Bemutatták Mozart Varázsfuvoláját a Szentmargitbányai Kőfejtőben

Egy év kihagyással szerdán újra premier volt a Fertő-tó melletti Szentmargitbánya kőfejtőjének szabadtéri színpadán. A 2019-es szezonban Mozart A varázsfuvola című operáját, az egyik legismertebb és legkedveltebb operát láthatja augusztus közepéig összesen 28 előadáson a nagyközönség. A különleges helyszín egyedülálló, lélegzetelállító és mesés kulisszát szolgáltat Mozart szerelemről és józan észről szóló meséjéhez, s egyben főszerepet is kap Raimund Bauer színpadképében. A Cornelius Obonya és Carolin Pienkos rendezőpáros először rendez Európa egyik legnagyobb szabadtéri színpadán. A nemzetközi produkcióban fiatal sztárénekesek lépnek fel, a közönség az első udvarhölgy szerepében hallhatja Kristóf Rékát, a fiatal pap és az első őrtálló szerepében pedig Tarjányi Tamást. A többfordulós meghallgatás egyértelmű eredményeként az idén a Budapest Filharmónia Társaság Zenekarát vezényli Karsten Januschke karmester. A koreográfus, Farkas Katalin.

A varázsfuvola – népopera fiataloknak és időseknek

Tamino herceget arra kéri az Éj Királynője, hogy szabadítsa ki lányát, Paminát, akit jóságos apja halála után Sarastro, a főpap elrabolt. Útjára elkíséri Papageno, a madarász. Tamino herceg varázsfuvolát, Papageno pedig bűvös csengettyűt kap segítségül, hogy megszelídíthessék a vadállatokat, megoldhassák a feladványokat és kiállhassák a próbákat. Vajon ki győzedelmeskedik – a sötét éj vagy a fényes nappal? A jó vagy a gonosz? A végére egyetlen győztes marad, a szerelem. A herceg és a királylány egymásra találnak, együtt küzdenek tűzön-vízen át. S Papageno, a madarász is karjába zárhatja szerelmetes galambocskáját.

A varázsfuvola, a fiatalon elhunyt salzburgi zseni egyik utolsó műve ősbemutatója 1791-ban volt Bécsben. Az opera utánozhatatlanul ötvözi a könnyedséget a mélységgel, a játékosságot a méltósággal, a gyerekességet a bölcsességgel.

A zeneszerző igazi népoperának szánta művét, amelynek egyes zenei motívumai idővel valóban klasszikus slágerekké váltak. Gondoljunk csak Papageno belépőjére – Az erdőt járva sípolok –, Tamino Kép-áriájára, vagy akár Pamina melankólikus – Az mink volt, jaj, végleg eltűnt kezdetű – áriájára a II. felvonásban. A közönség tetszését akkor és most is leginkább az Éj Királynőjének bámulatos koloratúráriái váltják ki. Ezek az áriák számos operarajongót emlékeztetnek az opera iránti legelső lelkesedésére.

Egy népszínműhöz illően minden egyes bemutatón Papageno áll a cselekmény középpontjában: az élvezetek embere, aki bármely pillanatban könnyedén dönt a bölcsesség helyett a bor mellett, s inkább élvezi a jelen minden egyes pillanatát, mint hogy az örökkévalóságra gondoljon. Papageno szerepét az ősbemutatón Mozart szövegírója, Emanuel Schikaneder játszotta. A hallgatósághoz közelálló, nem „énekes” színészi előadásmódjával azonnal belopta magát a közönség szívébe. Ezt a tradíciót követve Szentmargitbányán sem operaénekes, hanem színész játssza majd Papageno szerepét.

Max Simonischek Papageno szerepében

Papageno szerepére Max Simonischeket, a német nyelvterületen jól ismert és igen közkedvelt színészt sikerült megnyernie a szervezőknek. Simonischeket jelentős színházi alakításai mellett számos díjazott televíziós és mozifilmes produkcióból ismerhetjük. 2017-ben megkapta a Nestroy-díjat, a legtekintélyesebb osztrák színházi szakmai elismerést. A varázsfuvola kedvelt központi figuráját megtestesítve Simonischek lehetőséget kap, hogy zene iránti rajongását kiélje, s egy új, tényleg „hallatlan“ Papageno-t alakítson a színpadon.

Cornelius Obonya és Carolin Pienkos egy jobb világ utópiájaként viszik színre A varázsfuvolát

A Cornelius Obonya-Carolin Pienkos rendezőpáros számára is elsősorban a színjátszás jelenti a hazai terepet. Első zenés színházi munkájukban, a milánói Scala-ban színpadra vitt Denevérben azonban rögtön bizonyították különleges érzéküket a zenéhez és a különböző pszichológiai jelentésárnyalatok bemutatásához. Cornelius Obonya színpadi és filmes karrierje mellett a rendezést művészi életpályája új, inspiráló kihívásaként éli meg.

Pienkos és Obonya rendezésükben teljes mértékben Mozart szellemiségét követik: keresik a nappal és az éjszaka, a nők és a férfiak, a hagyomány és a haladás közötti, mélyen húzódó konfliktusok okait. Rendezésüket az emberi konfliktusok és harcok leküzdésébe vetett hit vezeti. Mozart egy jobb világba vetett reménységével, ég és föld, ember és kozmosz harmonikus egyesülésével azonosulnak.

A színpompás, fantáziadús kosztümöket, a szakma által sokszorosan elismert olasz Gianluca Falaschi terveit az opera keletkezési ideje inspirálja. Raimund Bauer színpadképében az eddigieknél is erősebben lesz jelen maga a kőfejtő, így egyesítve a természet által teremtett valóságot az emberivel. A koreográfiáért Farkas Katalin felel.

Karsten Januschke vezényli Budapesti Filharmónia Társaság Zenekarát

Karsten Januschke karmesterrel régi ismerős tér vissza a Szentmargitbányai Kőfejtőbe – Donizetti 2016-os Szerelmi bájitala után A varázsfuvolában fiatal sztárénekeseket dirigál. Pamina szerepében két Mozart-specialista szopránt láthatunk a színpadon: Ana Maria Labint és Kateryna Kaspert. Tamino szerepében két, nemzetközileg keresett tenor áll a színpadon: Attilio Glaser és Martin Piskorski, akik a berlini illetve a milánói közönséget is elbűvölték már a fiatal herceg szerepében. Papagenát Martina Fender illetve Theresa Dax alakítják. Az Éj Királynőjének bámulatos koloratúráriái, a klasszikus énekművészet csúcspontjai Danae Kontora és Maria Kublashvili előadásában csendülnek majd fel. A fiatal pap és az első őrtálló szerepében hallhatjuk Tarjányi Tamás tenort, míg az első hölgy szerepében a 2017-es Virtuózok győztesét, Kristóf Rékát.

Sarastro-t Luke Stoker – akit már a Rigoletto 2017-es előadásában, Sparafucile szerepében ünnepelt a kőfejtő közönsége – és Bogdan Taloş basszusok alakítják. Mellettük számos kiválóság lép fel, a teljesség igénye nélkül: Elizabeth Reiter, Nina Tarandek, Martina Fender, Günter Haumer, Uwe Schenker-Primus és Roman Payer. A három fiú szerepében a St. Florian fiúkórusának tagjai állnak a színpadon.

Az elmúlt évekhez hasonlóan a Walter Zeh vezetése alatt álló Philharmonia Chor Wien mellett az idén először a Budapesti Filharmónia Társaság Zenekarát hallhatjuk.