Az erényöv a tisztaság, a hűség és a szűziesség jelképe. Általában fémből készült, a mostani tangához hasonlatos eszköz, mellyel a középkorban a háborúba készülő, évekre asszonyukat elhagyó, leginkább keresztes lovagok kívánták megőrizni hitvesük erényét, biztosítani hűségét, megóvni az idegen, kéjvágyó férfiak támadásaitól. Az öv lezárta a genitális területet, lehetetlenné tette mind a szexet, mint pedig a maszturbációt. Utazás előtt a férj rálakatolta a feleségre, és magával vitte a kulcsot az útra. Persze melyik zárhoz létezik csupán egy kulcs? Minden felajzott férfi hozzá szeretett volna férni a paradicsomhoz, a gyönyörök forrásához, így lakatosként biztosan jó mellékkeresetet nyújtott a pótkulcsok árusítása az erényövekhez. Már ha létezett egyáltalán ez az eszköz.
Nézzük meg a képet, gondoljunk csak bele, ez az övnek csúfolt szerkezet inkább volt fehérnemű. Fémből készült, belül bőrrel borították, némelyik nyílásait még apró fogakkal is ellátták, biztos, ami biztos, aki bedugja a szerszámát, lelje gyönyörét a szenvedésben. Ezt a fém tangát kellett elvileg nap mint nap viselnie a kikapósnak vélt feleségnek, amíg az ura haza nem tér a keresztes háborúból. A hetedik keresztes háború például hat évig tartott, tehát ezt a vas bugyit kellett volna viselnie a hadakozó lovagok asszonyainak kétezerkilencven napig. Kétezerkilencven napon át az erényövön keresztül végezték az összes szükségüket, és így is menstruáltak, mivel a fém bugyit nem lehetett letolni. És valójában kimosni sem. Nem hiszem, hogy a középkori higiéniás viszonyok és a fejletlen orvostudomány mellett ezt egyetlenegy nő túlélhette volna. Ha mégis, inszomniától hal meg, mert képtelenség ebben a kütyüben normálisan aludni, a derekat töri, a vénuszdombot nyomja.
Az erényöv létezését, használatát bizonyító források megkérdőjelezhetők. Ugyan gyakran láthatunk múzeumokban, kiállításokon erényöveket, azonban ezek korát a vizsgálatok mindig megcáfolják, egy sem a középkorban készült, hanem sokkal későbbi darab, általában tizennyolcadik vagy tizenkilencedik századi másolatok, sosem viselték őket. Az írásos emlékek általában vallásosak, a keresztény egyház intelmeit tartalmazzák, és az erényövet metaforaként használják. Egy az 1100-as években keletkezett, allegorikus szöveg szerint az erkölcsös szűz a megváltás sisakját hordja a fején, az igazság szavát a szájában, Isten igaz szeretetét a mellkasában, és az erény övét a testén. Az első világi ábrázolása az eszköznek Konrad Kyeser német mérnök Bellifortis című, 1405-ben megjelent könyvéből származik. Mivel az egész mű humoros, szatirikus hangvitelű, jelenleg azt feltételezik a kutatók, az erényöv rajza sem több egy tréfánál.
Akkor most létezett az erényöv, avagy sem? Albrecht Classen középkorkutató történész szerint a keresztesek idejében csupán allegorikusan, azonban a huszadik század elején megalkották a középkori minták alapján, fiúk és lányok számára, a szüzesség megóvására és a maszturbáció elkerülésére. Napjainkban pedig minden jobban felszerelt szexshopban megtaláljuk mint a BDSM-játékok egyik kellékét, mellyel a férfi szolgákat rendszabályozza úrnőjük. Mindegyikhez jár két kulcs, az olcsóbbaknál gondosan feltüntetik a leírásban, hogy kényelmes viselet, a drágábbaknál ez a kitétel sehol sem szerepel, az élvezetért szenvedni kell.
Ki mondta, hogy az ördög férfi?
