„A társadalomkritikus, a humanista alapértékekért kiálló, a korrupció és az elnyomás ellen felszólaló szövegek magukért beszélnek és sajnos ugyanolyan aktuálisak, mint 30 vagy 300 éve voltak”
Október 20-án újra megrendezik a Felabration Budapestet, mely tavaly telt házzal debütált. A Felabration a legendás nigériai zenész és emberjogi aktivista, az afrobeat megteremtője, Fela Kuti munkássága előtt tisztelgő emlékest, melyet évente rendeznek meg Londonban, Tokióban, Amszterdamban és számos más városban.
„Képzeld el Che Guevarát és Bob Marley-t összegyúrva egy emberré – akkor lehet valamilyen benyomásod arról, ki volt a zenész és aktivista Fela Kuti”
– érzékeltette a Herald Sun ausztrál napilap, hogy mekkora kultusz övezi az 1997-ben elhunyt Felát. A tavalyi Felabration Budapesten debütált az első klasszikus afrobeatet játszó magyar formáció, a Mabon Dawud Republic, mely számos ismert hazai zenészt tud a soraiban. A zenekar az idei Felabration Budapesten is számos vendégfellépővel egészül ki: Fela Kuti egykori zenésztársa, Dele Sosimi mellett ezúttal Sena Dagadu, Saïd Tichiti és M3nsa is színpadra lép a Trafó nagytermében. A Mabon Dawud Republicban doboló Halmos Andrással beszélgettünk Fela Kutiról és a Felabrationről. Interjú.
– Számos zenekarban megfordultál dobosként, és különösen közel áll hozzád a jazz. Mi fogott meg az afrobeatben?
A jazznek nagyon erős afrikai gyökerei vannak, dobosként szinte lehetetlen nem találkozni ezzel a hatással. Én a marokkói gnawa tradicionális transz zenén keresztül kerültem közvetlen kapcsolatba vagy 20 éve Afrika zenéjével a Budapesten élő, a mostani Felabrationön is fellépő Said Tichitin keresztül. Nagyon sok tradicionális afrikai zenét hallgattam, így ismerkedtem meg az afrobeattel is, ami szintén ilyen forrásból táplálkozik.
– Hogyan emlékszel vissza egy év távlatból a The Mabon Dawud Republic első koncertjére?
A zenekar billentyűse, Bognár Szabi ötlete volt, hogy szervezzük meg itthon is a Felabrationt. Mivel a zenélés mellett koncertszervező is vagyok, én vettem fel a kapcsolatot a Trafóval és a Café Budapesttel, szerencsére támogatásra találtunk náluk. Nagyon jól sikerült koncert. Meglepő volt megtudni utána, hogy csaknem három és fél órát zenéltünk megállás nélkül. Maximum másfélnek éreztük és a közönség így is szerette volna, ha játszunk még. Ezt valahol az afrobeat transz zenei hatásának tudom be. Ezek után nem véletlen, hogy úgy döntöttünk, együtt maradunk és saját afrobeat számokat írunk.
– A Felabrationt olyan világvárosokban is megrendezték már, mint New York, Párizs, Tokió és London. Koncertszervezőként nyilván van rálátásod, hogy mely stílusoknak és előadóknak van keletje ma nálunk. Mennyire vevő a magyar közönség az afrobeatre, és mennyire ismerik Fela Kuti nevét?
Sokan ismerik Fela Kutit, de azért nem tömegek. De valahol – zenészként és szervezőként is – azt érzem a feladatomnak, hogy azzal foglalkozzak, amit szeretek és amiben hiszek. Ilyen módon nem az az elsődleges szempont, hogy hányan szeretnek valamit, mert ez változhat, többek között a zenészek és a koncertszervezők tevékenységén keresztül. Az a fontos, hogy nagyjából reálisan mérjük fel, mekkora helyszínen érdemes az adott koncertet megszervezni.
– Mit üzenhet Fela Kuti zenéje és szellemisége a 21. század emberének?
A társadalomkritikus, a humanista alapértékekért kiálló, a korrupció és az elnyomás ellen felszólaló szövegek magukért beszélnek és sajnos ugyanolyan aktuálisak, mint 30 vagy 300 éve voltak. Fela Kuti zenéje pedig szavak nélkül, ezért talán még mélyebb szinten hatva aktuális.
Fela Kuti – David Corio fotója
– A Felabration név licencköteles. Mit jelent ez a gyakorlatban? Mi szükséges ahhoz, hogy valaki Felabrationt szervezhessen?
A Felabrationt Fela Kuti egyik fia kezdte szervezni, ez egy szervezet, akiknél pályázni kell a koncepcióval. A jelentkezésnél le kell írni a pontos tervet, egy kérdőíven számos kérdésre kell választ adni, ezek alapján döntenek. Miután engedélyt adnak a név használatára, be kell fizetni egy bizonyos összeget.
– Ahogy a tavalyi budapesti Felabrationön, úgy idén is csatlakozik hozzátok a színpadon Dele Sosimi, aki az Egypt 80 formációban együtt játszott Fela Kutival, majd át is vette a zenekarvezetői pozíciót Fela 1984-es bebörtönzését követően. Milyen érzés Dele Sosimival zenélni? Miket mesélt nektek Feláról?
Hatalmas élmény zenélni vele, tanulni tőle. Szerencsére azóta többször volt alkalmunk együtt koncertezni, közös felvételt is készítettünk, ami a jövőre megjelenő első lemezünkön lesz hallható. Mesélt Feláról is természetesen, bár legtöbbet a zenéről beszélünk.
– A The Mabon Dawud Republic 14 főből áll, de létszám folyamatosan változik, és a tagok egyéb ismert formációkban is zenélnek. Hogyan fér meg ennyi dudás egy csárdában? Hogyan íródnak a dalok, miként tudja mindenki egyenlő részben kivenni a részét az alkotói folyamatból, és mennyire nehéz összehozni a próbákat ennyi zenésszel?
Alapvetően hasonló érdeklődésűek vagyunk, akikben az is közös, hogy sok formációban zenélünk, ezért eddig sosem tudott pontosan ugyanaz a tagság fellépni. Bognár Szabi billentyűs és Hock Ernő basszusgitáros a két tag, akiknek nincs helyettese, ezért az ő ráérésük esetén indul a „körbekérdezés”, ha koncertre hívnak minket. Négy dobos, négy gitáros, kilenc fúvós és egy ütős vett részt eddig az elmúlt egy év munkájában, koncertjein. Teljesen organikus módon születnek a számok, bárki hozhat ötleteket, amiket a próbákon, néha pedig stúdiókban dolgozunk ki. Nagyon jó hangulatban működünk, a zene szeretete és a barátság tart minket össze, senki nem akar a többiek fölé helyezkedni.
The Mabon Dawud Republic – fotó: Örsi András
– A The Mabon Dawud Republic az első magyar afrobeat zenekar. Elképzelhetőnek tartod, hogy a sikereteken felbuzdulva újabb afrobeat formációk alakulnak itthon?
Egyelőre valóban csak magunkról tudok, mint klasszikus afrobeat zenekar, de több együttes játszik itthon afrikai ihletettségű zenét magas színvonalon, hirtelen a RedRed, a Tariqa, a Chalaban és az Euro-Afro Playground ugrik be és meg sem próbálok egy ilyen felsorolással a teljességre törekedni. Látom, ahogy alakul ez a közeg. Nélkülünk is alakulna, de örülünk, ha mi is hozzátehetünk valamit.
– Jelentkeztetek az NKA Hangfoglaló Program induló előadói alprogramjára, és megkaptátok a támogatást. Hock Ernő, a formáció basszusgitárosa szerint ennek óriási szerepe volt abban, hogy a The Mabon Dawud Republic zenekarrá váljon. Milyen lökést adott nektek ez a támogatás? Működhet-e hosszú távon hasonló támogatások nélkül egy olyan zenekar, mint a tiétek?
Bár komolyabb támogatást kaptunk, nagyon kevés jut gázsira, ez természetes egy induló zenekarnál. Egészen biztos, hogy nem tudtuk volna ilyen minőségben felvenni a lemezünket és az eddigi két Felabration sem jöhetett volna létre támogatás nélkül. A Trafó, a Café Budapest és az NKA mellett mindenképpen megemlíteném a Horváth Gábort (Harmadik Hely lakásszínház) és Élő Mártont (az Irie Maffia és a RedRed zenekarok vezetője), akiktől nagyon sok segítséget és támogatást kaptunk.
– A kibővített zenekarhoz Sena Dagadu, Saïd Tichiti és M3nsa is csatlakozik az október 20-ai Felabrationön. Mi alapján döntitek el, hogy kiket hívtok meg vendégelőadónak?
Közös pont velük az afrikai zene szeretete és zenélünk együtt más formációkban is.
– Mit mondanál annak, aki még sosem hallott sem az afrobeatről, sem a The Mabon Dawud Republic-ról? Milyen zenei élményre számíthat, ha ellátogat a 2018-as Felabration Budapestre?
Ajánlhatom a weboldalunkat, a Budabeatsnél megjelent kétszámos kislemezünket, de leginkább az október 20-i Felabrationt a Trafóban, mert semmi sem pótolhatja a koncertélményt. Úgy látom és hallom is többektől, hogy boldogan mennek haza egy ilyen koncert után: többet nem tudok mondani erről egy interjú keretén belül, zenélve jobban át tudjuk majd adni az élményt.
Bővebb információért és jegyvásárlásért látogass el a Trafó oldalára!
A Felabration Budapest koncerten közreműködő zenészek, énekesek: Csernus Szilvi, Telma Lincoln, Ábrahám Sára – vokál, Szőke Barna, Mészáros Ádám – gitár, Hock Ernő – basszusgitár, Zahár Fanni – alt szaxofon, fuvola, Meggyes Ádám, Csizmadia Dávid – trombita, Weisz Gábor, Kováts Gergő – tenor- és bariton szaxofon, Abbas Murad – harsona, Bognár Szabolcs – billentyűs hangszerek, shekere, Halmos András, Czirják Tamás, Krecsmáry Zsolt, Boros Levente, Szarvas Dávid – dob, ütőhangszerek Esteban De La Torre – vizuál. Vendégelőadók: Dele Sosimi, Sena Dagadu, Saïd Tichiti, M3nsa Cynthia Adjovi, Danny Anyim (Ghana) – tánc
