+ Interjú

Friss szemlélettel, a környezetükre reagáló előadásokkal

Barnák László második évadjára készül a Szegedi Nemzeti Színházban

A most záruló évad elején vette át a Szegedi Nemzeti Színház vezetését Barnák László. Jól ismerte az intézmény működését, hisz színészként és rendezőként akkor már 10 éve a társulat tagja volt. Pályázatának három jelszava a tervezhetőség, a figyelem és a felelősség volt. Arról beszélgettünk vele, mit sikerült megvalósítani az első szezonban és mit terveznek jövőre.

Barnák László

– A tervezhetőség egyaránt fontos a színházi dolgozóknak és a közönségnek. Kiderült, hogy a nézők is szeretnek előre látni: sok darabra egy-másfél hónapra előre elfogytak a jegyek. Nagy mértékben növekedtek az online vásárlások is. Új honlapunk lett, megváltozott a logónk, a szlogenünk, új arculattal jelentkeztünk. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy nagyobb figyelmet kapott a színház. Részt vettünk városi rendezvényeken, ha nézői vélemények jelentek meg, ezekre reagáltunk. Két házban játszunk, van egy műszaki bázisunk Dorozsmán, közel 30 színházi lakással rendelkezünk, több, mint 1 milliárdos költségvetéssel dolgozunk, ez komoly felelősséget jelent.

A jobb tervezhetőség nyilván fontos a színházi dolgozóknak. Mit érez ebből a közönség?

– Például a Kiss Manyi bérlet hétvégi délutáni előadásokra szól, leginkább az idősebbek kedvelik. Nekik nagyon fontos, hogy mikor tudnak együtt lenni a családdal, mikor tudják elhozni az unokáikat, vagy más családtagjaikat a színházba. Minél hamarabb látják a programot, annál nagyobb az esély, hogy eljönnek. De ugyanez igaz az iskolákra is. Ha jó előre látják, mikor jöhetnek, sokkal könnyebben tudnak például buszt szervezni.

Amikor átvette a színházat, a prózai társulatot nem sorolták az ország élvonalába. Ehhez képest a legnevesebb magyar rendezők jöttek ide dolgozni. Hogy sikerült megnyerni Lukáts Andort, Bezerédi Zoltánt, Szőcs Artúrt vagy Alföldi Róbertet?

– Amikor Horgas Ádámmal írtuk a pályázatunkat, több szakembert megkérdeztünk, mielőtt beadtuk a szöveget. A pályázat lényegét ismerték, s ennek alapján tudták vállalni, hogy egy ilyen színházban ők szívesen dolgoznának. Az említett rendezőkön kívül támogatott bennünket például az Orlai Produkció, vagy a Szegedi Tudományegyetem is. Az, hogy Kossuth-díjas, kiváló emberek jöttek rendezni, a társulatnak is nagyon sokat jelent. Ők a tudásukat át is tudták adni, s ez meglátszott az előadásokon is. Ha egy színész ilyen háttérrel neki való szerepet kap, abból születhet valami nagyszerű. Ilyen volt például Borovics Tamás a Virágot Algernonnak című darabban, amelyet Horgas Ádám rendezett. Charlie Gordonként az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerét aratta. Nagyon szerencsésen találkozott színész, szerep, rendező és koncepció. És nemcsak a kritikákban, vagy az előadásokon, de városszerte is beszédtéma volt, hogy milyen kitűnő ez a produkció.

Szentivánéji álom

Említette, hogy sok előadásra nem lehetett jegyet kapni. Ez mit jelent anyagilag és mit jelent művészileg?

– A tavalyi bázisévhez képest 30 ezerrel több fizető nézőnk volt. Az így elért 124 ezer összes néző országos viszonylatban is igen jelentős szám! Ez feltétlenül azt jelzi, hogy jó irányba indultunk el, a közönség kíváncsi lett ránk. Sokan többször is megnéztek egy-egy előadást, és növekedett a Szegeden kívüli nézőink száma. Művészeti értelemben szerintem nagyon fontos, hogy ezt az emelkedést nem úgy értük el, hogy bulvárdarabokat játszottunk, hanem színvonalas műveket adtunk elő friss szemlélettel, a jelenünkre, a környezetünkre reagáló előadásokkal. Anyagilag pedig ez 80 millió forint pluszbevételt hozott a színháznak.

Milyen kár, hogy épp most emelkedik a nézőszám, amikor a kormány eltörölte a TAO támogatásokat…

– Teljesen változó, hogy melyik színház mennyi támogatást kapott a TAO helyett! És ez sajnos nincs arányban a nézőszámmal. A hozzánk hasonlóan három tagozatú Pécsi, Miskolci vagy Győri Nemzeti Színház például többet kapott, mint az elmúlt három év átlaga, nekünk be kellett érni az átlagolt összeggel. Ami a következő példa miatt érthetetlen: az állammal kötött közszolgáltatási szerződésben a nemzeti színházak többlet-kötelezettségeket vállalnak. A vidéki nemzetiknek például legalább 3 saját opera-, vagy táncprodukciót kell bemutatniuk évadonként. Nálunk 3 opera van és 2 balett, nekünk a legnagyobb a többletfeladat ellátásunk, a támogatásunk mégis szinte a legkisebb. A megítélt összeget elvileg három részletben fizeti a szaktárca, de ebből még egy fillér sem érkezett meg. Régen eddigre már a TAO-nak kb. a negyede megérkezett. Ez több színháznál, nálunk is likviditási gondokat jelent.

Valahol Európában

A különböző tagozatok előadásinak más a költsége is.

– A Szegedi Kortárs Balett bár külön szervezetként működik, az ő fenntartói finanszírozásuk rajtunk keresztül történik. Az opera kórust, zenekart, időnként tánckart foglalkoztat, nyilván ez a legdrágább műfaj. Ide sorolható az operett és a musical is. A próza fajlagosan olcsóbb. A nehézség az, hogy míg egy musical vagy operett visszahozza a bekerülési költségeit, az opera ráfizetéssel működik. Ugyanakkor ennek a színháznak nagy hagyománya van az operajátszásban, amit szeretnénk fönntartani. De ez csak akkor sikerülhet, ha életben tartjuk a közönségbázisát.

Ezért lesz jövőre az egyik operabemutató beavató-előadás?

– Az opera közönsége jobbára az idősebb generációból kerül ki, kevés a fiatal néző. Én ezt a tendenciát szeretném megváltoztatni, szeretném kinevelni a jövő közönségét. Meg akarjuk mutatni, hogy ez egy nagyon szórakoztató, friss műfaj is lehet. Jövőre Mozart Cosi van tuttéjából csinálunk egy úgynevezett „operábaavató” előadást, ami egy keresztmetszet lesz, kiegészülve extra tartalmakkal. Aki beül egy operettre, musicalre, az egy idő után operára is be fog ülni, csak le kell győznie a félelmét. Reményeim szerint ezt erősíti majd Göttinger Pál rendezése is, Puccini A köpeny és Gianni Schicchi című egyfelvonásosaiból.

Tóték

Operában is lehet nagyokat nevetni…

– Igen, az opera is lehet olyan élmény, amely a fiatal generációt is magával ragadja.

Ha már a rendezőknél tartunk, több Kossuth-díjas dolgozott a színházban de Oscar-díjas még nem.

– Szabó István filmes pályája során nem rendezett sok operát, A trubadúrt Bécsben, a Borisz Godunovot Lipcsében, Eötvös Péter Három nővérét pedig Budapesten. Nálunk a Tannhäusert állítja színre, amelyet Párizsban megrendezett már a 80-as években. Nagy öröm számunkra, hogy elvállalta ezt a felkérést, és bizonyára a művészek számára is nagy élmény lesz vele dolgozni. Néhány rövid beszélgetésünk alatt is nyilvánvalóvá vált, hogy az ő gondolkodásmódja, művészethez való hozzáállása, zeneismerete, operaszeretete legalább olyan magas szintű, mint a filmrendezői tevékenysége.

Ő is bevonzhat néhány nem szegedi nézőt…

– Reménykedhetünk benne, hogy a Wagner-opera országos jelentőségű előadás lesz.

Több idei bemutató átmegy a jövő évadra.

– Ez nagy művészi siker. Ugyanakkor anyagilag is előnyös, ha egy produkciót minél többször el tudunk játszani, mert ehhez nem kell új díszlet, jelmez, és próbaidő. A Tóték 32 előadása csaknem 100 %-os telt házakkal ment a Kisszínházban, a Valahol Európában 37 előadására pedig több mint 23 ezren váltottak jegyet a Nagyszínházba. Amíg van igény egy előadásra, addig játszani kell.

Bajazzók

–  Jövő évadban mi lehet ilyen bombasiker? Lehet ezt előre látni?

– Nemigen. Ez a munka során dől el. Lehet, hogy a Mágnás Miska, vagy Orwell 1984-e, vagy az Illatszertár? A színház a bizalomra épül. A néző 2019 nyarán megveszi a bérletét egy olyan előadásra, amely csak 2020 elején jön létre. Ez nagyfokú bizalom. Az, hogy mi meghívjuk például a Mohácsi testvéreket, az is egy bizalom, hogy izgalmas produkciót fognak létrehozni, akkor is, ha ennek a pontos szövege ma még nincs is készen. De nagy siker lehet az Illatszertár is, Sztarenki Pál vagy Pintér Béla darabja, a Parasztopera Keresztes Attila rendezésében. Mindkettő bizonyított már több színházban, ahogyan rendezőik is. Örülünk annak, hogy Fábián Péter és Benkó Bence a K2 csapat rendezői is jönnek hozzánk és a Lúdas Matyit formálják majd friss, zenés előadássá. Könyvsorozatként más nagy sikert ért el az Időfutár, a Kisszínházi bemutatóját én rendezem majd.

Az 1984 az egy aktuálpolitikai darab?

– Az eredeti mű egy regény. Az, hogy ebből színpadi változat született, Horgas Ádámnak köszönhető, az ő adaptációját fogadták el az örökösök (ezen kívül csak egy másik adaptációt engedélyeztek), ez nálunk lesz először látható a világon. Sok témát felvet a mű. Például azt, hogy a világon vannak olyan helyek, ahol megpróbálják behatárolni az emberek gondolkodását, korlátozni a szabadságukat. Ez egy örök érvényű téma. A színháznak nem lehet dolga, hogy aktuálpolitizáljon. Sokkal inkább feladata, hogy reflektálva környezetünkre, mai valóságunkra, felmutassa azokat az emberi helyzeteket, amelyekről aztán nagyon sok minden juthat a nézők eszébe.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top