világát. „Általában a novella belső törvényei matematikai egyenletként kell, hogy működjenek.” – jegyzi meg Darvasi, aki egy pillanatra sem ül le a kétórányi műhelymunka alatt, ide-oda járkálva irányítja az elemzést, szenvedélyesen gesztikulál, nyeseget, húz, egyszerűsít, optimalizál.
Az ebéd és a vacsora közti áthidalásként lekváros fonott kalács és pecsenyezsíros kenyér vár bennünket az udvaron. Köszönjük, Margit!
16:30 Vármegyeháza – Zalán Tibor könyvbemutatója (Ruhatárban felejtett kabátok), ott ül Fazakas István is, a Fekete Sas Kiadó igazgatója, és Dicső Zsolt, a beszélgetőtárs. A kötet öt drámát tartalmaz, így Zalán elsősorban a drámaírásról, a dramaturg szerepéről, a színház és a szerző néha tragikus kapcsolatáról beszél, de szóba kerül az átirat, az adaptáció és az átvezetés közti különbség is.
17:45 Vármegyeháza – Szkárosi Endrét Liebhauser János (a mi Janónk) konferálja fel. Endre a Mészöly Miklós Egyesület munkájáról ad egy rövid áttekintést, majd a Mészöly-hagyaték kezeléséről beszél, és bemutatja az egyesület új honlapját, amely épp ezt igyekszik hozzáférhetővé tenni.
Ezt követi Szkárosi legújabb kötetének, a Véletlenül nem jártam itt-nek a bemutatója. Ez a könyv egy háromkötetes sorozat első tagja, amely valójában régebbi és új szövegértékű versek válogatása. A sorozatot a hangversek cd-vel kiegészített kötete és a képversek gyűjteménye teszi majd teljessé. A kötet időszerűségét a szerző két performansza között azzal a felismeréssel indokolja, hogy a kultúra gyors változását követendő fontos időről-időre reciklálnunk saját munkáinkat.
Hétkor vacsora a Bormúzeumban. Nagy a sikere a feltálalt babgulyásnak, nem is alaptalanul. Jankovics Zoliéké az érdem, nem először (és nem is utoljára). A borteraszon Sili Karcsi és barátai zenélnek, a koncertet néhány figyelemre méltó versidézettel spékelve meg. Közben kötetlen, laza borozgatás veszi kezdetét, az elején csoportokba verődve vitatjuk meg a nap történéseit, később egy közös asztal mellett folytatjuk, már aki bírja még az éjszakába nyúló dorbézolást. Nagyszerű hangulatban botorkálunk vissza a szálláshelyünkre, előkerülnek a rejtett tartalékok, és hajnalig tart a „magas röptű” vita, ahogy az már ilyenkor lenni szokott. A napló írójában még felsejlik a másnapi ébredés szörnyű képe, ez az utolsó, amire még emlékszik, mielőtt elsötétül számára a világ.
