Beethoven egyetlen operája, a Fidelio bemutatója először nem nyerte el a közönség tetszését. Négy nyitány-változat, több átdolgozás; rengeteg utómunkával született meg mai formája. A Fidelio nagyívű szabadsághimnusz, mely ugyanúgy szól az egyén szabadságáról, mint az egyetemes szabadságvágyról, teszi mindezt ünnepélyes zenei hangzás kíséretében. Az opera november 3-án, a Müpában látható, ennek kapcsán Szabóki Tünde Liszt Ferenc-díjas operaénekesnővel beszélgettünk.
2007-ben énekelte először Leonora szerepét a Fidelioban, és 2008-ban ezzel debütált a Magyar Állami Operaházban. Hogyan találkozott a szereppel?
Sokszor énekeltem Bécsben az Augustiner Kirchében, elsősorban oratóriumokat, 2007 előtt főként oratórikus művekből állt a repertoárom. A kórusból egy basszista megkérdezte, hogy részt vennék-e a nyári Fidelio-előadásban. Meglepődtem, de elmentem az előéneklésre, és megkaptam a szerepet, ami váratlanul érintett, de nagy lendületet hozott az életembe.
Megnevezhetőek-e olyan folyamatok, amelyek a tizenegy év alatt a szerep kapcsán végbementek? A szerephez való viszonyulásra, a színészi játékra, a hangi megoldásokra gondolok.
Az embernek érik a hangja, és ő maga is változik, idővel más lesz a rálátása a szerepre hangtechnikailag. Ez már a hatodik produkció, amelyben ezt a szerepet éneklem, ezért pontosan tudom, hol vannak benne a nehézségek. Színészileg sem könnyű darab, de a rendezőnek is bonyolult feladatot ad. Leonora szerepe egyenesnek nevezhető abból a szempontból, hogy egyik pontból eljut a másikba, viszont a darab íve nem ilyen. A partnereken is sok múlik. Életem legjobb Rocco-ja Kurt Rydl volt, akivel ajándék játszani, mert tulajdonképpen végigvitt a szerepen.
Van-e még felfedeznivaló benne?
Egy szerep sosincs lezárva, az újabb rendezői változatok során mindig máshová kerül a hangsúly. És az én életszakaszaimtól is függ, hogy éppen melyik részét tartom lényegesnek.
Mennyire ad nehéz feladatot az operaénekes számára az, hogy a két felvonás nagyon eltérő karakterű? Az első az úgynevezett singspiel műfaja, mintha egy kedélyes társasági komédiát látnánk, a második pedig drámai jelenetek sorozatából áll. Hogyan lehet ezt a kettősséget egyetlen operán belül jól kezelni?
Az egyik korrepetitorom azt mondta, hogy aki ezt az áriát elénekli, az előtt megemeli a kalapját. Egy másik pedig azt, hogy általános tapasztalat, hogy miután elhangzik Leonora áriája, az énekesnők megnyugszanak. És valóban, ezután az ária után úgy érzi az ember, hogy ott kioldódik a nagy feszültség. Persze más dolog a dráma, és más az én feszültségem.
A mű sommázata talán az lehetne, hogy az igazságtalanul bebörtönzött férfi kivégzését bátor felesége komoly kockázatvállalás árán megakadályozza, a jó diadalmaskodik a rossz felett. Az Ön számára mi a legerőteljesebb mondanivalója a darabnak, a szabadság hirdetése, a házastársi hűség dicsőítése vagy az önfeláldozás bemutatása?
Nekem a házastársi hűség a legjelentősebb, és szerintem ez hozza meg a szabadságot is.
Beszéltünk már az első felvonás singspiel jellegéről, ami annyit tesz, hogy prózai dialógusok szakítják meg az elhangzó áriákat, a zenés részeket. Többen bírálták a darabot ezért, azt mondták, hogy ez nem kedvez a színpadi folytonosságnak. A november 3-i Müpa előadás ezt úgy kezeli, hogy részben kiveszi a párbeszédeket a darabból. Ez milyen hatással van az előadásra, és miért lehet megtenni, esetleg vannak nem lényeges, prózában elhangzó részek?
A próbák még csak most kezdődnek, ezért egyelőre annyi tudható, hogy minden prózai rész kihúzásra került. Több variációban játszottam már a darabot, a Kovalik-féle rendezésben, és Németországban is, ahol egy Beethoven dalciklus szövegeit mondtuk bele szövegként. Nem volt egyszerű. A hiányzó részeket valószínűleg vetítéssel jelenítik meg, de persze ettől még a folyamatok ugyanúgy lejátszódnak bennünk. A párbeszédek lényegiek, de nagyon avíttak, ma már nem mondhatók el eredetiben.
Leonoráról úgy tartják, hogy az operatörténet újszerű alakja, az első protofeminista alak. Miben áll az újszerűsége, és milyen az a nőalak, akit ő megtestesít?
Leonora erős nő, és ennek a nőalaknak az irodalmi megjelenése tényleg újszerű dolognak számított. Tűzön-vízen keresztülmegy, látszólag a férfi támogatása nélkül. De igazából a férfi jelenléte, a tudatában róla kialakított kép hordozza az erőt, ezáltal olyan, mintha mégis mellette állna. És ez ösztönzi, ezért képes megtenni mindent. Játszottam úgy is a darabot, hogy Florestan már halott volt, és visszafelé pörögtek az események, ez érzelmileg nagyon megérintett. Egy nő megérzi, ha baj van a férjével, és Leonora pontosan érzi, hogy a férfi még él, tehát van miért küzdenie. Ezért meg meri tenni, hogy férfiruhában lemegy a börtönbe, és vállal minden veszélyt, ami ezzel együtt jár.
Mit gondol arról, hogy miért oszt Beethoven egy ilyen bátor és forradalmian új szerepet nőre? Miközben az ő korában teljesen konvencionális férfi-női szerepek jellemezték a társadalmat.
Lehet, hogy csak azt hisszük, hogy ilyenek voltak, mert szeretjük azt gondolni, hogy csak a mai időkben borultak fel a hagyományos szerepek. Szerintem viszont nem, a régi időkben is léteztek erős nők, különben ez a nőtípus nem jelent volna meg. Gondoljunk a Salome, Turandot történetekre. Ennek megvannak a gyökerei.
Azt mondják, hogy a Fidelioban Beethoven eljutott a legszélső határáig annak, amit zenés színházban a zene nyelvén ki lehet fejezni. Énekesként érezhető-e ez, és jelent-e komolyabb igénybevételt, hogy itt egyfajta határfeszegetés is történik?
A hangi határokat mindenképp feszegeti. Haydnt, Brahmsot énekelni számomra mindig ajándék, mert ők mindketten a kórusirodalomból indultak, tehát sokkal jobb barátságban voltak a hanggal. Aki tudja, hogy az éneklés milyen nehézségeket rejt, az nem írja olyan hangnemben a művet, hogy az énekes „meghaljon” tőle. Beethovennek erről fogalma sem volt, és erre a Fidelio, vagy a Missa Solemnis az eklatáns példa, amelyet rendkívül nehéz elénekelni, és mivel nagyon koherens zenei anyag, így hallgatni sem könnyű.
A nyitány neuralgikus pontja az operának. Mintegy 15 perc hosszúságú, és négy változat is készült belőle. Vannak olyan előadások, ahol nem is játsszák el az elején, hanem a záró rész felvezetőjeként használják. A Müpa előadása hogyan kezeli ezt?
Szólni fog a nyitány az elején, és úgy tudom, hogy a harmadik Leonora nyitány lesz a második rész eleje. Nem a Florestane-Leonora duett után, mint ahogyan az a bécsi és magyarországi hagyományokban megszokott. Azt a változatot azért szeretem, mert van lehetőségem egy kicsit kimenni, felfrissülni, szusszanni.
Nagyon érdekes, hogy a neves német karmester és zeneszerző, Wilhelm Furtwängler szerint a Fidelio nem is annyira opera mint inkább mise. Mások az oratorikus jellegét is ki szokták emelni. Mint olyan művész, aki sokat énekel egyházi zeneműveket, hogyan látja ezt?
Teljesen igaza van, a zenei megformálását tekintve igen, oratórium, de a mondanivaló szempontjából nem. Egy helyen van igazi drámai fejlődés benne, én teljesen értem, hogy miért mondja ezt.
Hogyan alakult az énekesi pályáján az, hogy mindig közel állt az egyházi zenéhez, az ilyen jellegű művekhez?
Édesapám római katolikus kántor volt, kiskoromban ültem mellette az orgonapadon, később a kórusában énekeltem. Gyönyörű tenor hangján énekelte a Gounod Ave Mariát és hasonló darabokat. Rám ragadt. Később különböző egyházi helyeken felfedezték, hogy van hangom, és rengeteget énekeltem ilyen jellegű műveket, például Mozart Koronázási misét is, és utána egyfolytában jött a többi darab.
Nagyon érdekes a szereposztásban, hogy férjével, Cser Péterrel együtt játszanak a darabban. Ez könnyíti vagy nehezíti a játékot vagy az együttműködést?
Szeretem, ha ott van, különösen jó érzés.
Hangfekvésénél fogva viszont nem Cser Péter énekli Florestan szerepét.
Igen, ez nem lenne lehetséges, mert ő basszbariton és nem tenor. Persze egy tenornak nem is lennék a felesége, mert két primadonna nem férne meg egy családban!
Személy szerint miért szereti a Fidelio-t és van-e olyan része az operának, ami különösen közel áll a szívéhez?
Személy szerint azért szeretem, mert nekem ezzel egészen elképesztő sikereim voltak, és ez volt a belépőm egy jó pár helyre. Sokan nem szeretnek Leonórát énekelni, én sok ajándékot kaptam ettől. A szívemhez legközelebb álló rész a második felvonás tercettje, amikor Leonóra kenyeret ad a rabnak, az mindig nagyon megindító.
A születésnapján beszélgetünk a Fidelio egyik próbája előtt. Ha nem dolgozna a mai napon, mit szeretne leginkább csinálni?
Wellnessezni mennék a férjemmel, közben koktélokat iszogatnék, élvezném a jacuzzit, kérnék egy masszázst, és lenne ott egy szauna is.
