Sok az új kutatási eredmény az Antarktisszal kapcsolatban, köszönhetően a műhold-felvételeknek és a jégben is végezhető geofizikai méréseknek.
Juhász Árpád geológus példaként említette, hogy a jégtömegben a nagy hideg ellenére olyan vízzárványok vannak, amelyekben parányi élőlények akár több tízezer vagy több százezer éve önálló ökoszisztémát alkotnak. Nemrégiben pedig a kutatások kimutatták, hogy az Antarktisz belsejében hatalmas területen megsüllyedt a jégtömeg. A jégben is végezhető geofizikai mérések azt bizonyítják, hogy a szilárd kőzetanyagban felmelegedés megy végbe, s a „forró pontok” gyengítik, vékonyítják a jeget. A felszínen ebből annyi észlelhető, hogy a jégfelszín egyre mélyebbre süllyed.
Azt, hogy viszonylag pontosan meg lehet becsülni, mennyire változott meg főként az Antartktiszi-félsziget környéke és milyen mennyiségű jég tűnt el, a műholdaknak köszönhető – mutatott rá a geológus, hozzátéve: az Antarktisztól mintegy fél évszázada vannak űrfelvételek, amelyek a nagyobb leszakadó jégtömegeket rögzítik. A felvételeket időrendbe rakták és felgyorsították, így érdekes mozgásra figyeltek fel. Az Antarktisz bármelyik pontjáról szakad le valahol nagy jégtömeg, az többnyire az Antarktisz gleccsereinek a hozadéka. Amikor a gleccserek elérik a tengerpartot, akkor nem távolodnak el az Antarktisztól, hanem elkezdenek a partok mentén körbeforogni az óramutató járásával ellentétes irányba. A Dél-Amerikának az Atlanti-óceán felé eső oldalán viszont észak felé kezdenek vándorolni, majd lassan elolvadnak és eltűnnek a űrfelvételek sorozatán.
Juhász Árpád kiemelte: a magyaroknak jelentős szerepük van az Antarktiszon, ahol Csejtey Béláról az amerikaiak elneveztek egy addig névtelen pontot. Csejtey Béla 1956-ban az Egyesült Államokban, az amerikai geológiai szolgálatnál, a USGS-nél lett kutató – emlékeztetett.
