Az anyag = az információ mátrixa
„Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk?” teszi fel a költői kérdést a Halotti Beszéd majd 1000 éve. És meg is adja rögtön a választ: „(isȧ), por ës homou”. De ha ezt nemcsak mint földi létünk végső búcsújaként értelmezzük, akkor hozzá kell tennünk azt is, hogy információ vogymuk.
Mert időben élünk. Mert minden szervünk időben működik. Mert minden, ami körülöttünk zajlik és létezik, az időben telik. Ahol pedig idő van, ott intenzitás is van. Legyen az bármilyen értékű. Különbség nincs. Összetartozásuk alapelv. Egész életünkben események vagyunk. Azután meg, ahogyan azt a Halotti Beszéd is mondja, mint por ës homou folytatjuk.
Az esemény maga pedig vagy ciklikus, vagy más eseménnyel együtt ciklikus – kommunikál. És minden állapotában saját frekvenciája van. Vagyis lényegét tekintve információ!
És ugyanígy a mindennapi és nem mindennapi tárgyaink és eszközeink. A sok-sok élő és élettelen, különböző, önálló, vagy a koordinált kommunikációban működő alkotó. Különböző intenzitású sok-sok elemi folyamat összessége… a földünk, a por ës homou, az univerzum önmaga.
És azt is érezzük, amikor a frekvenciáink harmonizálnak. A jószándékot nemcsak a szavak és a tettek jelentik. Az érezhető is. Az információ nemcsak megy, hanem jön is.
A hazai pálya előnye igazából nem az, hogy tudjuk hol van a szögletzászló, meg hogy milyen hosszú a pálya. A hazai pálya előnye a szurkolók kiadott és harmóniájában megsokszorozódó információs ereje. Munka. A szurkoló bele is fárad. De bennünket a győzelembe hajt. Lehetünk persze egyszerűen csak nézők. Információt akkor is adunk. A közömbösséget.
Akkor az anyag, mint olyan nem is létezik? Az csak egy illúzió? – kérdezhetnénk Planck után szabadon. De. Csak a megjelenési formája különleges. A sok-sok – intenzitásában és tartalmában különböző – információ alkotta mátrix. Vagy talán nem?
Kiss J. Zoltán független kvantumenergia-kutató
