Tavaly jelent meg a Corvina Kiadónál Csigó Zita: Csomagolj ebédet! című szakácskönyve (recenziónkat itt olvashatod). A fotókkal illusztrált kötet azt mutatja meg, miként lehet otthon olyan csomagolásra való ételeket készíteni, melyek finomak, egészségesek és változatosak is. A könyvben találunk recepteket komplett ebédekhez, salátákhoz, snackekhez is. Csigó Zita ételfotósként és food stylistként dolgozik, saját blogjába és több magazinba is ír gasztronómiai témájú cikkeket. Mint elmondta, itthon egyre többen tervezik meg tudatosan az étkezéseiket, nekik szól a Csomagolj ebédet! kötet. A szerzővel beszélgettünk.
Ételfotósként és food stylistként dolgozol. Mit csinál egy food stylist és hogyan talált meg ez a hivatás?
Nagyon egyszerű lenne azt mondani, hogy otthonról hoztam. Ami igaz is, mert édesapám fotóművész, rengeteg szakácskönyvet illusztrált, tehát testközelből beleláttam abba, hogy hogyan születik egy ételfotó. Persze ennél jóval összetettebb volt a folyamat, először jött az ételfotózás és a styling, aztán elindítottam az első gasztroblogom. Az viszont tény, hogy a művészetek és a vizualitás iránti szeretet mindig jelen volt nálunk, hiába szereztem „civil” diplomát, végig biztos voltam benne, hogy kreatív területen fogok végül dolgozni. A prop stylist a nem ehető kellékekért, dekorért, a food stylist az ételek szépségéért felel. Hogy mindezt hogyan teszi, az a stylisttól és a projekt jellegétől függ. Reklámfilmek esetén be kell vetni különböző művi trükköket a tartósság érdekében, például borotvahabot, olajokat vagy éppen a fagyit helyettesítő krumplipürét. Én is ismerem ezeket a „kis csalásokat”, de a területemen nem alkalmazom. Egy magazinos vagy szakácskönyv recept mellett szereplő fotó akkor jó, ha az étel szép rajta, de valós, hiszen így fog sikerélményt okozni annak, aki elkészíti. Szóval nálam a szép vágáson, mutatós dekoron és a tálaláson van a hangsúly. Nálam a fenti 3 terület – fotó, prop és food styling –, illetve a recept kitalálása és elkészítése egy kézben összpontosul, azaz mindent én csinálok. Tehát ha megnézed egy fotómat, akkor az azon szereplő étel receptjét én találtam ki, aztán meg is főztem, stylingoltam és fotóztam, illetve a receptet is én írtam meg hozzá. Sok stylist csak szigorúan vett stylinggal foglalkozik, ezért érdemes ezt differenciálni.
Csigó Zita fotója
Mennyire tanítható, tanulható ez a szakma?
Nehéz kérdés. Profi fotóval kezdtem, ennek a technikai oldala abszolút tanulható, ezt egészítettem ki autodidakta módon a stylinggal, amire azt mondanám, hogy részben tanulható. Nyilván a késhasználat vagy a tálalás egy pontig tanulható, hasonlóan létezik több jól alkalmazható kompozíciós szabály, a stílusjegyek, látószögek vagy alap berendezések szintén egzakt módon elsajátíthatók , én is tartok food styling workshopokat, látom, hogy gyakorlással milyen jól fejleszthetők ezek a területek, de azért kell az a kis „plusz”, a szépérzék, a vizualitásra való nyitottság, kreatív – esetleg művészi – látásmód.
A Csomagolj ebédet! a második szakácskönyved. Honnan jött a kötet ötlete?
Azt hiszem, még sokszor fogom használni a tudatosság kifejezést, de tényleg ez az abszolút kulcsszó. Egyre többen tervezik meg tudatosan az étkezéseiket, fontos számukra, hogy akkor is kiegyensúlyozottan táplálkozzanak, amikor éppen rohanós napjuk van. Itthon még nem született ilyen tematikájú könyv, viszont látszott, hogy van rá igény – főleg az Instagramon jöttek napi szinten olyan fotók szembe, amiken az emberek az ebédes dobozaik tartalmát mutatták meg a követőiknek. Sok nagyon unalmas dobozt láttam, tudtam, hogy ebben a témában sokkal több rejlik. Ha valaki odafigyel, hogy mit egyen, az nem jelenti azt, hogy meg kell állni a natúr barna rizs-csirke kombinációnál. Nekik szól a könyv. És volt még egy momentum, ami megerősített abban, hogy sikeres lesz a könyv, ez pedig egy hosszabb lélegzetvételű ebédcsomagolás témájú előzmény-poszt a blogon – ekkor még nem gondoltam könyvre –, amely az olvasottsági statisztikák alapján évek óta toronymagasan a legelső helyet foglalja el a toplistán.
A könyvben található receptjeid összeállításakor mennyire volt szempont a hozzávalók ára? Nehéz ma olyan, csomagolásra való ételeket készíteni, melyek egyszerre olcsóak, egészségesek és finomak?
A könyvben nincsenek beszerezhetetlen alapanyagok, de ezúttal nem figyeltem fokozottan az árérzékenységre. Ezzel viszont egyáltalán nem mondom azt, hogy nem lehet költséghatékonyan csomagolni egészséges ételeket, sőt. Csak gondolj bele abba, hogy mennyi pénzt hagysz ott egy pékségben vagy kávézóban pár falatért, ha ezt az oldalt nézzük, már eleve az is költséghatékony, ha otthonról viszel magaddal ebédet. Ha valaki odafigyel arra, hogy szezonálisan táplálkozzon, megtervezi a heti főzéseket, nagyobb kiszerelésben veszi meg a kedvenc gabonáját, nem költ kész termékekre, megnézi, hogy a zacskós salátakeverék vajon megéri-e, vagy ugyanannyi pénzből lényegesen több zöldséget tud venni, tehát odafigyel apróságokra, annak nem lesz jelentős többletkiadása abból, hogy egészségesen táplálkozik. A könyv egyébként ebből a szempontból vegyes: költségesebb és kifejezetten olcsó ételek egyaránt találhatók benne. Illetve azt se felejtsük el, hogy persze, egy nagyobb darab parmezán nem olcsó, viszont sokáig használjuk. Ha visszaosztjuk, gyorsan kiderül, hogy egyáltalán nem vertük magunkat óriási költségekbe.
Hogyan kell elképzelni a receptfejlesztés folyamatát? Folyamatosan kísérletezel?
Misztikusabbnak hangzik, mint amilyen valójában. Ha napi szinten főzöl, ismered az alapanyagokat, a reakciókat, kölcsönhatásokat, az egyes összetevők viselkedését, akkor maga a kísérletezés teljesen más pontról indul. Jegyzetelek, jönnek az ötletek, hogy mit mivel társítanék, hogyan raknám össze, mivel helyettesíteném, miként alakítanám át… stb., aztán ahogy mondod, kísérletezem. Sokszor már elsőre is nagyon jó lesz, ilyenkor készül azért ellenőrzésképpen még egy adag, főleg az anyaghányadok miatt, de előfordul, hogy még nem állnak össze az ízek, hiányzik valami. Ilyenkor addig alakítom, amíg száz százalékban nem valósul meg az, amit elterveztem.
Vegán bolognai tészta – fotó: Csigó Zita
A könyvben található képeket is te készítetted. Mi a titka a jó ételfotónak?
Számomra az, hogy életérzést közvetítsen. Ahány fotós vagy stylist, annyi látásmód. Van, aki a tökéletességre, van aki a különleges fényezésre esküszik. Én az életérzésre. Szeretem az egyedi kerámiákat, a rusztikus felületeket, a „perfectly imperfect” stílust, legyen egy kis kiszóródás, morzsa, „belekanalazás” vagy bármi, amitől természetesnek hat a fotó. Rengeteg fát, lenvásznat használok, szeretem a natúr színeket, a régi és új, kézzel, egyedileg készült tárgyakat. Azt szeretném elérni, hogy az olvasó fogja az adott könyvet vagy magazint, kivigye magával a konyhába, és elkezdjen főzni. Ehhez pedig az kell, hogy a fotón szereplő ételt magáénak érezze, ennek kulcsa pedig a természetesség.
Több szakács, séf is mondta, hogy napi 12-14 óra munka után otthon már nincs sok kedve főzőcskézni. Food stylistként, gasztrobloggerként és receptkönyv szerzőként hogy állsz a kérdéshez?
És ezt abszolút meg is értem. Én is ledolgozok egy nap 12-14 órát, néha többet is, viszont annyira sokrétű a munkám, hogy ezért talán nehezebben fásulok bele. Nálam van alapanyag beszerző nap, receptekkel kísérletezős nap, főzős-fotózós nap, blogoló nap, utómunka nap, író-szerkesztő nap. Több magazinba írok-fotózom, tehát szerkesztőségekkel is tartom a kapcsolatot, illetve az egyik nagy online gasztro oldalánál vezető szerkesztő vagyok, ami megint más jellegű munka. Ezekhez jönnek az egyedi projektek, a sajtótájékoztatók, a különböző együttműködések, termékszponzorációk vagy például a tanítás, workshopok. Összességében a sokszínűség miatt „nem megy el a kedvem”, olyan viszont van, hogy rettenetesen elfáradok. Az elmúlt 8 év megtanított arra, hogy ilyenkor ki kell húzni valahogy az első lehetőségig, akkor gyorsan gyártani minimum 3 összefüggő szabadnapot, ennyi bőven elegendő a feltöltődéshez. A 3. nap végére szinte már hiányzik is, hogy főzzek vagy fotózzak.
Az egészségtudatos táplálkozás ez elmúlt 10 évben kezdett itthon is egyre inkább elterjedni. Hogy látod, melyik az a korosztály, aki a leginkább odafigyel rá, hogy egészségesen étkezzen?
Más a helyzet, ha valaki ételérzékenység miatt vált mentes táplálkozásra, és más az is, hogy valaki egyszerűen az egészségéért kezd el tudatosan táplálkozni. Mindkettőt lehet nagyon jól csinálni, de én például annak egyáltalán nem vagyok híve, hogy valaki „divatból”, mindenféle tünet, rossz közérzet megléte nélkül zárja ki a glutént az életéből. Nálam a tudatosság a minőségi alapanyagokat, a jó gabonákat, teljes kiőrlésű liszteket, lassú felszívódású szénhidrátokat jelenti, illetve azt, hogy amit lehet, vegyünk meg piacon, helyi termelőtől, törekedjünk a mennyiség helyett a minőségre és a szezonalitás figyelembe vételére. Szerencsére egyre többen nyitottak minderre, legtöbben talán a korosztályomban (30-as évek), de a fiatalabbak is nagyon tudatosak, illetve az idősebbek között szintén egyre népszerűbb szerencsére a tudatos életmód.
Tortilla háromszögek – fotó: Csigó Zita
Az olvasói visszajelzések alapján mely recepteknek volt a legnagyobb sikerük a könyvben?
Minden visszajelzésnek nagyon-nagyon örülök, jó látni, hogy az emberek tényleg a könyvből „csomagolnak”. Persze a teljes kiőrlésű kakaós csigát sosem lehet majd letaszítani a dobogóról – nem is kell –, de annak például nagyon örülök, hogy az első fejezet salátáit is nagyon szeretik az olvasók. A könyvbemutatón pedig a sós-parmezános császármorzsa volt a kedvenc, nekem egyébként az egész könyvből ez az egyik kedvenc receptem.
Várható tőled újabb receptkönyv a közeljövőben?
Igen-igen, nyakig benne vagyok a dologban, most írom a 3. könyvem, ami szintén a Corvina Kiadónál fog megjelenni. A témát még nem szeretném elárulni, de annyit mondhatok, hogy a Csomagolj ebédet!-hez hasonlóan gyakorlatias témát fog körüljárni tudatos receptekkel. És persze a vizualitás most is fontos szerepet kap: szuper keramikusokkal dolgozom együtt, illetve ami teljesen új, az az, hogy a fotók egy részéhez én festem a textileket.
