+ Zene

Benkó Sándor fia megdöbbentőnek tartja a bíróság döntését a névhasználati jogra

benkó

Néhány nappal ezelőtt beszámoltunk róla, hogy a bíróság döntése alapján a néhai Benkó Sándor zenésztársai használhatják a Benkó Dixieland Band nevet. Most Benkó Sándor fia levelét közöljük, amit a Facebookon tett közzé, amelyben többek között leírja, hogy édesapja épp azzal a szándékkal használta a zenekarban a nevét, hogy nélküle ezen a néven zenekar ne működhessen…

Édesapám végakarata és a Benkó Dixieland Band név margójára…

Mélységesen megdöbbentett az Ítélőtábla minap kézhez vett azon ítélete, melyben édesapám végakaratát semmibe véve, az általa alapított és menedzselt, a nevével fémjelzett és “gyermekének” tekintett Benkó Dixieland Band nevet olyan zenészek használhatják a jövőben, akik között van, aki például csak közvetlenül halála előtt csatlakozott a zenekarhoz. A névválasztás mögött éppen azon szándék húzódott meg a részéről, hogy nélküle ezen a néven zenekar ne működhessen. Ennél is megdöbbentőbb az a tény, hogy édesapám helyére olyan klarinétost választottak, akit nem tekintett megfelelő helyettesítőjének akadályoztatása és betegsége idején sem, akit nem engedett volna a helyén és helyette játszani. A legmerészebb része az elmúlt napok történéseinek mégis az, hogy olyan tényekre, díjakra, elismerésekre és kitüntetésekre hivatkoznak, melyeket szinte kivétel nélkül a híres korábbi “aranycsapat”, illetve személyesen ő ért el. Ebből a világsikerű zenei formációból mára már sajnos csak egyetlen aktív, nem alapító tagja maradt a zenekarnak. Hazai és külföldi elnöki kitüntetések, elismerő oklevelek sokasága szól kizárólag neki, melyeket a Benkó Dixieland Band név népszerűsítéséhez használt fel. Soha nem gondolta volna, hogy halála után mások majd olyan eredményekre fognak hivatkozni, amelyekhez igazából nem sok közük van.

A helyzet korrekt megítéléséhez az is hozzá tartozik, hogy a zenekar tagjait édesapám egyszemélyben választotta ki (illetve az általa alapított gazdasági társaság alkalmazta őket) és szükség szerint változtatott a zenekar összetételén. Most mégis olyan zenészek használhatják a zenekarának nevét, akik közül két zenésztől halála előtt készült megválni, de váratlan halála megakadályozta őt ebben.

Akik közelebbről ismerték őt, illetve hallották nyilatkozni vagy interjút adni, pontosan tudják, hogy a Benkó Dixieland Band a szó hagyományos értelmében nem zenekarként, hanem szinte egy cégként működött. A zenészek kiválasztásától kezdve, a követendő zenei irányzaton, a fellépések műsorának összeállításán és a színpadképen át, a működéssel kapcsolatos valamennyi kérdésig bezárólag minden döntést ő hozott meg. Egyszemélyben gondoskodott a technikáról, a zenészek fuvaroztatásáról, sőt számos zenész esetében még a fellépéshez szükséges hangszereket is ő biztosította. Egyszóval mindaz, ami a Benkó Dixieland Band néven fél évszázad alatt létrejött, édesapám műve.

Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy az elért sikerek kizárólag neki tulajdoníthatók, mert számos kiváló, tehetséges muzsikussal zenélt együtt főképp az egykori “aranycsapatban”, de azt merészség lenne állítani, hogy a Benkó Dixieland Band nem az ő egyedüli gyereke lenne. Ha nincs Benkó Sándor, nem lett volna Benkó Dixieland Band sem.

Az egész zenei pályafutása során mindig arra törekedett, hogy maximumot nyújtson. Nem lehetett nála hibázni, pontos munkát és fegyelmet követelt meg mindig, szigorúan ragaszkodott a próbákhoz. A dixieland műfaját tudatos és megfeszített “mérnöki” precizitással a koncerttermek színvonalára emelte a füstös kocsmák szintjéről. Ferencsik János egykori világhírű Kossuth-díjas karmester neki ajánlotta fel, hogy zenekara adhassa minden évben a Zeneakadémia zárókoncertjét, mely lehetőség nem véletlenül szűnt meg halálával egyidejűleg.

Az indokokat a végtelenségig tudnám még sorolni, hogy miért megdöbbentő és felfoghatatlan az Ítélőtábla döntése. A további jogi lépések áttekintése mellett egyelőre annyit tudok tenni, hogy felhívom édesapám, a dixieland műfaj, illetve a zene rajongóinak figyelmét arra, hogy ami most történik, az édesapám akaratával szembe megy.

Én személyesen nagyon sokat köszönhetek neki, mindig mellettem állt jóban és rosszban egyaránt. Most rám hárul a feladat, hogy halála után megvédjem mindazt, amit örökül hagyott ránk, amiért egész életében dolgozott. Kötelességem, hogy minden törvényes eszközt és jogi lehetőséget igénybe vegyek annak érdekében, hogy végakaratának végül érvényt tudjak szerezni.

Benkó Sándor
Budapest, 2019. május 29.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Tóth Gábor

    2019-06-02 - 10:41

    Ne legyél te is olyan fafejű, mint amilyen apád volt.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top