+ Irodalom

Könyvheti megnyitóbeszédek – Az Élet és Irodalom 2019/24. számából

élet és irodalom

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

KÖNYVHETI MEGNYITÓK

Schein Gábor: A kivonulás könyvei

„De hogy mi lesz belőlünk, az végső soron egyéni döntések kérdése. Aki látja, itt és most mi történik, könnyen megbénítja a keserűség. De ha mástól nem, Ahmatovától megtudhatjuk, hogy a hely, ahol nekünk élnünk adatott, e pillanatban mégiscsak barátságos szanatórium volna ahhoz képest, amikor „a fél ország leültetett, a fél ország meg ült”. A kockázatok összehasonlíthatatlanul kisebbek. Az életünk bár annyi csak, mint egy doboz oldalán végighúzott gyufaszál, de hogy ebből a piciny lobbanásból gyertyafény lesz-e, vagy erdőt éget föl, az rajtunk múlik.” (Elhangzott 2019. június 13-án Budapesten, az Írók Boltjában.)

Simon Márton: Egy napsütötte sáv

„És ünnep, persze, a Könyvhét a költőknek, íróknak, műfordítóknak, kritikusoknak, vagyis a szakmának is, noha ezt idén – és itt az örök változandóság – gyász árnyékolja be: tizenegy napja, hogy megrendítően korán és váratlanul elveszítettünk egy páratlanul nagy költőt, Térey Jánost. Így, többes számban, veszítettünk, mert életműve magasan fölötte áll mindannak, ami széttagol minket. Negyvennyolc éves volt. Ilyenkor lenne jó, ha lenne Isten, mert akkor lenne kinek megbocsátani ezt az egészet majd egyszer. Soká. És elveszítettük Tandori Dezsőt is, egy korszakos költőt, akinek a zsenije az utóbbi évtizedek magyar nyelvű irodalmán, mint egy vízjel marad – vélhetően: örökre – ott. Ma négy hónapja. Szó bennszakad.” (Elhangzott 2019. június 13-án a budapesti Duna-korzón.)

FEUILLETON

Standeisky Éva esszéje: Kassák viszonya a zsidókhoz

„Kassák „a szabadság és az emberi igazságosság” nevében tiltakozott 1938-ban a készülő sajtótörvény és az első zsidótörvény ellen, felróva írótársainak passzivitásukat. De azokkal sem volt elégedett, akik hangot adtak a zsidók diszkriminációja miatti felháborodásuknak: „Milyen különös jelensége napjainknak, hogy a manifesztum aláírói, mikor szót emeltek a zsidók magyarságát kétségbevonó és ezen az alapon szerzett jogaikat megnyirbáló javaslat ellen – ugyanakkor nem felejtik el őskeresztény származásukat, faji hovatartozásukat nagyon is feltűnően kihangsúlyozni. Nem gondoltak rá az irat szerkesztői, hogy a vallásukkal és fajukkal ilyetén való hivalkodás a védőknek a védenceiktől bizonyos elkülönülését is jelenti? […] azok a kultúremberek, akik túljutottak a merev doktrínákon, akik előtt nem bűn zsidónak lenni – azok nem is hivatkozhatnak keresztény erényeikre a zsidókérdés vitájában.”

AZ ÉS KÖNYVE A KÖNYVHÉTEN

Fűzfa Balázs Orbán Ottó: Rejtett működés. Esszék, cikkek, kisprózák című kötetéről írt.

„Az egész könyvnek mindvégig ez a fajta megtartott irónia a legfőbb fegyvere és erénye. Olykor gyilkos szarkazmussal szól, máskor hajlékonyan és simogatóan, harmadszor pedig mélyen tárgyilagosan, mint például a híres-hírhedt Csoóri-esszével vitatkozó szövegében (1990, Napfogyatkozás, 245–257.). Érezni ebben, hogy szikár pontossággal igyekszik fogalmazni Orbán Ottó, elejét véve minden lehetséges félreértésnek. Ennek következtében aztán a szöveg szándékolt szárazságát feledve borzong bele az olvasó ismét, három évtized múltán, a rendszerváltás katarzisába. Weöres, Somlyó György, Karinthy Micimackó-fordítása, Esterházy Péter, Bodor Ádám, Kafka, József Attila – és még sokan mások – a kisebb írások tárgyai; e szövegek között szellemes recenziók, briliáns vitacikkek, dörmögő morgolódások éppúgy akadnak, mint humoreszkbe hajló paródiák. Polcz Alaine Asszony a fronton című könyve pedig nagyon is megérdemelt, emelkedett méltatást kap. Ugyanakkor Déry, Örkény, Mándy, Mészöly, Esterházy – és mások – fergeteges paródiák tárgyai a Hódolat Arisztophanésznek című fejezetben (353–377.), melyeket egy rém-dokumentumjáték egészít ki… (A bomba, 395–406.), nem sokkal később pedig egy – Örkényre hajazó – frenetikus „doktori értekezés” Milyenek a magyarok? címmel (418–421.).”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Darida Veronika Pálinkás György Aer című kötetét elemzi.

„Amint átlapoztam ezt a különös „albumkönyvet” (ahogy Parti Nagy Lajos nevezte) Roland Barthes bekategorizálhatatlan életrajza, a Roland Barthes Roland Barthes-ról jutott róla az eszembe, mely a következő szavakkal indul (néhány, a gyermekkort felidéző, fényképet követően): „Íme, kezdetnek, néhány kép: abból az örömből fakadnak, melyet az író a könyve befejezésekor engedélyez magának. Ez az öröm az elbűvöltség.” Ehhez hasonló bűvöletet éreztem Pálinkás György könyvében a homályos, néhol alig kivehető, régi Pécs fotográfiákat látva. Ez volt az ő „tökéletes városa”, minden elmosódottságával, ködösségével, szemerkélő esőjével együtt. Thomka Beáta értő recenziójában a kötet „opálosságáról” beszél, kiemelve, hogy ennek a „prózából és képből, nyelvből és látványból szőtt világnak nem a burka a folyószerű homályosság, hanem a halmazállapota”.

KÖNYVKRITIKA

Láng Zsolt Balla Zsófiáról, Svébis Bence Berta Ádámról, Bárány Tibor Cserháti Éváról, Kácsor Zsolt Cserna-Szabó Andrásról, Balogh Gergő Werner Hamacherről, Kálmán C. György Pál Sándor Attiláról, Kész Orsolya Szabó Magdáról, Csillag István Ungváry Rudolfról, Benedek Szabolcs Végel Lászlóról, Laczó Ferenc a Kérdések és válaszok a rendszerváltásról című kötetről írt recenziót.

VERS

A versrovatban Aczél Géza és Kukorelly Endre verseit adjuk közre. Mutatványként itt Kukorelly Endre egyik verse olvasható:

Én múló földi örömökben éltem

Nagypénteken egész nap
sütött
megnőtt a fű
nagy- s egyszerű volt mindez
egész egy-
s nagyszerű

alant bogár repült és
fönn
madár repkedett
nagy szombati cseresznye-
virágozás
felett

vasárnap is virágzott
s minden
tovább növött
élénk madárcsicsergés
s bogár-
zugás között.

csak hétfőn némi felleg
és szél
keletkezett
megváltoztak azonnal
harmadnap
mindenek.

PRÓZA

Gyárfás Endre és Tamás Zsuzsa prózája szerepel a számban.

Részlet Tamás Zsuzsa Tövismozaik című írásából:

„A kilencvenes évek közepén a Nyugati pályaudvar metrómegállóban, lent, a két peron között volt egy könyvárus. Aki egyszer látta, biztos nem felejtette el, olyan jellegzetes, összenőtt szemöldöke volt, a gonoszokat szokták így ábrázolni, vagy inkább a nagy ravaszokat, mint a Süsüben a Kancellárt, de ennek a könyvárusnak nem hosszúkás arca volt, hanem kerek, és az összenőtt szemöldök alatt mosolygott a szeme. A fején bőrsapka. Én nem felejtettem el, igaz, mindennap láttam, mert egy idő után a trolizásról átszoktam a metrózásra, gyorsabb volt, mondjuk így is mindig elkéstem, de ez most mindegy, nem a reggelekről akarok mesélni (noha az elkésések tulajdonképpen az éjszakáim történetei, mert sosem tudtam lefeküdni, sosem tudtam elaludni, rémekkel társalogtam és rajzolni próbáltam, magamhoz nyúltam, elengedtem magam, hajat mostam, lábat gyantáztam, féltem a másnaptól, menetrendszerűen, mígnem álomba szorongtam magam, aztán másnap nem tudtam időben felkelni): a délutánokról akarok mesélni, hogy valahányszor leszálltam a metróról a Nyugatinál, erős kényszert éreztem, hogy odamenjek a könyvárus ponyvájához, és vessek pár értő pillantást a könyvekre, albumokra, hogy mutassam, ez engem érdekel, én más vagyok, mint a többiek, akik csak úgy elmennek mellettük. A könyvárussal köszönni köszöntünk, beszélgetni nem beszélgettünk. Én nem felejtettem el az arcát.”

TÁRCATÁR

Mán-Várhegyi Réka: Csütörtök, melegfront

„– Nincs jó megoldás, nem tetszhetek mindenkinek – mondtam később a fotósnak, aki megtalált a hotel mellékfolyosóján, ahová azért bújtam, hogy nyugodtan meg tudjam inni a bort, amit egy nevetséges füllentéssel szereztem a cateringesektől, és amit most mindvégig a hátam mögé rejtve tartottam. A fotós, hidrogénszőke, korombeli férfi, miközben kattintgatott, a még mindig hamvas arcbőrömet dicsérte, és aztán kijelentette, hogy ő engem csodál, amiért hibátlanul tudom megvalósítani a professzionális és nőies öltözködés egyensúlyát, márpedig erre kevés nő képes sajnos. Csak miután odébb állt végre, akkor jutott eszembe, hogy akár nemet is mondhattam volna neki, akár rá is szólhattam volna, hogy lesz szíves nem fényképezni. Ezek után kénytelen voltam egy második italt is szerezni, és egyedül az önismeretemnek köszönhető, hogy időben taxiba ültem, és elhagytam a süllyedő hajót.”

 Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top