+ Interjú

Erős élmény volt Imre hálószobájában próbálni

Somló Dáviddal és Vass Imrével beszélgettünk készülő lakásszínházi előadásuk, az IITTHHOONN kapcsán, és arról, hogy miért válik egyre fontosabbá a kis, intim terekben és közösségekben való játszás, és hogy mit tud nyújtani az otthonod, ha tíz év után más szemmel nézel rá.

Somló Dáviddal és Vass Imrével beszélgettünk készülő lakásszínházi előadásuk, az IITTHHOONN kapcsán, és arról, hogy miért válik egyre fontosabbá a kis, intim terekben és közösségekben való játszás, és hogy mit tud nyújtani az otthonod, ha tíz év után más szemmel nézel rá.

Kényszer vagy inspiráció szülte?

SD: Szerintem a kényszerek és az inspirációk folyamatosan hatnak egymásra. Ebben az esetben is sokat alakult az alapkoncepció az alkotói ötletek, a lehetőségek és korlátok közötti pingpongozásban. Korábban, egy másik munkafolyamat kapcsán, párszor próbáltunk Imre hálószobájában is, ami nagyon erős élmény volt. Ebből született egy munkabemutató is májusban, DrohneTanz címen az AQB-ben, a 4D Sound hatalmas terében. Amikor ősszel felvettük a fonalat, nagyon gyorsan eldöntöttük, hogy a szoba élményével megyünk tovább.

Inspiráció volt még számomra, hogy ősszel elég sokat foglalkoztam Erdély Miklóssal. Annak a korszaknak az alkotóinak természetes közege volt a lakás, a harmadik nyilvánosság. Azt érzem, most több okból is újra van relevanciája a kis terekben megosztott dolgoknak.

Miért gondolod ezt?

SD: Furán kettős élmény most Magyarországon kortárs művészetet csinálni. Van egy egyértelmű szűkülése a közvetlenül körülöttünk levő térnek, miközben meg egyre több a lehetőség külföldre dolgozni. Nekem most fontos megélni a szűkösséget. Fontos itt csinálni, ide csinálni a dolgokat.

Kicsit távolabbra nézve pedig úgy látom, hogy van egy erős nemzetközi tendenciája a kis létszámú, nem színházi térben előadott, személyes, intim előadásoknak. Ez szerintem egyszerre válasz az internetzaj elidegenítő hatására és a művészet demisztifikálódásának folyamatára.

A próbafolyamat alatt végig az előadás helyszínén, Imre lakásában és szobájában dolgoztok. Milyen dinamikát okozott a helyszínnel kapcsolatos különböző viszony?

SD: Nekem ez a dinamika volt a munkafolyamat egyik legizgalmasabb része. Látom azt, hogy engem mi érdekel a térben, mit mozgatnék, mit alakítanék, de ez szükségszerűen együtt jár valakinek a szobájában, személyes dolgaiban való turkálással. Imre nagyon szabadon, kényelmet félretevően állt ehhez, ami nagyon inspiráló volt. Hiába voltunk ugyanazon a 22 négyzetméteren heteken keresztül, kreatív állapotba kerültünk, rengeteg ötlet merült fel.

VI: Ősszel sokat utaztam, úgyhogy nekem jól esett otthon lenni, nem kimozdulni. A próba előtti dolgokat lehetett az utolsó pillanatig halasztani, egészen addig, amíg Dávid be nem nyitott az ajtómon. A nappalim egyben a hálószobám, és egyben a dolgozó szobám is. Számomra kézenfekvő itt alkotni, a nagypolgári 3,75-ös belmagasság teret ad a szárnyalásra. Minden egyes tárgyhoz hozzáértünk, minden egyes bútordarabot megmozdítottunk, egy előrehozott tavaszi nagytakarításhoz hasonlított egy kicsit.

Sokunkkal megtörtént már szerintem, hogy egy próbatermi részlet, egy otthagyott ruhadarab vagy tárgy belekerült az előadásba. Az IITTHHOONN-ban minden arról szól, hogy a szoba legapróbb részleteit is tudatosítjuk, beleszőjük az eseményfolyamunkba. Hogyan lehet elveszni az otthon részleteiben és abban újra magunkra találni?

El tudom képzelni, hogy valakinek ez rémálom lenne, de a hétköznapi élet és a munka egybefolyása, összemosódása a kutatásom része, az életem. Jelenleg.

Milyen fogadtatásra számítotok? Milyen élményt szeretnétek átadni?

SD: A darab kiforgatott nézőpontot tud nyújtani egy olyan hétköznapi kérdéskörhöz, ami az emberek nagy többségének fontos az életében: személyes tér, lakás, otthon. Ami minket izgat, és amit kommunikálni szeretnénk, az, hogy hogyan lehet ezt a megszokott, belakott, otthonos teret átértelmezni, átmozgatni.

VI: Szerintem egy klasszikus értelemben vett színházi élményt nyújtunk majd, viszonylag szokatlan, bár nem ismeretlen környezetben. Színház, amely rávilágít a hétköznapok teatralitására és a színpadiasság valótlanságában rejlő igazságra.

Előadás időpontok:

jan 20. 17h & 20h, jan 21. 20h, jan 23. 20h, jan 24. 20h, jan 26. 17h & 20h,
jan 27. 17h & 20h (English-friendly), jan 28. 20h, jan 30. 18h & 20.30h

Helyszín: Teleki László tér 6, 1086 Budapest

Jegyfoglalás: https://bit.ly/2VqS4tr

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top