Június 3-án két fiatal szerző, Kali Ágnes és Kemény Zsófi volt az Álom-párok – Élő irodalmi magazin című est vendége. Az irodalmi sorozat a Szentendrén zajló Art Capital részeként indult a Ferenczy Múzeumban, ahol kortárs írók beszélgetnek és az álom fogalmát járják körül a szépirodalom eszközeivel, felolvassák az erre az alkalomra írt vagy már korábban megjelent műveiket.
A 23 éves Kali Ágnesnek tavaly jelent meg első verseskötete Ópia címmel, jelenleg Kolozsváron él és szabadúszó dramaturgként dolgozik. Kemény Zsófi (a József Attila-díjas Kemény István lánya) 25 éves, slammerként, költőként és íróként tevékenykedik, emellett Sophie Hard néven rapperként is bemutatkozott. Jelenleg dramaturgia szakra jár a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen, első verseskötete a Librinél jelent meg Nyílt láng használata címmel, emellett három prózakötete látott napvilágot, az Értetek teszem című regényt Kondor Vilmossal közösen írták.
Az est kezdéseként a két fellépő Térey Jánostól olvasott fel verseket a hétfőn elhunyt 49 éves író, költő emléke előtt tisztelegve.
A beszélgetés elején a két szerző felelevenítette egyik közös emlékét, a minden évben megrendezésre kerülő Sárvári Diákírók és Diákköltők Országos Találkozóját, ahonnan a magyar irodalom számos alakjának pályája indult.
A kétnapos táborban a műhelyek alatt sokat tanultak és rengeteg irodalmi ismeretséget szereztek. Kemény Zsófi Apóh Zsófia álnéven küldte be verseit a sárvári versenyre, hogy a válogatók ne tudják meg rögtön, ki is az édesapja.
Kali Ágnes vidáman nosztalgiázott azokról az időkről, amikor középiskolásként a fővárosba utazva Kemény Zsófi családjánál vendégeskedett, amit mindig második otthonának érzett. Keresztury Tibor író, irodalomtörténész, az Álom-párok estsorozat szerkesztője arra kérte vendégeit, meséljenek álmaikról.
„Rengeteget álmodom. Inspirál is. Gyakran úgy érzem, hogy sokkal egyszerűbb az álmaimban élnem.
– vallotta Kali Ágnes, akinek életében fontos szerepet kapnak az álmok, és egyszer szívesen elmenne egy terapeutához, hogy kiderüljön, mit is jelentenek pontosan. Az Ópia kötetében található verseit többnyire a kellemetlenebb álmai inspirálták, melyek a tehetetlenség érzését erősítették benne, és ki szerette volna írni magából őket.
Kemény Zsófi egy iskolai projekt részeként kezdte el feljegyezni álmait egy héten át, hogy azokból merítsen filmötletet. Beszélgetőtársa rákérdezett, szerinte melyik rendező filmjei hasonlítanak leginkább az álmok világára, mire azonnal válaszolt, hogy David Lynch és Andrej Tarkovszkij, a magyarok közül pedig Pálfi György, de szóba került Bódy Gábor alkotása, a Nárcisz és Psyché is.
Keresztury Tibor arról érdeklődött Kemény Zsófitól, hogy gyerekként mi szeretett volna lenni, mennyire volt magától értetődő, hogy édesapja nyomdokaiba lép. Zsófi gondolkodott a színésznői pályán is, és bár szülei sosem szóltak bele pályaválasztásába, inkább lebeszélték róla.
„Mikor kiskoromban megkérdezték, mi leszek, mindig azt válaszoltam, költő, mint apám”
– emlékezett vissza. Keresztury Tibor szerint a slam poetry-nek óriási szerepe volt a költészet megújulásában és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a fiatal korosztályban is újra divat lett verset olvasni. Kemény Zsófi szerint azért is fontos a műfaj, mert arra készteti az előadókat, azaz jellemzően a gimnazistákat, hogy gondolkodjanak, mielőtt színpadra lépnek. Úgy érzi, ő is rengeteget köszönhet a slamnek, bár nem szeretné, hogy örökké csak slammerként határozzák meg a jövőben. Kali Ágnes szintén kipróbálta magát a műfajban, részt vett több versenyen is, de úgy érzi, a slam számára nem biztos terep. Az Ópia szerzője másfél éve kezdte el írni első drámáját.
„Kicsit írom, kicsit belehalok, aztán megint előveszem”
– mesélt a munkafolyamatról. Úgy érzi, most nagyon jó Kolozsváron élni, és rendkívül erős irodalmi mag van jelen a városban.
„Számomra fontos a romániai magyar kettős lét. Semmiért nem adnám az identitásomnak ezt a részét.
– mondta a beszélgetés végén.
