Távolról is tudott vadat ölni lándzsájával a neandervölgyi ember – állapította meg egy új tanulmány, mely szerint a homo sapiens rég kihalt „unokatestvére” okosabb lehetett, mint eddig vélték.
A Scientific Reports aktuális számában megjelent tanulmány szerzői szerint a neandervölgyi vadászok olyan lándzsát tudtak készíteni, amellyel akár 20 méterre is célba találtak.
„Korábban úgy vélték, a neandervölgyiek vadászatát korlátozta, hogy lándzsáikkal csak egész közelről tudták a zsákmányt megölni. Ha viszont 15-20 méterre is el tudták hajítani, az többféle vadászati stratégiát is lehetővé tett”
– mondta Annemieke Milks, a kutatás vezetője, a University College London régészeti intézetének munkatársa.
A kutatók olyan fenyőfalándzsákat vizsgáltak meg, amelyeket az 1990-es években ástak ki a németországi Schöningenben.
A nagyjából 300 ezer éves lándzsákat csontdarabok ezrei mellett fedezték fel.
A kutatócsoport úgy tesztelte a fegyverek teljesítményét, hogy elkészítették a másolataikat és gerelyhajítókat kértek meg, hogy különböző távolságokról dobjanak velük célba.
„A mai gerelyhajító atléták természetesen nem vethetők össze a neandervölgyi vadászokkal, ám korábban gyakorlatlan emberek próbálták ki az ősi hajítófegyvereket, ezért a neandervölgyiekről alkotott elképzeléseink alapjául ezek a kísérletek szolgáltak”
– magyarázta Milks.
Régebben úgy vélték, hogy a 76-80 dekagrammos lándzsák túl nehezek voltak ahhoz, hogy nagy sebességgel, megfelelő pontossággal lehessen nagy hatótávolságú vadászfegyverként használni őket.
A dobóatléták azonban akár 20 méteres távolságra is pontosan eltalálták a célpontot.
„Sokkal nagyobb távolságok ezek, mint amit eddig gondoltunk, ráadásul elég erővel találnak célba ahhoz, hogy nagytestű vadakat ejtsenek el. Ez jelentősen kitágítja a neandervölgyiek vadászati lehetőségeit. Egyre több a bizonyíték arra, hogy milyen okos is lehetett a neandervölgyi ember”
– mutatott rá Milks.
