Branford Marsalis az egyik legelismertebb amerikai jazzszaxofonos. Jazzkvartettje mellett játszott popzenészekkel és klasszikus zenei koncerteken, de még Spike Lee egyik filmjében is szerepelt. Stinggel zenélt négy éven át, többek közt az 1985-ös nagyszabású Live Aid-en. Számos amerikai zenei egyetemen tanít, és akadémiai hozzájárulásaiért több díszdoktori címmel tüntették ki. Nem először jár Budapesten, ezúttal a Branford Marsalis Quartet március elején megjelenő The Secret Between the Shadow and the Soul című albumát mutatják be március 5-én a Müpában.
Emlékszik az 1998-as budapesti koncertjére a Dokkban, ahol Kenny Kirkland zongoristával lépett fel?
Nem igazán. Nagyon régen volt. Bárcsak jobban emlékeznék, mert annak az évnek a végén meghalt Kenny.
Hogyan emlékszik vissza azokra az évekre, amikor Sting mellett játszott?
Négy év volt mindössze, de nagyon jó érzéssel gondolok vissza rá. Bárcsak ne lettem volna olyan fiatal akkor, és nagyobb gondot fordítottam volna arra, hogy jobban emlékezzek azokra az időkre. Hát ilyenek a fiatalok.
Zenei karrierje nem csak a jazz területén gyümölcsöző. Klasszikus zenei vonalon is hasonló sikereket ért el (weboldalán külön szerepel a jazz és klasszikus bio – a szerkesztő), és még egy Spike Lee filmben is szerepelt. Akadémiai szerepéről nem is beszélve. Hogyan lehetséges mindez egy személyben?
A kíváncsiságom folyton arra ösztökélt fiatalon, hogy minél többféle zenét hallgassak és kipróbáljak. Középiskolában színjátszást tanultam, ezért nem esett nehezemre elvállalni Spike felkérését, hogy szerepeljek a School Daze című filmjében. Nem csak jazzt, hanem mindenfajta zenét hallgattam és játszottam fiatal koromban.
A most megjelenő album előttinn, az Upward Spiral-on Kurt Elling vendégszerepelt, akit szintén nagyon kedvel a magyar közönség. Egy akkori interjúban azt nyilatkozta: “A Kurt Ellinggel való másfél éves munka visszarepített azokba az időkbe, amikor Stinggel játszottam. Ha egy énekessel dolgozol együtt, úgy változtat rajtad, hogy észre sem veszed”. Érvényes még ez a “ragadd meg a pillanatot” fókusz?
Persze, de ez most egy más nézőpont. Amikor zenészekkel játszol, meg kell értened, hogy támogató szereped van. Most, hogy kvartettben lépünk fel, egymást támogatjuk.
A kvartett új albuma, The Secret Between the Shadow and the Soul március 1-jén jön ki. Ezeket a dalokat fogják játszani a budapesti koncerten?
Zömével igen, néhány mással kiegészítve.
Az album címének van köze Pablo Neruda XVII. szonettjéhez?
Szonett XVII (Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő) (Magyar)
Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.
Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről.
Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,
csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,
oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.
Igen is, nem is. Ismerem a költészetét, onnan ered a cím. De maga a vers nem volt inspirációs forrás, nincs köze a bandához.
Az új album egyik ajánlójában ezt olvashatjuk: “The Secret Between the Shadow and the Soul Branford Marsalis víziójának remek bizonyítéka. Szofisztikált, kalandos, bevállalós. És a zenekar jobban szól, mint bármikor korábban.” Igaz?
Igazából a csapat víziója – akár rossz, akár nem.
Milyennek látja a magyar jazz szcénát? Van kedvenc?
Nem utazom eleget Magyarországra ahhoz, hogy megismerkedjek helyi zenészekkel.
Mit üzen a magyar közönségnek?
Nagyon várom, hogy játszhassak Budapesten. A magyaroknak jó a fülük – zenei hagyományaik szerint – az instrumentális zenéhez. Bízom benne, hogy élvezni fogják!
Branford Marsalis Quartet
Branford Marsalis – szaxofon
Joey Calderazzo – zongora
Eric Revis – bőgő
Justin Faulkner – dob
