A főtitkár néha beül a zenekarba játszani – Németh Judit Lickl-díjas

A muzsikuspályát cserélte föl a szervezésre Németh Judit. Illetve nem is egészen. Németh Judit, a Pannon Filharmonikusok művészeti főtitkára hegedűsként szerzett diplomát. Szombathelyen született, itt kezdett zenét tanulni, ám a diplomáját Pécsett szerezte, utána pedig három évet még Grazban képezte magát. Szombathelyen az ottani szimfonikus zenekarnál kezdett dolgozni, ott muzsikált 10 évig. 2004-ben tért vissza Pécsre, a Pannon Filharmonikusok tagja lett. 2008-tól ő tölti be az akkor létrehozott főtitkári pozíciót. Ez sok elfoglaltsággal jár, ám ha van egy kis ideje, ma is rendszeresen beül a szólamba játszani. Nagylánya 17 éves, ő is művészpályára készül, de őt inkább a színház világa érdekli.

Hogy lesz valakiből művészeti főtitkár? Ilyen képzés nincs az egyetemeken.

Nagyon sokrétű a feladatom., a zenekar egészével kell foglalkoznom. A mindennapi ügyeket is én intézem, de az évad tervezésében is szerepem van, ugyanúgy, mint a próbarendek, beosztások kialakításában. Foglalkozom a vendégművészekkel, én egyeztetek velük időpontokat, ha valami igényük van, azt nekem mondják el. Amikor idekerültem Pécsre, szinte nyomban szervezési feladatokra is felkértek, egy ideig párhuzamosan csináltam a kettőt, de lassacskán ezek kerültek túlsúlyba. 2008 januárjában hozták létre a művészeti főtitkári pozíciót, az akkori vezetés engem kért fel a feladatra, amit örömmel vállaltam. Azóta ezt csinálom.

Az, hogy Ön is muzsikus, miben jelent előnyt és miben hátrányt?

Nagyon hálás vagyok érte, hogy azért időről időre ma is be tudok ülni a zenekarba játszani. Immár 10 év távlatából az a meggyőződésem alakult ki, hogy ezt a munkát csak az tudja igazán jól ellátni, aki maga is zenész. Nagyon fontosnak tartom , hogy tudjak azonosulni a muzsikus mindennapjaival, esetleges problémáival. A zenekar és a művészeti élet dolgaiban könnyebben tud eligazodni, aki maga is zenélt.

Egy hegedűs például könnyen be tud ülni egy másik zenekarba és játszik. Egy művészeti főtitkár simán tudna működni egy másik zenekarban is, vagy azért Ön erősen kötődik a Pannon Filharmonikusokhoz?

Alapvetően úgy gondolom, lehetne váltani. A zenekarok alaptevékenysége ugyanaz, ugyanazok a folyamatok zajlanak, nagyon hasonló problémákat kell kezelni. De azért minden intézmény más, másképp működik. Mi a vezetőséggel és a zenekarral az évek alatt kialakítottunk egy protokollt, amit most már jól tudunk. Ha elmennék egy másik zenekarhoz, vagy ide más jönne az én helyemre, nyilván kellene egy bizonyos idő, amíg betanulnánk. És minden zenekarnál kicsit más a struktúra. Van, ahol egy jelentős karmester az igazgató, másutt egy menedzser, vagy, mint nálunk egy hangszeres művész. Ennek megfelelően máshogy kell összeállítani a vezetői csapatot, máshogy vannak elosztva a munkaterületek.

Az országban sok szimfonikus zenekar működik. A Pannon Filharmonikusokban mi az egyedi?

Amióta én itt vagyok, azt tapasztalom, hogy mindig előre megyünk, mindig jobbat akarunk csinálni. Talán ez a sikereink fő oka. Itt sok magas kvalitású ember dolgozik, mindenkinek vannak elképzelései, de mindenki csapatjátékos. Ha valakinek van egy jó ötlete, mindig talál társakat a megvalósításhoz. Nagyon fontos, hogy itt van a Kodály Központ, amely világszínvonalú hangversenyterem, és ezen túl is nagyszerű otthona a zenekarnak. Ez nagyban hozzásegít minket a magas színvonalú munkához.

A művészi kérdésekre is van ráhatása, mondjuk, a koncertprogram megtervezésére vagy a vendéghívásra, vagy az inkább Bogányi Tibor vezető karmester és az igazgató hatásköre?

Ezekről közösen szoktunk gondolkodni, még állandó karmesterünkkel, Vass Andrással is. A végső döntést természetesen a vezető karmester és az igazgató hozza meg.

Hogy én is mondjak valami különlegességet a zenekarról: a muzsikáláson kívül nagyon sokféle tevékenységet végez még. Babzsákos koncertek, Medici vacsora, PannoniClub bérlet, Művészbejáró koncert, hogy csak néhányat említsek.

Zenei élményeket kínálunk minden korosztálynak, kamaraformációk is működnek a zenekaron belül, és mindenféle társadalmi megmozdulásokon is igyekszünk jelen lenni.

Manapság egy művészeti együttestől elvárás is, hogy kreatívan jelenítse meg magát.

Muszáj mindig új dolgokat kitalálni, mert a komolyzene magától sajnos nem tartozik a legnépszerűbb műfajok közé. Ezért kell korán kezdeni, ezért kell kinevelni a saját közönségünket is.

Idén a menedzsment tagjai közül ön kapta a zenekar saját elismerését, a Lickl-díjat.

Nagy megtiszteltetés és öröm volt ezt a díjat átvenni. Ahogy Horváth Zsolt, zenekarunk igazgatója fogalmazott:

„A díj azt értékeli, ami nem szerepel senkinek a munkaköri leírásában, sem a céges szerződéseiben: az emberi hozzáállást.”

Ezt azért kapja az ember, mert azon túl, hogy magas színvonalon elvégzi a munkáját, még hozzátesz valamit a zenekar sikeréhez. Nagyon jól esett a díj, de még jobban esett az a sok gratuláció, amit utána kaptam. Nagy öröm számomra, hogy sokan mások is úgy gondolják, méltán kaptam meg ezt az elismerést.

Megosztás: