„Ne lepődj meg, kedves olvasó: ez nem egy olyan könyv, amilyenek az ilyen könyvek általában lenni szoktak”
– ezzel a felütéssel kezdődik Fraknó Vára és az Esterházy család történetét feldolgozó, Borostyán, az időkapus című családi mesekönyv bevezetője. Nem véletlenül, az első igazán meglepő dolog, hogy a főszereplőt egy krokodil avatja be a titkokba.
A Rozália-hegység nyúlványán magasodó Fraknó Vára Burgenland egyik legismertebb jelképe. A mai napig itt található az Esterházy-kincstár, ami az egyetlen – eredeti helyén megőrzött – ún. „művészeti és csodakamra”. A XVII. században a vár ura, Esterházy Pál herceg ugyanis értékes órákat, automatákat, valamint egzotikus preparált állatokat, illetve ritkaságokat gyűjtött, kincseit pedig bonyolult zárszerkezetekkel védve őrizte a kincstárban. Kevés olyan vár van, ahol a kincsek épségben megmaradtak, Fraknó egy üde kivétel, hiszen a törökök elkerülték, és sem a franciák, sem a szovjet csapatok nem lelték az értékeket.
Az idelátogató turista azonban valami mást is megcsodálhat a vár körbejárásakor: egy, a mennyezeten függő preparált krokodilt, ami egykor az Esterházy-család háziállata volt, különleges házőrzőként szabadon sétálgatott az udvaron. Ő Borostyán, a családi mesekönyv varázsállata, aki csak a kiválasztottakkal beszélget, így a történet főszereplőjével, a nyolcéves Dórival.
„Nem vagyok láthatatlan! Itt vagyok fönt, hiszen nem most találkozol velem először! A kislány szürke szeme egészen zöldre vált, ahogy kikerekedett a meglepetéstől. A kapuátjáró krokodilja? Ő szólt hozzá? És azt is tudja, mire gondol?”
– így kezdődik ez a felejthetetlen találkozás. A várat 300 éve óvó Borostyán avatja be a kislányt és az olvasót a vár egykori urának, Esterházy Pál és rajta keresztül a nagymúltú család történetébe, kalandjaiba és szokásaiba.
„Borostyán időkapus. Nemcsak mert itt áll a várkapu átjárójában, hanem mert… ja, igen, mert ezzel bízta meg a herceg. Hogy védje az időt. Hogy ne múljon el egészen. Hogy megmaradjon. Igaz, Borostyán?”
– meséli a mesekönyvben Dorka a különleges állat feladatát.
Borostyán, tehát egy csodálatos krokodil, aki kalandos úton jutott gazdájához Egyiptomból, és mindent tud a múltról. A könyv szerzője szerencsére kihallgatta és lejegyezte mindazt, amit Dórinak elmondott, így mi is megtudhatunk egyet és mást a múlt titkaiból. Például azt, miért voltak olyan szép kékek a török tábor sátrai, miféle kincsek gyűltek a vár urának kamráiban, hogy kerültek ide csigák, és miért szerette őket a művészetkedvelő arisztokrata, vagy hogy ki az a Mihály arkangyal, mi dolga neki Fraknóban, valamint, hogy hány tesója van egy frissen kikelt krokodilnak.
A könyv megírására az Esterházy Magyarország Alapítvány kérte fel Molnár Krisztina Ritát, aki a szentendrei Skanzenről (Mákszem és Gubó) és Lillafüredről (A víz ösvénye) is írt már.
A fő cél, hogy a család minden tagja megtapasztalhassa az együtt olvasás és beszélgetés örömét, és a gyerekek a történeteken keresztül bepillantást nyerjenek az Esterházy család életébe, évszázados történetébe, új ismereteket szerezhessenek a XVII. században élt emberek életmódjáról, az ünnepekről, művészetről, viseletről.
„Amikor először bámészkodtam a hűvös boltív alatt, fogalmam sem volt róla, hogy a griff kapujában ácsorgok. Csak csodáltam a Rozália-hegy magaslatán évszázadok óta épségben álló várat, a Neptun-kút csobogását, a várfalak fölött magasodó Öregtornyot, a délszaki tájakra illő, fácskává nőtt leandereket. És megrökönyödtem a kapubolt ívéről láncokon lógó krokodil láttán. Hogy kerül egy nílusi krokodil egy barokk korabeli várba? Aztán lassacskán, ahogy egyre mélyebbre jutottam az Esterházy család kalandos történetének megismerésében, egyre kevésbé csodálkoztam”
– írja az írónő a mesekönyv bevezetőjében.
Egy ilyen varázsos utazásra hívó mesekönyv bemutatója hol máshol lehetett volna, mint Fraknó Várában, ahol Tóth Krisztina a szerzővel és Szalma Edit illusztrátorral beszélgetett a múlt titkairól és Borostyán történetének kulisszatitkairól. Majd kihirdették az ESTÖRI JUNIOR verseny eredményeit, melynek keretében a 8-12 éves gyerekek a mesekönyv három kiválasztott fejezetét, a Borostyán, a Vánkosfánk és a Sátor és pajzs című történeteket illusztrálhatták.
S mi más mutathatná jobban a mese sikerét, minthogy a pályázatra 250 illusztráció érkezett magyarországi, erdélyi és felvidéki iskolákból. A gyerekek alkotásain Dóri és Borostyán kalandjai gyerekszemmel kelnek életre.
