Koronczay Lilla: A Király család – Partvonal Kiadó, 2018 – 240 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-5783-35-7
Arról mindenkinek van/lehet némi fogalma, hogy a popszakma olyan iparág(!), amely képes maga alá gyűrni, kizsigerelni a saját munkásait. Gyakran megesik, hogy zombivá teszi az előadókat ugyanúgy, mint a fogyasztókat. Ráadásul – bevallva és bevallatlanul – a bulvárújságírás, a maga apró, sokszor embertelen szenzációjával ennek a gépezetnek egyik eleme. Iszonyatos és ijesztő rendszer, melyből, ha valaki belecsöppent, nehéz lehet ép bőrrel, ép lélekkel kikerülni. Persze, erre mondhatjuk azt, hogy ez mindenkinek a saját választása. Mondhatjuk, még akkor is, ha igazában nem így van. Nyugodt szívvel harsoghatunk ilyesmit, hiszen ezek a – gyakran tehetséges, de – ebben a közegben kétdimenzióssá silányított figurák nem szólnak vissza. S ha mégis, az csak olaj a tűzre.
Koronczay Lilla könyve, A Király család, éppen mert ebből a közegből mutat fel egy szeletet, gyanakvásra ad okot, s bár a szerző szándékait nem ismerhetjük, mégis érdemes egy kicsinyke időt rászánni a könyvre, mielőtt ítéletet mondanánk.
A rácsodálkozás élménye garantált! Még azoknak is, akik „egyébként” magasról tesznek a popszakmára és a bulvárra, mert bár lenne mivel kekeckedni, a könyv többet hoz annál, mint ami az olvasói elvárás lenne/lehetne. A szereplők valóságos figurákká válnak, kialakul a történetük, a hátterük, szó esik a gyökereikről ugyanúgy mint a múltjukról, a kétségeikről ugyanúgy mint a bénázásaikról. Az vesse rájuk az első követ, aki jobban tudná csinálni. (Koronczay könyve a legmegátalkodottabb olvasóban, a legcinikusabb bulvárhuszárban is empátiát ébreszt.)
Az A Király család című könyv egy gondosan szerkesztett munka, mely végiggondoltan engedi meg magának a többszöri elmesélés luxusát (is). Nem egyetlen történetet, nem az elejétől végéig haladó lineáris eseménysort vesz végig, hanem minden egyes szereplőjével újrakezdi a mesélést. A „másként emlékezésből” fakadó egyenetlenségeket nem simítja el, s ezzel olyan – egyébként teljesen természetes – feszültséggócokat teremt, amitől a könyv még érdekesebbé (emberközelibbé) válik.
Annak, aki nem annyira kíváncsi a mai zenei élet történéseire, tanulságos történetként vonzó lehet a „szintén zenész” szülők karrierje. Hiszen ők is a magyar popzenei életben bontogatták szárnyaikat, csak éppen még a sokszor átkozott, sokszor visszasírt kádári világ erdőspéteri pop-palettáján… ami sokkal kevésbé volt ipari. Disszidálásuk, helykeresésük az új világban legalább annyira tanulságos, mint Magyarországra való visszatérésük története. A könyvben két világ, tengeren inneni és tengeren túli adja az igazi feszültséget, az, ahogy az itthon szocializált szülők utat találnak ott, s az, ahogy az ott született és szocializált gyermekeik utat keresnek itt. Ráadásul a könyv egy olyan élethelyzetet rögzít, amiben még messze nem eldöntött, hogy merre kanyarog tovább.
https://youtu.be/pPubUrorFQ4
A Király családról szóló könyv nem popipari tucattermék, a rák és annak sorsfordító hatása ugyanúgy belefér, mint a zsidó felmenők, a gettó, az államosítás, Prince, Amy Winehouse, sőt, az operaéneklés… persze, ha több erénye nem lenne a könyvnek, mint az, hogy elmond egy hiteles verziót a Himnusz-énekléses botrány hátteréről, már az is valami. De ez a könyv azért ennél több…
S hogy mit hoz a jövő Király család számára? Én eggyel kíváncsibb lettem, függetlenül a popzenétől. hiszen legalább tudom, hogy kikről van szó.
