Nele Neuhaus – Aki szelet vet [Wer Wind sät]– General Press, fordította: Csősz Róbert, 2018 – 496 oldal, kartonált kötés – ISBN 9789634521990
Egy éjjeliőr lezuhan a lépcsőn egy szélerőműparkok létesítésével foglalkozó cég irodaházában, és halálra zúzza magát. Kirchhoff és Bodenstein főfelügyelők számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy nem baleset történt. A nyomok egy természetvédő csoporthoz vezetnek, amelynek a tagjai bármit megtennének azért, hogy megakadályozzák a Frankfurt környékére tervezett erőmű megépítését. A projektre ráadásul a korrupció árnyéka vetül: úgy tűnik, az engedélyezéshez szükséges adatokat meghamisították, a minisztériumot megvesztegették. Amikor az egyik környezetvédőt is holtan találják, a nyomozók egyre világosabban látják, hogy a háttérben életveszélyes hatalmi és személyes játszmák zajlanak, amelyeknek minden résztvevője szerepet játszik, és senki sem az, akinek látszik…
Novemberben jelent meg a General Press kiadónál Nele Neuhaus Aki szelet vet című kötete Csősz Róbert fordításában. Az 51 éves német szerzőnő krimijeivel vált ismertté, és legújabb regényében is egy szövevényes bűnügyi történet rajzolódik ki az olvasó előtt. Az Aki szelet vet – mely a Bodenstein-Kirchhoff könyvsorozat ötödik része – jó krimihez méltóan telis-tele van váratlan fordulatokkal. Vannak könyvek, amelyeknek már az elején sejtjük, ki az elkövető, Nele Neuhaus azonban nyitva hagyja a kérdéseket és 500 oldalon át képes fenntartani a feszültséget: ebben a kötetben minden és mindenki gyanús, még egy elsőre ártatlannak tűnő, jómódú főnök is.
“A nő végigrohant az üres utcán, olyan gyorsan, ahogy csak tudott. Az éjfekete égbolton szétrobbantak az első, idő előtt fellőtt szilveszteri rakéták. Ha mégis sikerülne elérnie a parkig, az ünneplő embertömegig, akkor elvegyülhetne közöttük! Nem ismerte a környéket, fogalma sem volt róla, hogy éppen hol van. Az üldözők dübörgő lépteinek hangja visszaverődött a magas házfalakról. Szorosan ott voltak a sarkában, egyre távolabb űzték a nagyobb utcáktól, a taxiktól, a földalattitól és az emberektől. Ha most elesik, akkor mindennek vége. Halálfélelem fojtogatta, a szíve kalapálva verte a bordáit. Sokáig már nem tudja tartani ezt a tempót. Ott! Végre! A toronyházak végtelenbe nyúló falai között egy komor hasadék tátongott. Teljes erőből rohanva bekanyarodott a keskeny kis sikátorba, de a megkönnyebbülése csak a pillanat törtrészéig tartott, csupán addig, amíg megértette, hogy ezzel élete legnagyobb hibáját követte el. Ablaktalan, csupasz fal magasodott előtte. Csapdába esett! A vér zúgott a fülében, a hirtelen beállt csendben a zihálása volt az egyetlen zaj. Meglapult néhány bűzlő szemeteskonténer mögött, az arcát a durva, nedves házfalhoz nyomta, és lehunyta a szemét, abban a kétségbeesett reményben, hogy az üldözői talán nem veszik észre, és továbbmennek.”
A szerző nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a bűnügyi szál kibontása mellett minél közelebb hozza az olvasóhoz a karaktereket, akiknek személyes drámáit is megismerhetjük, különösen a Bodenstein-Kirchhoff nyomozópárosét. Nele Neuhaus színes nyelvezettel, filmszerűen ír, egy-egy kihallgatást, beszélgetést is részletekbe menően mesél el, így könnyen magunk elé képzeljük a rejtélyes gyilkosságot és annak minden szereplőjét. Aki egy sötét téli estén életszagú krimivel szeretne kikapcsolódni, annak valószínűleg nem fog csalódást okozni az Aki szelet vet kötet, melyből egyébként már tévéfilmet is forgattak, csakúgy, mint a szerző több más regényéből.
