Arthur Koestler: Sötétség délben / Új fordítás az eredeti kéziratból [Rubaschow]– Magvető Kiadó, 2019 – fordította Mesés Péter – 304 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-963-1438-28-4
A nyolcvanas évek végén, amikor a Sötétség délben először jelenhetett meg „hivatalosan és legálisan”, igazi szenzációnak számított. Hiszen mindenki tudta, hogy kézen-közön, szamizdatként már évek óta hozzájuthatott az, akinek megfelelő kapcsolatai voltak.
Akkoriban én középiskolás voltam, kellően nyitott és ehhez mérten naiv. Utólag azt gondolom, hogy a megjelenés jelentőségét jobban értettem, mint magát a regényt, aminek fontosságát az addigi tiltás adta. Rubasov történetében nem láttam a „regényességet”. Akkor.
Az új fordítás nem csak újdonsága miatt fontos, hanem mert lehetőséget ad arra, hogy újra kézbe vegyük a regényt. A Sötétség délben apropója lehet annak, hogy harminc év után – Koestler szemüvegét magunk elé emelve – újra ránézzünk a világra.
„… a nehezen érthető és bonyolult összefüggésekre a tömegeknek egyszerű, kézzelfogható magyarázatot kell adni. Amennyit én tanultam a történelemből, abból azt látom, hogy az emberiségnek mindig szüksége volt bűnbakokra. Az hiszem, a bűnbak minden időben nélkülözhetetlen intézmény volt…”
A magyar kulturális közeg nehezen/nehézkesen fogadja el/be az újrafordításokat, s ha mégis, akkor egy ilyen aktusnak jó oka kell hogy legyen… különben a művel való foglalkozás helyett véget nem érő viták kezdődnek, melyek pont a lényegről terelik el a figyelmet. Koestler könyve esetében megvan ez a nyomós érv:
előkerült az eredeti, német nyelvű kézirat,
melynek létezéséről ezideig senki nem tudott. Az történt, hogy egy kasseli doktorandusz, Matthias Weßel, doktori dolgozatához keresett anyagot, s eközben véletlenül(!) rábukkant egy kéziratra, Rubaschow címmel. A megtalált anyagról viszonylag gyorsan kiderült, hogy nem más, mint a Sötétség délben. Az elveszett eredeti német kézirat, melyből az író akkori barátnője, Daphne Hardy – a regény keletkezésével párhuzamosan – készítette el az angol fordítást… ami aztán alapjául szolgált a regény világhírének. Ez az angol nyelvű szöveg, amit egy huszonhárom éves szobrásznő fordított, lett a világhír „forrása”. Ez az, ami alapján az eddigi fordítások (a világ számtalan nyelvére) készülhettek.
- Magvető Kiadó: Minden e-könyv legyen elérhető a diszlexiások számára is
- Iszlámellenesnek tartja a világsajtó a Magvető könyvborítóját
- Ne lőj a zongoristára, kérlek!
- Kína nem fér el tíz szóban, de tátva marad a száj!
Most, hogy az eredeti, a hiteles, Koestler által írt kézirat előkerült, talán nincs is szükség különösebb indoklásra.
A Sötétség délben újrafordítását el kellett készíteni!
Persze kellett hozzá egy olyan kitűnő fordító, mint – az Immanuel Kant és Frank Schätzing szövegein „edzett” – Mesés Péter. Ráadásul az is fontos, hogy a mű megtartotta azt a címet, amit a magyar olvasók ismernek… jobban, mint magát a regényt.
Koestler könyvét tényleg érdemes újraolvasni. Innen, 2019-ből talán jobban érthető, mi az, ami miatt a létező szocializmusban tiltották, s az is, hogy a múlt egy fejezetének struktúráját ismerhettük meg. Ráadásul az azóta eltelt idő megmutatta, hogy a múlt néha elszabadul, és sokakban élhet a gyanú, hogy a Sötétség legalább annyira támpont egy lehetséges jövő megértéséhez, mint a múlthoz…
„A tömegekbe minden mondatot a végtelenségig ismételgetve és vulgarizálva kellett beléverni; ami helyesnek lett feltűntetve, annak aranyként kellett ragyognia, ami helytelennek, az viszont legyen éjfekete; a politikai vallomásokat pedig úgy kiszínezték, mint vásárokon a mézeskalács figurákat.”
Koestler, zsidó testvéreiről
„Tudom, hogy az angol gyarmatokon van néhány zsidó. Ezek a szefárd zsidók odamennek, ahol pénzt lehet csinálni. De hogy ezek a körül metéltek, akik régi ruhákat adnak, el azt állítják, hogy ők Naphtali vagy Isachar törzséből vannak, annak a legkisebb jelentősége sincs. Ők egyszerűen, a legnagyobb gazemberek, akik valaha ennek a földnek a felületét össze mocskolták.(Jean-Baptiste Nicolas de Lisle de Sales-nak 1773)
Ők mind a szívükben dühöngő fanatizmussal születnek, éppúgy, ahogy a bretonok vagy a németek szőke hajjal születnek. Egy csöppet sem lennék meglepve, ha ezek az emberek ne válnának halálos veszéllyé az emberiség számára.” (Lettres de Memmius a Ciceron, 1771)
De, 20 zsidó pápánk volt, és ha önnek elég ideje van, akkor, amikor, nekem is van időm, akkor meg tudom önnek mutatni ezeket a neveket és évszámokat. Ebből ezt fogja tanulni: A katolikus egyház nevében elkövetett bűnöket zsidó pápák alatt követték el. Az inkvizíció vezetője, Torquemada, zsidó volt.”
ARTHUR KOESTLER, The Thirteenth Tribe, Random House, 1967, p. 17. „..A keleteurópai túlélő zsidók túlnyomó része kazár eredetű. Ha ez igaz, akkor ez azt jelentené, hogy ők nem a Jordán folyótól, hanem a Volgától jönnek, nem a Kánaánból, hanem a Kaukázusból, és hogy genetikailag a hun, magyar és ujgur törzsekhez közelebb vannak, mint Ábrahám, Izsák és Jakab utódjaihoz.”Ő már csak tudja, apja a krimi háború, 1853 menekültje!
Muszáj szólnom: az antiszemitizmus – egy valamire való reakció. Létezik, létezhet a kisebbségnek is zsarnoksága, még ha rejtettebb, láthatatlanabb módon is. Ám a zsarnokság ekkor is rossz vért – háborúságot – szül.”
HERDER, JOHANN GOTTFRIED 18 századbeli német filozófus. „A zsidó egy idegen ázsiai nép és az is fog maradni a mi világrészünkön. Az a régi törvény köti őket, amelyet egy más éghajlat alatt fektettek le, és amelyhez vallásuk miatt ragaszkodik.
Hány ilyen idegen embert tűrhetünk meg anélkül, hogy hű polgárainkat hátrányos helyzetbe hozzuk?
Szülei volt az Alsó-hámori Tonett székgyár,1894 leégett,(biztosítási csalás, Pallas lex.) onnan Pestre, majd Bécsbe költöztek! Apja az orosz/török háború menekültje, anyja Miskolci ügyvéd lánya,Koestler felvett név! Forrás: önéletrajzából