Nyolcvankilenc éves korában elhunyt Kazimierz Kutz lengyel film- és színházi rendező, a mindenekelőtt a sziléziai régióhoz kötődő filmek alkotója a múlt század 60-as éveinek elején alakult lengyel filmiskola egyik kiemelkedő alakja volt.
A művészt egy Varsó melletti kórházban, hosszú betegség után kedden érte a halál – közölte a rendező felesége.
Kazimierz Kutz 1929. február 16-án született a sziléziai Szopienicében. A híres lódzi filmiskola rendezői szakán végzett 1955-ben, és a nála három évvel idősebb – 2016-ban elhunyt – Andrzej Wajda mellett kezdte művészpályáját, többek között az 1956-ban bemutatott, az 1944-es varsói felkelésről szóló, világhírűvé vált Csatorna című film második rendezőjeként.
A számos filmdíjjal kitüntetett Kutz életműve több mint 20 filmalkotást foglal magában. A sziléziai régió történelmét, népművészetét és hétköznapjait felelevenítő filmek sorozatát a Fekete föld sója című több külföldi díjat nyert alkotás nyitotta meg 1970-ben. A trilógia az 1980-ban forgatott, a múlt század 70-es éveiben játszódó, egy régi bányászkolónia végnapjait ábrázoló Egy rózsafűzér szemei című filmmel zárult.
Kutz leghíresebb művének az 1994-ben forgatott A halál, mint egy falat kenyér című alkotást tartják. A film a katowicei Wujek szénbányában az 1981-es lengyelországi hadiállapot bevezetése után folytatott sztrájk brutális szétverését eleveníti fel.
Színházi rendezőként Kutz több varsói színpadon, valamint a híres krakkói Régi Színházban mutatkozott be.
Kazimierz Kutz politikusként is tevékeny volt, 1997 és 2007 között szenátori posztot töltött be, 2001-2005-ben a lengyel felsőház elnökhelyettese volt, 2007-ben az akkor kormányzó Polgári Platform alsóházi képviselője lett.
Piotr Glinski lengyel kormányfőhelyettes, kulturális és örökségvédelmi miniszter “kiemelkedő művésznek”, “éles ítéleteket megfogalmazó embernek” nevezte kedden az elhunyt művészt.
Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, volt lengyel kormányfő “nagy sziléziainak, nagy lengyelnek, nagyszerű művésznek” nevezte Kutzot keddi Twitter-bejegyzésében.
“Szívemhez közeli barát volt, mindig számíthattam rá”
– fogalmazott Tusk.
