Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
INTERJÚ
„Beteg varázs, ezt elismerem” – Krasznahorkai Lászlóval Köves Gábor beszélgetett.
„2015-től 2016-ig 9 hónapot töltött New Yorkban, a New York Public Library ösztöndíjasaként. Herman Melville-ről ír regényt, a Moby Dick megjelenését követő időszakról – áll az ösztöndíj szűkszavú ismertetőjében. Amit végül kaptunk, az több is, kevesebb is, mint amit a néhány hivatalos sor sejtetett. Elsőként A Manhattan-terv című album jelent meg Krasznahorkai szövegeivel és Ornan Rotem fekete-fehér fotóival – ebben egy New Yorkban bolyongó magyar írót, egyebek mellett a Sátántangó szerzőjét követhetjük nyomon, amint szenved a rigorózus közkönyvtári rendtől, miközben a várost járja, hogy feltérképezze a Moby Dick szerzőjének útvonalait és az ugyancsak Melville-rajongó író, Malcolm Lowry nyomait. E képzeletbeli New York-i társasághoz csapódik hozzá a 2012-ben elhunyt építész, Lebbeus Woods is. A dekoratív New York-albumot az Aprómunka egy palotáért című kisregény követte; hőse a nagy író névrokona, Hermann Melvill (két „n”-nel, „e” nélkül), a New York Public Library könyvtárosa, aki nagyon hasonló dolgokat észlel maga körül, mint A Manhattan-terv írója.”
FEUILLETON
Demény Péter Az abszolútum joga és gyötrelme címmel írt esszét Székely János (1929-1992) 90. születésnapjára.
„Egyébiránt nagy kísérletező volt. Írt szonettet, szonettkoszorút, filozofikus poémát, párrímeket, kisregényt, novellafüzért, esszéregényt, „duplafedelű” drámát (az említett Mórok másik, a Kibédiére rímelő rétege a spanyolországi kisebbség 1492 és 1516 közötti sorsa), tézisdrámát, esszét, könyvnyi poémát Dózsáról – mi kell még? Más kérdés, hogy ezt a műfaji sokszínűséget konzervatívan, a Nyugat nagymestereinek nyomán és hatása alatt művelte: Babits, Németh László, Szabó Lőrinc, Illyés és mások követőjeként; a minőséget öröktől fogva adott, nem az időben alakuló dolognak tekintette.
Amit az 1969-es Soó Péter bánatáról mondtam, az egyfajta „szamárvezető” lehet: a kiválóság, a különb-ség egyedül van, dilemmatikus, sebezhető, kiúttalan. Ezt éli meg az 1978-as Caligula helytartója főszereplője, Petronius, amikor döntenie kell, beviteti-e a császár szobrát a zsidók templomába, vagy pedig nem, akkor azonban kivégzik (mellesleg nem nagy bátorság egy zsarnok országában, aki a kisebbséget is megnyomorítja, egy kisebbséget is megnyomorító zsarnokról írni?).”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Selyem Zsuzsa Türelemmel és nyállal címmel írt recenziót Nyáry Krisztián Írjál és szeressél- 125 szerelmes levél és történet című kötetéről.
„Persze velem is szembejött a Nyáry-jelenség tanári munkám során, az alávetettség évszázados hagyományaira szocializált bölcsészlányok hivatkoztak az Így szerettek őkre mint az irodalom kapudrogjára (hogy örültem volna, ha ezt a szót használják, jelezve, hogy nem áldozatai, hanem urai a helyzetnek), és volt a válasz zavart hallgatás, mikor azt kérdeztem, hogy mit olvastak el mondjuk Füst Milántól annak hatására, hogy szerelmi életével ily szerencsésen módjukban állt megismerkedni. A zavart hallgatás a szemináriumon most szóra sem érdemes, amit problémának tartok, az a zavart hallgatás az abúzus megtapasztalásakor, vagy az, hogy nagyjából a teljes magyar társadalom szerelmi kultúrájába, „udvarlási” kódjaiba belefér a hatalmi visszaélés és a zaklatás. Ezt a felelősséget nyilván eszem ágában sincs a sikeres könyvkiadó-igazgató és nagyvakációzó irodalomtörténész nyakába zúdítani, hiszen ő csak szórakoztatni kíván épületesen, nem tehet nagytermészetű hőseiről. Kivéve, hogy ő is – akaratlanul, könnyedén – hivatkozási alapot szolgáltatott a magyar #metoo gyors elsikálásához. („[…] ott van takarónak a zseni kulturális fölényére való hivatkozás, mert hát mégiscsak más, ha Kassák Lajos töri be hites felesége orrát, mint ha Damu Roland teszi ugyanezt.” (konyves.blog.hu/2012/10/20 – kiemelés tőlem).”
ÉS-KVARTETT
Bartók Imre Jerikó épül című regényéről
„Károlyi Csaba Arató Lászlóval, Bazsányi Sándorral és Bárány Tiborral beszélgetett 2019. február 27-én, szerdán az Írók Boltjában. A felvételt március 11-től meg lehet nézni a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb március 27-én, szerdán Papp-Zakor Ilka Az utolsó állatkert című novelláskötetéről lesz szó.”
VERS
A versrovatban ezen a héten három költő kapott helyet, G. István László, Jenei Gyula és Pál Sándor Attila versei olvashatók. Mutatványként ezen a helyen Jenei Gyula Part, túlpart című versének egy részletét közöljük:
ahogy évek alatt a lehetőségeket, a balatont is
körbejárjuk: ismerős kastélyparkok, elmúzeumosodott
templomok, barokk szalonok, ugyanazok a kiállítótermek,
meglepetés nélküli vendégszobák; neked majd
bevallom, hogy untatnak. de az őszi sétányok platánjait,
a parti füzeket még szeretem, szeretek begyalogolni
borongós alkonyatkor a mólóra, nézni szemben
a tanúhegyeket, nézni a vizet, amint sötét tömegén
hullámok ezüst halacskái cikkannak; nézni a túlpartot,
ahogyan leszáll az est, s a világítótestek,
akár a csillagok odafönt, egyenként felfénylenek.
PRÓZA
Kiss László, Kozár Alexandra és Milbacher Róbert prózája mellett Turi Tímea tárcája olvasható.
Részlet Milbacher Róbert Angyali üdvözlet című írásából:
„Már azokból a jelekből, amelyek kísérték váratlan felbukkanását, ahogyan szinte a semmiből előtűnve hívatlanul és némán belépett Zecharja házába, minden kétséget kizáróan tudhatta volna, hogy nem akármilyen vendég látogatja meg a szerény és egy ilyen vendég fogadásához mégiscsak méltatlan hajlékot.
De Mirjam, a kicsi szolgáló, aki akkor csupán egymaga volt odahaza, mit sem sejtve tette a dolgát.
A reggeli szokásos feladataival volt elfoglalva, a megszokott és gazdaságosan kimért mozdulatokkal látta el a konyhában teendőit. Semmi fölösleges lépés, fáradságos hajladozás, tudta, újabb hosszú napnak néz elébe. Talán épp befejezte a padló fölsikálását, legalábbis a napi rutin ismeretében erre lehet következtetni. Vizet már korábban hozhatott a kútról a takarításhoz, mert a maradékot éppen most készült föltenni a tűzhelyre, hogy megmelegedjék, mire asszonya a piacról megérkezik az aznapi ebédhez valóval. Lencsegombóc fokhagymamártásban ezúttal hús nélkül, nem volt mit ünnepelniük. Ekkor vette észre, hogy a reggel gyújtott tűz már jórészt kialudt, csak a gyengén pislákoló parázs emlékeztetett a korán kisült lepény melegére. Ezt is újra kell élesztenie, mielőtt egészen elhamvadna. Nem sok ugyan, de valamennyi maradt a lepényből, ma valahogy nem volt étvágya. Akadtak ilyen napok, amikor szinte semmit sem kívánt enni, különösen az utóbbi időkben, amióta úrrá lett rajta is az asszonyi természet. Rendszerint ez volt a reggelijük, kölesből készült, üres kásába, vagy, hogy rá ne unjanak, időnként kecsketejbe mártogatva.”
TÁNC
Králl Csaba a Liquid Loft Bécsben látható Models of Reality című táncelőadásáról írt.
„A társulatot 2005-től művészeti vezető Chris Haring ugyanis a szó valódi értelmében nyughatatlan lélek, akit űz, hajt a kíváncsiság, a felfedezés öröme, ezért olyanról, hogy Liquid Loft-stílus, nem is beszélhetünk, mert minden darabjuk más és más; előszeretettel vonnak be új technológiákat a táncalkotásba, dolgoznak együtt a társművészetek, különböző tudományágak képviselőivel, lépnek ki a hagyományos színházi keretek közül, hoznak létre tematikus sorozatokat, bolyonganak a képzőművészet, a performansz, az installáció határvidékén.”
ZENE
Fáy Miklós a Metropolitan Az ezred lánya című Donizetti-előadásának élő közvetítéséről írt kritikát.
„Végig ott ülünk a hullámvasúton, jönnek a kóristák, tiroli népfölkelők, kapára-kaszára, de legalábbis vasvillára kapva, a fejükön különböző háztartási edények. Sírjunk vagy nevessünk? Nevessünk. Laurent Pelly úgy dolgozik, mint annak idején a nagy Jean-Pierre Ponnelle, szinte koreografál, míg Camarena az áriával tündököl, mögötte a kórus a fejét lóbálja. Ámuljunk vagy nevessünk? Mindkettőt egyszerre.”
***
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: https://www.es.hu
