Dvořák Requiemje szól majd halottak napján

A halottak napja alkalmából november 1-jén a Zeneakadémián Dvořák Requiemjét tűzik műsorra a Nemzeti Filharmonikusok Hamar Zsolt vezényletével, Balga Gabriella, Wiedemann Bernadett, Balczó Péter, Kovács István, valamint a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) közreműködésével.

Bármilyen furcsa, de vannak gyászmisék, amelyeket mindig örömmel hallgatunk. Mert erőt adnak, felemelnek, elmélyülésre ösztökélnek, mert vigasztalást nyújtanak. Antonín Dvořák Requiemje is ezek közé tartozik, igaz, sajnálatos módon jóval kevesebbszer hangzik el, mint például Mozart vagy Verdi remeke. A cseh zeneszerző egyik főművéről van szó, amelyet karrierje csúcsán írt. A darab keletke­zése nem kapcsolódik össze valakinek a halálával, vagy a halál előérzetével. Az igen nagy apparátust (szoprán, alt, tenor és basszusszóló, vegyes kar, szimfonikus zenekar és orgona) igénylő gyászmise 1891. október 9-én, Birming­hamben hangzott el először, a zeneszerző vezényletével.

Míg Dvořák műveit általában átjárja a cseh, illetve szláv zene hatása, a Requiemben nem találunk népi, vagy népi ihletésű dallamot. Úgy tűnik, a zeneszerző a gyászmisét nemzetek fölött álló zenével kívánta megfogalmazni. A csendes áhítat és a magával ragadó eksztázis közötti hangulati skálát végigjáró, a szerzőtől megszokott módon csodálatos dallamokban gazdag mű kifejezetten koncerttermi megszólaltatásra íródott. A zenekar mellett a romantikus oratóriumok avatott előadója, a Nemzeti Énekkar, valamint nagyszerű énekes szólisták működnek közre.