Bronzkori kerámiatöredékek, egy kisgyermek maradványai, szarmata és Árpád-kori településrészletek, valamint ritkaságnak számító török kori, a rácokhoz köthető leletek kerültek elő Bácsbokod határában – tájékoztatott Lukács Nikoletta ásatásvezető régész.
A Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa elmondta: Bácsbokod déli határában, a Sole-Mizo Zrt. új szennyvíztisztító telepének építését megelőzően mintegy ötezer négyzetméteres területen végeztek megelőző régészeti feltárást.
A négy elkülöníthető korszakból a legrégebbi, a bronzkorra tehető néhány sekély gödörből főként apró, kézzel formált kerámiatöredékek és nagy mennyiségű állatcsont került elő.
Az ásatások során a régészek – a még éppen meglévő tejfogai alapján – egy nagyjából öt-hat éves gyermek maradványait is feltárták. A csontváz helyzetéből egyértelműen kiderült, hogy nem temették el, a hason fekvő test ugyanis teljesen hozzá volt simulva a gödör falához.
A későbbi szarmata korból néhány, az időszámításunk utáni 2-3 századból származó, földbe mélyített épületre és kültéri kemencékre találtak. A településrészletre utalnak a gabonatároló vermek is, amelyeket később hulladéklerakóként használtak.
A népcsoportra jellemző, hogy már ismerte a korongolás technikáját, így már jobb minőségű, szimmetrikus formájú, a kiégetés módjától függően szürke és vörös gyorskorongolt kerámiákat is használtak – fogalmazott a régész.
Az 1880-as években a jelenlegi ásatás helyétől északra feltártak egy Árpád-kori temetőt és egy hasonló korú templom helyét is ismerik. A szakemberek már akkor úgy gondolták, hogy a temetőtől délebbre fekhet maga a település. A mostani leletek – a gabonatároló gödrök, és a földbe mélyített épületek, amelyekben épített, boltozatos kemencék figyelhetők meg – ennek lehetnek bizonyítékai. Az okleveles adatok alapján ugyan némileg keletebbre tehető az Árpád-kori Bokod falu, de elképzelhető, hogy ezúttal a település egyik szélét fedezték fel.
A régész hangsúlyozta, a környéken ezek az első olyan Árpád-kori leletek, amelyek településre utalnak.
A feltárás negyedik, legfontosabb korszaka a török korra tehető. Két, nagyméretű, földbe mélyített épület került elő, amelyeknek jól rekonstruálható majd a szerkezetük. Jól megfigyelhetőek rajtuk a bejáratok, a tetőtartó fák helyei, és mindkettő közepén egy-egy magasított sütőfelületű kemence.
A sok fémtárgy – főként szerszámok vasalásai, mezőgazdasági eszközök – mind arra utalnak, hogy az épületek valamikor műhelyek lehettek.
Az egyik épületből egy a rácokhoz köthető ezüst pecsétgyűrű is előkerült, de találtak balkáni eredetű kerámiákat is, egyebek mellett kézzel formált sütőharangokat, amit szintén a törökökkel érkező balkáni népek hoztak magukkal a török korban.
A szakember kiemelte, azért különleges ez a feltárás, mert rác temetőket korábban ugyan már találtak Magyarországon, több palánkvár is előkerült, ahol felfedezhetőek voltak nyomaik, és az írásos forrásokban is szerepelnek, de ilyen egyszerű, falusias környezetben még nem találtak hozzájuk köthető leleteket korábban.
Lukács Nikoletta elmondta: a feltárt régészeti objektumok a restaurálást követően – amit a kecskeméti múzeumban végeznek el – a bajai Türr István Múzeumba kerülnek.
