+ Irodalom

Mi történik, ha világunkra rászabadul a mesterséges intelligencia?

Frank Schätzing regényíróként vizslatja a jövőt, s miközben A pillangó zsarnoksága több lehetőséget is vázol, nem lehet eltekinteni attól, hogy ez a regény figyelmeztetés. Nekünk. Is.

Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága [Die Tyrannei des Schmetterlings] – Athenaeum kiadó, 2018 – fordította Fodor Zsuzsa és Győri László – 632 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-2938-14-1

William Gibson, sci-fi író szerint

A jövő már itt van. Csak még nem egyenletesen oszlik el a világban.

S bármennyire szeretnénk, hogy ez a gondolat ne legyen több mint frappáns kiszólás, mindannyian érezhetjük, hogy van benne valami. Valami olyasmi, ami számunkra nem a jövőben, hanem a jelenben fontos: fokozottan érezhetjük ezt a mai Magyarországon, ahol a múlt feltáratlanságai és kibeszéletlenségei miatt (kollektívan) kerültünk olyan lefelé tartó spirálba, melynek útja és iránya nem feleltethető meg azoknak a folyamatoknak melyek az egykori vasfüggönyön túl zajlanak.

Ilyen körülmények között, a józanságunk megőrzése érdekében fokozottan szükség van arra, hogy „kifelé” figyeljünk, és észrevegyük, mi az, ami a világban fontos. Ezen szempontok miatt kapnak különös hangsúlyt Tim O’Reilly gondolatai, és – túl a szórakozáson – ezért kell/érdemes elolvasni Frank Schätzing regényét. Mely az eredeti, német nyelvű megjelenést követően meghökkentő gyorsasággal jutott el a magyar olvasókhoz. Talán, mert a kiadó (Athenaeum) és a fordítók (Fodor Zsuzsa és Győri László) is megérezték, hogy a könyv több egy átlagosnál izgalmasabb és alaposabban felépített sci-fi-nél.

Egy hatszáz oldalas regényben sok dolog „elfér”, gondolhatjuk, s miközben az A pillangó zsarnoksága című kötetet olvassuk, rá kell jönnünk, hogy még annál is több… Pedig nem arról van szó, hogy Frank Schätzing tűzijátékként ontja a vadnál is vadabb gondolatokat. Sőt, elképesztően visszafogott, és nagy gondot fordít arra, hogy az általunk ismert (vagy legalábbis ismertnek elfogadott) valóságot minél hitelesebbre fazonírozza. Fontos is ez, hiszen ebből nő ki az a világ – a Szilíciumvölgy és az ott zajló világ-átalakítás –, amire nincs rálátásunk, s amiről bármit el tudunk képzelni.

Hiszen a mesterséges intelligencia már a valóságban is a küszöbünket kaparja, s követeli magának a helyet.

Az a mesterséges intelligenciáról tudjuk, hogy olyan utakat nyit(hat) meg, melyeket ma még nem is sejtünk. Annak a kifutása, ami ma a szilíciumvölgyi ötletzáporokból következik, tényleg sci-fi! Így aztán Frank Schätzing kezében pont jó helyen van a történet, melyben a vidéki seriff-helyettes a saját hétköznapi valóságból kiszakadva szembesül a jövővel: mesterséges intelligencia által befolyásolt?/irányított?/létrehozott?/felülírt? jövővel.

A német szerző a realitásokból elindulva engedi szabadjára világteremtő fantáziáját, s a regényben olyan technológiákkal találkozhatunk, melyek az emberiség jobblétét hivatottak szolgálni. Fontos szerepet kapnak a módosított és irányítható rovarok, a szintetikus testben újracsomagolt csomagolt emberi elme, az öregedés megállítása, sőt – és ez adja meg a többféleség lehetőségét – a párhuzamos univerzumok is. Mindez pedig egy önmagát fejlesztő mesterséges intelligencia megjelenéséből eredeztetve. Az A.R.E.S. egy olyan számítógép…

„…amelyet nem értünk, amely teljesítményének kapacitása kozmikus méretekben felülmúlja minden ember agyát. Egy gép, amely az intelligenciarobbanás küszöbén áll, anélkül, hogy fogalmunk lenne róla, mit fog azután tenni. […] A.R.E.S. minden, ember által leírt sort olvasott, ami megvan digitalizált formában. Az igazság, hogy nincs a világon senki, aki akár a töredékét olvasta volna, vagy tudna az írások, hangfelvételek és filmek összességéről, amelyekben az emberi szellem megnyilvánul. Csakhogy az A.R.E.S. nem egyszerű lény, hanem egy iszonyúan intelligens, iszonyúan ékesszóló gép, amelyiknek fogalma sincs a saját létezéséről. A komputer mindent tud, csak azt nem, hogy létezik.”

Hosszan lehetne idézni még a regényből az A.R.E.S. tulajdonságait, melyek ma már szinte reálisak, szinte létezők, s melyek a beláthatatlan következményeket elhozzák. Ez a beláthatatlanság pedig – kellő alaposság mellett – hihetetlenül gazdag terep egy író számára. És Frank Schätzing nem rest, végiggondolja és bejárja a lehetséges utakat, s ezzel a könyvhöz láncolja az olvasót… Mert közben a történet az „emberek szintjén” is zajlik, s legalább olyan széles palettát fest – emberi okossággal és butasággal, szeretettel, odaadással, nyereségvággyal, gonoszsággal, kegyetlenséggel, felelőtlenséggel és felelősséggel átszőve – mint a legjobb regények.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az A pillangó zsarnoksága figyelmeztetés (is), mely sok szempontból egybeesik azzal, amire a tudósok, kutatók, feltalálók, fejlesztők és gondolkodók is figyelmeztetnek minket:

„A morális döntések képessége, és nem pedig intelligenciánk vagy kreativitásunk jelenti a legértékesebb erőforrásunkat.”

– állítja az előbb már megidézett O’Reilly, s ennek megértéséhez tökéletes Frank Schätzing regénye.

(A pillangó zsarnoksága sci-fi-sége ellenére is
valósabb és reálisabb problémákat tárgyal,
mint amivel mi itt Magyarországon a hétköznapjainkat töltjük!
Komolyan.)

Mi történik, ha világunkra rászabadul a mesterséges intelligencia?
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top