Visszakerülhet eredeti tulajdonosához a II. világháború idején eltulajdonított két Waldmüller-portré. A család a háború vége óta küzdött azért, hogy visszaszerezze az egykor a családi gyűjtemény részét képező képeket – számolt be az esetről hétfőn az osztrák sajtó.
A néhai neves orvos és műgyűjtő, Anton Löw lánya, Gertrude Felsövanyi-Löw 1939-ben elmenekült Ausztriából; először Belgiumba, onnan Kaliforniába ment. A vagyon, benne az értékes műtárgyak kezelésével egy ismerősét, Anna Seitlét bízta meg. Az ismerős azonban visszaélt megbízója jóhiszeműségével és a saját érdekei szerint járt el. Több festményt, többek között Ferdinand Georg Waldmüller Magdalena Werner portréja, továbbá Johann Werner című portréját a Wolfrum Galérián keresztül 5400 birodalmi márkáért eladta a Belvedere Múzeumnak.
Az egykori tulajdonos, Gertrude Felsövanyi-Löw a II. világháború után visszakövetelte a két festményt. A múzeum azonban dokumentumokkal igazolta, hogy egy Christine Mörke nevű személy 7400 birodalmi márkát kapott a képekért. Később Bruno Grimschitz, aki a háború éveiben volt a múzeum igazgatója, bevallotta, hogy a név és az összeg nem felel meg a valóságnak; a két összeg különbözetét, vagyis 2000 márkát az általa létrehozott „fekete alapba” helyezte, ebből pedig olyan művészeket támogatott, akik a Harmadik Birodalomban nem részesültek támogatásban. Noha vitathatatlan volt, hogy Gertrude Felsövanyi-Löw a két festmény jogos tulajdonosa, a nő a világháborút követő években sem kapta vissza a képeket.
Most azonban úgy tűnik, megoldás születhet az ügyben. A múlt héten a kancelláriához tartozó, a kulturális javak visszaszolgáltatásával foglalkozó tanácsadó testület azt javasolta: adják vissza a festményeket az eredeti tulajdonosnak. Ezzel a javaslattal a testület felülbírálta 2001 januári ajánlását.
A restitúciós bizottság úgy döntött, hogy vissza kell adni az Ephrussi családnak is Franz Adam Tábori jelenet 1848-ban Olaszországban című festményét is, amelyet a Hadtörténeti Múzeumban őriznek. Az indoklás szerint a képnek a múzeum általi megvásárlása 1950-ben azzal szoros összefüggésben történt, hogy a műemlékvédelmi hivatal nem engedélyezte a műalkotás kivitelét az országból.
