Ki volt Kmetty János? Mi volt művészetének titka és hogyan emlékeznek rá egykori tanítványai? Április 13-án szombaton tartották a Hatlépés című szentendrei művészeti sorozat ötödik estjét, melyen ezúttal Kmetty János (1889-1975) képzőművész életéről és művészetéről beszélgettek. Az eseménynek a Ferenczy Múzeum adott otthont, Juhász Anna, az est házigazdája Bodonyi Emőke művészettörténésszel, a felújított Kmetty Múzeumban látható Kmetty János – Az örök kereső című új állandó kiállítás kurátorával beszélgetett.
A festő életéhez kapcsolódó naplók, visszaemlékezések és versek Gryllus Dorka és Csőre Gábor színművészek tolmácsolásában elevenedtek meg, a zenei aláfestésről pedig Táborszky Bence trombitaművész gondoskodott.
Bodonyi Emőke elmondta: Kmetty – akit a kubizmus egyik hazai megismertetőjeként tartanak számon – racionális, tudatos művész volt, aki folyamatosan kereste az új kifejezésmódokat, de közben végig következetes maradt:
„Az egész művészetét körülveszi egyfajta furcsa páncél. Aki meg akarja érteni Kmetty Jánost, be kell látnia a páncél mögé”
– mondta a kurátor. Önéletírásából sokat megtudhatunk a róla, többek között azt is, hogy nem volt sztártípus.
A miskolci születésű festő az 1910-es években ismerkedett meg Kassák Lajossal, aki haláláig figyelemmel kísérte munkásságát. Szintén jó barátja, Kárpáti Aurél színházi és irodalmi kritikus egy írásában úgy fogalmazott, hogy Kmetty János legfőbb szenvedélye az igazságkeresés. Kmetty művészetszerető családban nőtt fel, az egyik bátyja szintén rajzolt, nővérei zongorázni tanultak. Bodonyi Emőke szerint fontos momentum egy fiatal tehetség életében, hogy családja támogatja-e művészi ambícióit, Kmetty pedig egyértelműen támogatták, ami óriási hátszelet jelentett számára. Színészi ambíciói is voltak, hatévesen már tizenkét versszakos verset szavalt fejből. Kmetty az egyik önéletírásában mesél róla, hogy szegény családban nőtt fel, és hathónapos volt, mikor édesapja meghalt, édesanyja pedig a szeretet megtestesítőjeként élt emlékezetében.
„Anyám örökségét elárverezték. Már idegen házban, más utcában laktunk, más fiúkkal. Harmadik elemista koromban karikát hajtva jártunk eperfás udvarunkban, de húsvétkor bukás volt a kiskönyvbe írva. Nagy elkeseredéssel, a nyárról ismert úton a Sajóhoz mentem, a vágóhíd mellé. A vízparton az örvénylő folyam megijesztett. Öngyilkos szándékaim hamar lehűltek. Este volt, mire visszatértem. Már kerestek persze. Én sírtam, Anyám is sírva ölelt.”
– olvasható a festő egyik visszaemlékezésében. Bodonyi Emőke kihangsúlyozta, hogy óriási líraiság érezhető Kmetty János soraiban, és ugyanez a szenvedély tetten érhető a tájképein is: élt Miskolcon, Kassán, sokat járt Kecskemétre, Nagybányára és Szentendrére – Bodonyi Emőke szerint ezek a helyszínek rengeteg képet ihlettek. Óriási hatással volt Kmettyre a Párizsban eltöltött időszak és Paul Cézanne is: a francia képzőművész fogalmazta meg, hogy a természetben található tárgyak visszavezethetőek a gömb, a kúp és a henger formájára, ez a gondolat pedig Kmetty művészetén is nyomot hagyott.
Juhász Anna megjegyezte, hogy az interneten szinte semmi információt nem talált a festő magánéletéről, házasságáról önéletírásának csupán egyetlen szűkszavú mondata árulkodik, mely szerint katona nem volt, de megnősült. Mint Bodonyi Emőke elmondta, Kmetty többször is megfestette feleségét, Elzát, ugyanakkor valóban kevés információ maradt fenn róla. Kmetty János 1946-tól a Képzőművészeti Főiskolán oktatott, tanította többek között Gyulai Líviuszt, Kondor Bélát, Ircsik Józsefet, valamint Nagy László költőt is. Gyulai Líviusz a 70 éves Kmettyt élő legendaként, a magyar kubizmus égköveként emlegette, aki tanárként bensőséges hangulatot hozott létre, külön kiemelte érdekes, szarkasztikus humorát.
„Nagy László is nálam kezdte, aztán költő lett”
– idézte tanára egyik aranyköpését egy visszaemlékezésében a Kossuth-díjas grafikusművész.
A Hatlépés sorozat utolsó, hatodik estje június 1-jén lesz a május 25-én induló Art Capital keretében.
