A szolgáltató múzeumi szemlélet és a múzeumi önkéntesség holland jó gyakorlatait tanulmányozták áprilisban egy szakmai tanulmányút keretében a múzeumi koordinátorok és a „Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek” projekt múzeumi komponensének szakmai megvalósítói. Az ötnapos tanulmányút során Amszterdam több neves múzeumában (Amsterdam Museum, Anna Frank House, EYE Filmmuseum, Rijksmuseum, Van Gogh Museum, Hermitage Amsterdam, Verzetsmuseum, Oude Kerk, Scheepvaartmuseum) is megfordultak.
A holland tanulmányút tapasztalatairól Nagy Magdolnát, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) megbízott igazgatónőjét kérdeztük.
A 2017 óta zajló projekt keretében eddig minden évben részt vettek a múzeumi koordinátori hálózat tagjai külföldi tanulmányúton, elsődlegesen szomszédos országokban. Ennek a korábbiaknál jóval nagyobb szabású útnak mi volt a célja és a jelentősége? Mit adott hozzá a projekthez illetve a koordinátori hálózat egészéhez?
A múzeumi koordinátori hálózat egyik funkciója, hogy a múzeumi jó gyakorlatokat gyűjtse és ezeket megossza a koordinátorokhoz tartozó muzeális intézmények munkatársaival. Évente szervezünk a projekt futamideje alatt a koordinátorainknak külföldi tanulmányutat, így nem csak a hazai, hanem a nemzetközi jó gyakorlatokat is megismerhetik. Ami különlegessé tette ezt a holland tanulmányutat, az az volt, hogy ezúttal az üzleti célú megközelítés került a fókuszba. A korábbi bécsi és erdélyi tanulmányútjainkon megismert jó gyakorlatok nagyon hasonlóak voltak, mint a hazaiak, persze mindenütt találkozhattunk új megközelítésekkel, de ennyire üzleti szempontú működést, ennyire profi múzeumi marketinget még sehol nem tapasztalhattunk meg, mint a holland múzeumoknál. Tehát egy merőben másfajta szemléletet ismerhettek meg a koordinátorok, és nagyon jó, ha ezzel a világgal is találkozunk, mert sok olyan jó gyakorlatot, ötletet láthattunk, amit itthon is lehet alkalmazni.
Milyen konkrét példákat lehetne kiemelni, amik a magyar múzeumi szakemberek számára vajóban újdonságszámba mentek?
Az amszterdami Hermitage Múzeum 100 százalékosan üzleti alapon működik, állami támogatás nélkül, de különböző szponzorok segítségével, így ők tényleg rá vannak kényszerítve, hogy azt és úgy mutassák be, amivel be tudják vonzani a látogatókat. Éppen ezért folyamatosan igényfelmérést végeznek, a különféle fókuszcsoportokkal, iskolásokkal, pedagógusokkal, a különböző koncepciókat velük tesztelik, illetve őket bevonva dolgozzák ki. Nagyon tudatosak mind a kiállításrendezésben, mind a bemutatás, az interpretáció módját illetően. A turistákra fókuszálnak, állandó innovációra kényszerülnek, hiszen versenyben vannak sok más amszterdami múzeummal.
Tanulságos volt még az Amszterdami Múzeumok Szövetsége, amely 25 múzeumot fog össze, és ezeket mint egy közös brandet együttesen promótálja. Az amszterdamiak már rájöttek arra, hogy együtt sokkal hatékonyabb marketinget tudnak folytatni. A kisebb intézményeknek ha nincs is elég tőkéjük ahhoz, hogy egyenként promótálják magukat, de a szövetség által megjelentetett Amsterdam térképre és ezáltal a turisták látószögébe kerülve a kisebb látogatottságú múzeumoknak is megnégyszereződött a látogatószáma. Ez a mindenki számára előnyös összefogás a magyar múzeumok számára is megfontolandó lehet.
Mi volt a legmeghökkentőbb holland múzeumi szolgáltatás vagy termék, amivel szembesülni lehetett? A bátran kísérletező és a piaci szemléletet messzemenőkig képviselő hollandoknál a múzeumi termékfejlesztésnél bármi szóba jöhet, ami kreatív és sikergyanús?
A Van Gogh Múzeumra és Van Goghra is úgy tekintenek mint egy brandre, a múzeumi ajándékshopban például olyan termékeket árusítanak, amik Van Goghoz köthetők és egyben vonzóak a fiatalok számára is, például Van Gogh festményekről vett motívumokkal díszített tornacipőt terveztek egy sportcipő gyártó céggel együttműködve. Mertek ilyen szintig belenyúlni egy műalkotásba, és ez a merészség beigazolódott. A múzeum marketingvezetője arról számolt be nekünk, hogy amikor árusítani kezdték a tornacipőket, akkor egy nap alatt elfogyott a teljes készlet. Persze kérdés, hogy a kreativitásban meddig lehet elmenni, én ezt nem akarom megítélni, de tény, hogy a koordinátorokkal közösen azon kezdtünk el gondolkodni, hogy vajon hogyan lehetne ezt a stratégiát Magyarországon is használni. Hiszen itt is van jó néhány olyan külföldön is nagyon elismert híres magyar ember, gondoljunk csak például Bartók Bélára, akinek a neve a külföldi piacon is ütőképes, ha brandként kezelik.
Nagyon érdekes volt még az Ellenállás Múzeuma (Verzetsmuseum), ahol létrehoztak egy gyermekkiállítást, mely négy túlélő gyermek szemszögéből mutatja be, hogy mit élhettek át a háború alatt. Sok helyen találkoztunk még ezzel a módszerrel, hogy hiteles élettörténeteken keresztül interaktív módon bontanak ki egy témát. Az Anna Frank Házban például a túlélő édesapa, Otto Frank volt a visszaemlékező.
Ezen a befogadást segítő kurátori gyakorlaton túlmenően milyen szolgáltatásokat, termékeket kapcsoltak a nehezebben emészthető kiállítási témákhoz?
A múzeumi shopok kínálata a kiállításra épült és abszolút harmonizált azzal, például a témához illő könyveket árulnak. Kényelmi szolgáltatásokat is nyújtanak, az Anna Frank Házban például idén bevezették, hogy kizárólag online értékesítenek belépőjegyeket, így sikerült megszüntetni a kígyózó sorokat, emellett rendszeresen fogadnak gyermekcsoportokat. A Versetzmuseumban nagyon élénk a múzeumpedagógia, az iskolások előnyt élveznek, a látogatók által addig nem is tekinthető meg a kiállítás, amíg ott a gyermekcsoport foglalkozása zajlik. A legtöbb helyen azt tapasztaltuk, hogy használnak múzeumpedagógiai foglalkoztató füzeteket, illetve a pedagógusok rendelkezésére bocsájtanak óravázlatot. Ilyen szempontból például nem láttunk túl nagy eltérést a hazai múzeumi gyakorlattól.
*
Pacsika Mártont, a projekt módszertani fejlesztésért felelős munkatársát, egyben a tanulmányi út szakmai tartalmának felelősét is megkérdeztük amszterdami benyomásairól.
Hogy esett a választás arra, hogy idén Hollandiába utazzon el a koordinátori hálózat tanulmányútra? Szó volt ugyanis szlovén vagy lengyel útról is.
Hollandia egyik kiemelkedő erőssége a múzeumi rendszere, nagyon erősek a múzeumi marketingben és abban, hogy látogatóbarát múzeumot csináljanak. A Hermitage magánmúzeum, nem részesülnek holland állami támogatás, muszáj látogatóbarátnak lenniük, ugyanakkor tehetséggondozással is foglalkoznak, ingyenes művészeti szakköröket szerveznek tehetséges és rászoruló gyerekeknek. Egyébként ez része is a holland kapitalista gondolkodásnak, profitra törekednek, de vissza is adnak belőle a közösségnek.
Ha eltekintünk a sikertörténetnek számító ún. holland modelltől, miszerint rugalmasak, innovatívak, merészek, kísérletezőek a holland múzeumok, mi az, amivel az ottani múzeumok is küzdenek?
Itt is voltak persze komoly pénzügyi megszorítások a kultúrában, így a múzeumok terén is a válság utáni években. Sokan a topintézménynek számító Rijksmuseumra panaszkodnak, hogy minden forrás nekik jut, mert teljesen máshogy vannak finanszírozva, mint a kisebb múzeumok. Megdöbbentő, de még a mosogatófiú is tudja, hogy hogy hívják a Rijksmuseum vezetőjét. De ez egyáltalán nem igaz sok más kisebb intézményre. A nem kevésbé izgalmas, és a holland indentitás szempontjából szintén fontos Tropenmuseum folyamatosan pénzügyi gondokkal küzd.
Beszélhetünk még holland modellről?
A holland modellnek része az is, hogy erősen összekötik a városmarketinggel a múzeumaikat. Amszterdam egyik problémája, hogy a belváros és a piroslámpás negyed miatt itt sok olcsó turista jelenik meg, miközben a fizetőképesebb és képzettebb, múzeumokba is ellátogató kulturális turistákat szeretné inkább bevonzani a város. Az imázst és a bevételt is pozitívan befolyásoló látogatókra fókuszálva Amszterdamnak az a stratégiája, hogy az olcsó turistákat inkább keletre tolják, Prágába és Budapestre.
Magyar szemmel nézve mik voltak a legrendhagyóbb és legiránymutatóbb jellemzői a holland múzeumoknak?
Amszterdam legrégebbi templomát, az Oude Kerket emelném ki. Eköré az eredetileg katolikus, majd református templom köré épült az egész város. Ez egy egészen különleges hely a piroslámpás negyed közepén. Itt évente két kortársművészeti projektet mutatna be, nemzetközileg is a legjelentősebb kortárs képzőművészeket hívják meg, akik két évig dolgoznak egy helyszínspecifikus, az egyháztörténeti gyűjteményre és az amszterdami kontextusra is reflektáló alkotáson. Ezekben a projektekben általában békésen, harmonikusan megfér egymás mellett a kortárs és a történeti, nincs dichotómia a régi és az új között.
Lenyűgöző kutatómunka előzte meg például a Versetzmuseum megnyitását is, az előkészítő szakaszban a diákokat folyamatosan bevonták és fókuszcsoportként kérdezték, de a Hermitage-ban a kiállítások megnyitása előtt is nagyon komoly látogatókutatást folytatnak.
Ami talán nálunk nincs annyira benne a diskurzusban, de az utóbbi években Hollandiában minden a reprezentáció és az identitás kérdése körül forog muzeológiai szempontból. Nagyon foglalkoztatja a holland múzeumokat a posztkolonializmus, hogy mit lehet kezdeni a gyarmati múlttal. A gyűjteményben, kiállításban, akár más programokban igyekeznek bemutatni az eddig marginalizált, hatalom nélküli rétegeket, az egykori holland gyarmatokról származókat. Nagyon átalakultak a holland múzeumok ebből a szempontból, el kezdték például újraírni a műtárgyleírásokat.
Az amszterdami múzeumok megtekintését az Amsterdam Museumban, a város helytörténeti múzeumában kezdtük, ahol az időszaki kiállításoknál és projekteknél az előkészítés során hosszútávú együttműködéseket kezdeményeznek például a betért muszlim nőkkel kapcsolatosan, igyekeznek a történeteiket integrálni a múzeumi gyűjteménybe. A reprezentáció esetében folyamatos probléma, hogy ki és hogyan van reprezentálva a kultúrában és a múzeumban, és kiknek a történetei és tárgyi emlékei hiányoznak, illetve miképpen lehet ezeket pótolni. Ugyanakkor az Amsterdam Museum gyermekfoglalkoztató termében a különféle falon olvasható idézetek között találhatók szövegek például Theo Van Gogh-tól, az iszlámot bíráló és 2004-ben meggyilkolt filmrendezőtől is, ezzel is a szólásszabadság fontosságát hangsúlyozva.
Annak ellenére, hogy hatalmas intézmény, de a Rijksmuseumban is folyamatosan törekednek ilyen irányba átalakulni, kiegészíteni az állandó kiállítást, tartanak például kifejezetten a gyarmati múlttal kapcsolatos tárlatvezetést. Az, hogy nyitott múzeumként működnek, az intézményként is jó a számukra, hiszen új közönséget hoznak be, már nem csak a korábbi elit nézőpontja van a fókuszban, nem lehet már csak erre alapozni a gazdasági modellt. Ma közel egymillió négyszázezer holland rendelkezik a 65 euróért megvásárolható beszerezhető Museumkarttal, amivel egész évben ingyenesen mehetnek be bármely holland állami múzeumban, és ha már megvették, akkor használják is, még a kisebb múzeumokba is több tízezren mennek be egy-egy időszaki kiállításra.
*
A külföldi tanulmányútra a „Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek” című, EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosítószámú európai uniós projekt keretében került sor. A projekt kétmilliárd forint európai uniós forrásból valósul meg 2017. február 1. és 2020. január 31. között a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár konzorciumi együttműködésében. A projekt megvalósítói elkötelezettek az esélyegyenlőség szerepének növelése, a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása és a kulturális javakhoz való egyenlő hozzáférés lehetőségének megteremtése mellett.
Írta: Kajári Gabi, Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ
Fotók (a címlapfotó kivételével): Bojcsuk Anna, Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ
