INTERJÚ
Mint egy restaurált festmény – Bojti János zenetudóssal Muszorgszkij Hovanscsinájáról beszélget J. Győri László.
Április 5-én a Müpában, Kovács János vezényletével, orosz és magyar szólisták, a Rádiózenekar, a Rádióénekkar, a Rádió gyermekkórusa és a Honvédkórus közreműködésével először hangzott el Muszorgszkij Hovanscsina című operájának Bojti János által hangszerelt változata, amelyet jövőre a berlini Staatsoper is bemutat. A hangverseny előtt rendezték Bojti János Muszorgszkij Hovanscsinája című, frissen megjelent monográfiájának könyvpremierjét is.
FEUILLETON
Báron György Tarr Béla Missing People című filmjéről írt.
„Tarr innentől kizárólag arról az egyetlen dologról beszél, amit fontosnak tart, s amiről felelős művész nem hallgathat: a megalázottakról és megnyomorítottakról. A stílusművész helyébe a moralista lép? Nem ellentétről van szó, inkább hangsúlyeltolódásról, egy áthághatatlannak vélt határ minden eddiginél céltudatosabb átlépéséről. Tarr játékfilmjei kudarcos megváltástörténetek voltak, ám a mélyükben azok is a szenvedésről regéltek. A tavalyelőtti amszterdami Till the End of the World kiállítás, s mindenekelőtt a mostani bécsi bemutató arról szólt, hogyan találja meg a megszólalás újabb, radikálisabb formáját a rendező. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a fiktív megváltástörténetek helyébe valóságos szenvedéstörténetek léptek.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Selyem Zsuzsa Megfelelési kényszerregény című recenziója Jesús Carrasco A föld, amelyen állunk című regényéről szól.
„A kolonialista logika is felszínes csupán: a tiltások ellenére ugyan lesz valamiféle kommunikáció a kolonializáló Eva Holman és a kolonializált Leva között, de a szerzőnek arra már nem terjed ki a figyelme, amit Gayatri Chakravorty Spivak olyan világosan megfogalmaz: ha valakin uralkodni akarsz, mondd el helyette a történetét. Eva Holmant úgy találja ki Carrasco, hogy lebénult férjével él, a háborúban elveszítette fiát, és azzal vigasztalja magát, hogy az apjától örökölt töltőtollal (amit többre tart – és sorolja rendületlenül – mint az udvarházat, földeket) írogat, leveleket és történetet, s mivel Leva nem beszél, a történetét ő írja meg, tényeket keverve fikcióval. Ezt mondja, mikor erre reflektál: „amit arról az emberről tudok, az részben képzeletem szüleménye.” Az önkéntelen önparódia szerintem ott jár csúcsra, amikor azt írja le, hogy egy éjszaka Leva bement a házukba, és Eva a szocializációs drilljének megfelelően lelövi a fikcióját. (Nem találja el, csak éppen horzsolja, hogy ne novella legyen belőle).”
AZ ÉS KÖNYVE JÚNIUSBAN
Radnóti Sándor Az alku című kritikájában elemzi Závada Pál Hajó a ködben című regényét.
„Ezek a történelmi regények tehát nem a régmúltba vezetnek, hanem abba a történelmi világba, amelyet még éppen őriz az utolsó három-négy nemzedék kollektív memóriája, azaz a kommunikatív emlékezet. Az én szüleim a múlt század első évtizedében születtek, nekik ezek az események, ha másért nem, a hely és az idő azonossága miatt személyes tapasztalataik voltak. Elbeszélésükből, történeteikből nekem is személyes sejtelmem van a világról, amelyben éltek, s nyilván fakuló módon még az én gyermekeimnek is. Hogy van író, aki ennek fölelevenítésére vállalkozik, és magas irodalmi színvonalon végrehajtja, annak a nemzeti kultúrában betöltött jelentőségét nem lehet eléggé megbecsülni. „Deutschstunde” – ez a címe egy híres német regénynek; Závada regényei magyarórák.
De vajon reflektál-e még az író a fikció valósággal telítésének imént vázolt dilemmájára? A modern történelemtudomány éppúgy feltárta, mint a modern irodalomtudomány, hogy a kitalált dolgok és a tényszerű dolgok viszonya komplikáltabb annál, hogy a történetírást tiszta ténytudománynak, a regényírást pedig tiszta fikciónak nevezhessük (Arisztotelésszel szólva megtörténtnek, illetve megtörténhetőnek). A tény fikciójának, illúziójának mégis retorikai jelentősége van. Ezt képviselte Závadánál már A fényképész…-ben, majd az Idegen testünkben és a Természetes fényben a fénykép, amelynek fiktív vonatkozásairól szintén sokat tudunk, de még mindig őrzi az „elkapott” és „megörökített”, dokumentált valóság fikcióját. Új regényében a naplónak – ösztönzéseknek és kölcsönzéseknek a kor reprezentatív naplóiból – van hasonló szerepe.”
VERS
A versrovatban Ecsédi Orsolya és Győri László versei olvashatók. Győri László Ólomsúlyok című hosszabb ciklusából mutatjuk be az utolsó három darabot:
Észvesztő
Elvesztette a józan eszét
egész a sárgaföldig.
Lét
Röpülve károg a varjú.
Üzenet
Nem érek rá,
a halálommal vagyok elfoglalva.
PRÓZA
„Régi nóta” – tematikus prózaösszeállítás – Beatélmény és orosz népdalok, Ezek a fiatalok vagy Janis Joplin esetleg Rolling Stones: dalokban az évek, években a dalok, Karsai György, Sausic Attila és Ódor János prózája. Tárcatár: Németh Gábor.
Részlet Németh Gábor Hidrogén és hélium (A Véglegesítő – VII.) című tárcájából:
„Nyolc vagy kilenc hejről kellett kivenni ezt a mondatot, a jelöletlen idézést tiltó XIX. számú Szerzőijogi Rendelet értelmében. „Élethosszig tartó föladat, akármerre nézek, csak a baj meg gond” – mondta vészjóslóan az osztájvezető K. arcát fürkészve, mikor megbízta az Esterházy-életmű gondozásával. Ezen az idézeten dolgozott egész héten a cellájában. Nem volt egyszerű munka, az így támadt fojtonossági hiányokat az írások saját anyagából kellett befoltozni, a szövegkörnyezetnek megfelelően, ügyelve a szépészeti hányadosra, ám éppen 325-öt betűhejet fölhasználva, hogy a sor- és oldaltörés ne változzon. A többi már a restaurátorokra tartozott.”
ZENE
Csengery Kristóf a Hungaroton gondozásában megjelent The Masters Collection – János Ferencsik című albumról írt.
„A The Masters Collection Ferencsik-albumának összeállítása nem lehetett kockázatmentes feladat, mert a karmesternek vannak szürke, rutinszerű felvételei is. Ez az antológia azonban a legelőnyösebb módon világítja meg a dirigensi profilt. Ráadásul nem mindig veszélytelen művekben.”
***
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
